Pánczél Petra

Harmadik alkalommal adták a megyei könyvtárban a Kalliopé-díjat. A magyartanároknak járó elismerést a zalaegerszegi kötődésű, jelenleg Párizsban élő Csősz Katalin alapította 2020-ban, mégpedig édesapja, a közismert pedagógus, magyar-történelem szakos tanár, Csősz József (1938-2019) emlékére.

A protokoll eredetileg a rendet, rendszert jelentette a régi irattárakban. A szó tartalmi jelentése sokat változott az idők során, és a fogalom egyre inkább kiterjedt a magas rangú világi kapcsolatok és a diplomácia területére. Ma már leginkább ezek szabályszerűségeit foglalja össze, de az élet más szituációira, helyszíneire is kiterjed.

In memoriam Bedő Sándor címmel nyílt kiállítás a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. Öt évvel ezelőtt hunyt el ugyanis a város közismert festőművésze, a Kölcsey-gimnázium nyugalmazott rajztanára.

Szendrey Júliáról hosszú ideig keveset tudtunk, annál is inkább, mert a történelmi emlékezet Petőfi Sándor excentrikus feleségeként, majd hűtlen özvegyeként emlékezett rá. Pedig sokkal több volt ő, mint Petőfi felesége; költő, író, műfordító, a korszak egyik publikáló szerzője, aki ráadásul elsőként fordította le Andersen meséit Magyarországon.

Az elektronikus könyvkiadás helyzetéről rendeztek fórumot a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében. A szakmai találkozó egyik moderátora Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója volt, aki ezúttal, mint a Magyar Könyvtárosok Egyesületének alelnöke vett részt beszélgetésen; képviselve a hazai közkönyvtárakat.

Jubileumi kiállítása nyílt Szabolcs Péter szobrászművésznek 80. születésnapja alkalmából.

Nyolcvan esztendős lett Szabolcs Péter szobrászművész, Zalaegerszeg díszpolgára. A jeles alkalomból egész életművét átfogó, jubileumi kiállítása nyílt a Keresztury VMK Gönczi Galériájában. A rendezvényen bemutatták továbbá a róla készült legújabb képes albumot is, mely szintén pályája elejétől, vagyis az 1960-as évektől egészen napjainkig kalauzolja az olvasót.

Kádár-korszak a vasfüggönyön túlról, szocialista agrármodernizáció, ellenségképek, balatoni építkezések, popkultúra zenével, filmekkel; a Lindától „A besúgóig”. Napjaink televíziós sorozatának említése azt is jelzi, hogy a korszak utóélete is figyelmet érdemel. Mindez csak néhány kiragadott elem egy közelmúltbeli országos tudományos üléssorozat programjából.

Az 5783. évet köszöntötte Ros Hasana nyitó estéjén a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség. A zsinagógai újév alkalmából rendezett ünnepségen az ilyenkor szokásos almát, mézet és barheszt (fonott kalácsot) is elfogyasztották a közösség tagjai.

Sok stílust kipróbált – az absztrakttól a konceptuális művészetig – míg végül egyértelművé vált számára, hogy a hagyományos ceruzarajz érdekli a legjobban. Azt mondja, ennek ellenére nem koptat el sok ceruzát, és csak két-háromféle grafiteszközt használ munkáihoz.

A vendéglátás szóról mindenkinek valami könnyed eszem-iszom jut eszébe, de ritkán gondolkodunk el azon, hogy egy-egy város éttermeinek, kocsmáinak, kávéházainak múltja milyen társadalomtörténeti adalékokkal szolgál.

A kiállítás ugyan a Szombathelyi Képtárban volt látható, a téma azonban nem köthető konkrét helyhez. A kérdésfelvetések univerzálisak, sőt természetközeliek. De akár azt is mondhatjuk, hogy az emberek és növények viszonyát boncolgatják.

Anya, ifjúkori szerelmek, feleség, nevelt lány, szeretők és modellek. Számos formában megjelenik a nő Rippl-Rónai József alkotásain. Hazánk egyik legjelesebb festőművészének zalaegerszegi kiállításán is jól látható, hogy a nők fontos szerepet játszottak egész életében, a számára kedves hölgyeket pedig többféle stílusban és technikával örökítette meg.

Hivatalosan is átadták az új kaszaházi kerékpáros hidat – és pihenőt. A biciklisek már a nyár folyamán használhatták a város legújabb kerékpáros nyomvonalát, és a kerékpáros egyesületek tagjai is többször tesztelték az utat. Az átadással együtt lezárult a Zöld Zala-Part – Turisztikai célú kerékpárútfejlesztés a Zala mentén és Gébárton elnevezésű projekt. A rendezvényre a kaszaházi híd mellett kialakított kerékpáros pihenőhelynél került sor.

Fischer csak egy van – legalábbis ami a hazai szobrászművészetet illeti –, a „Fischerek” viszont többen vannak. Főleg, mert a vér nem válik vízzé, az alma meg nem esik messze a fájától – csakhogy ilyen unásig ismételt közmondásokat is idézzünk néha.

A Fischer művészcsaládnak nyílt tárlata a budapesti 2B Galériában.

Két Genfben élő magyar férfi találkozik egymással a svájci városban az ezredforduló környékén. Gyorsan kiderül: mindkettőjük zalaegerszegi kötődésű, zsidó származásuk miatt pedig mindegyikük családjának van némi köze a 20. század tragikus eseményeihez. A holokauszthoz, az 1956-os forradalom bizonytalan időszakához, de az emigráció kérdéséhez is. Nem csoda, hogy hamar összebarátkoznak.

Csúnya szavak meglepetéstől, örömtől, bosszúságtól egyaránt kiszaladhatnak a szánkon. Természetesen csak néha, és jólnevelt ember ezt a kis malőrt gyorsan el is nézi magának. De mi van, ha az érzelmi állapotaink sűrűn váltakoznak, mert mondjuk sok az egymásnak ellentmondó jelenség. Amúgy is a Balkánon járunk, ahol kevesebb a manír, több az ösztön és a hirtelen felindulásból elkövetett szókimondás.

Összegyűltek a restauráláshoz szükséges források, így jövő nyárra elkészül a skanzen orgonájának teljes felújítása. Mint ismert, négy évvel ezelőtt egy 18. századi, barokk orgona került a Göcseji Falumúzeum tulajdonába Vöcköndről, melyet Klügel József kőszegi orgonaépítő készített.

Fotográfiák és haiku formában íródott versek kölcsönhatása az a kiállítás, mely a napokban nyílt meg a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár olvasótermében. Krizsik András pécsi fotóművész képeit Bessenyei Judit haikui kísérik.