A szépeket még szebbé varázsolta

 Rippl Rónai és a nők - élete végéig a női szépség csodálója volt

A Göcseji Múzeum Rippl-Rónai Zalaegerszegen című időszaki kiállításán a napokban Szényi Krisztina rajzpedagógus, a múzeum kommunikációs munkatársa tartott különleges tárlatvezetést a fenti témában. Mindjárt az elején tisztázva: semmiképpen sem szeretné „bulvárosítani” a kérdést, de ha Rippl-Rónai művészetét tanulmányozzuk, már az elején feltűnik, hogy mennyire kitüntetett szerepet szánt a nőknek. A festőnek különös érzékenysége volt a szebbik nem iránt, és már a pályája kezdetén – vagyis a sokak által kevésbé kedvelt fekete korszakában – is foglalkoztatta a téma. Élete végéig a női szépség csodálója volt. Éppúgy megörökítette nagyanyját, anyját, mint barátai feleségeit, fiatalkori szerelmeit, majd élete párját és alkotótársát Lazarine-t, nevelt lányukat Anellát, majd késői szeretőjét Zorkát. Művészete e téren olyan, mint egy családi képes album. Ha valamennyi nő arcképét egymás mellé tennénk, gyönyörű galéria állna össze – fogalmazott Szényi Krisztina.

Nyakas Péter és Szényi Krisztina, Kunffyné portréja előtt

A tárlatvezetésen érdekességképpen az is elhangzott, hogy az igazi karakter megjelenítése nem mindig érdekelte Rippl-Rónait. Sokkal inkább egy-egy adott pillanatot igyekezett megfesteni. Azt a pillanatot, amelyben a női arc, mint színes jelenség éppen a legkívánatosabb volt. A szép nőket még szebbé varázsolta a művein. Ehhez sokszor olyan kellékeket, kiegészítőket választott, ami a nőiességet erősítette (gyöngysor, bross, kalap, kesztyű, szőrme, rúzs). „A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik." – sokan nem tudják, de ez a mondás Rippl-Rónaitól származik. A tárlatvezető szerint akár beismerjük, akár nem, ez ma is nagyon találó. Egy nő még a 21. században is akkor magabiztos, akkor tud kiteljesedni a munkában és a családi együttlétben, ha megvan az érzelmi támogatottsága. Ha érzi, hogy szeretik.

Rippl-Rónai egész életpályájára jellemző a nőábrázolás

A festőművész ezekben a „legszebb pillanataiban” örökítette meg legszívesebben a nőket. A szénrajzokon, pasztell képein és olajfestményein éppúgy, mint ahogy kukoricás művein is. Főleg portrékat festett, de gyakran elfordultak női sziluettek is alkotásain. Utolsó időszakában pedig grafikákat, „krokikat” (gyors vázlatrajzokat) készített. Utóbbi aktok leginkább azt a párizsi lányt, Fenellát ábrázolják, aki Roden modellje is volt, majd 9 hónapig Rippl-Rónainál vendégeskedett a kaposvári Róma-villában. Izgalmas megfigyelni a szeretőjéről, Zorkáról készült festményeket is (ezek egymás mellett láthatók a kiállítótérben). A három kép, mintha három teljesen különböző nőt ábrázolna: az egyik egy gyönyörű díva, a másik egy pajkos kislány, a harmadik (egy kissé arctalan sziluett) pedig egy begubózó, depressziósnak tűnő testhelyzetben jeleníti meg a lányt. Ezért is hívják sokan „ezerarcúnak” Zorkát.

Népszerűek a múzeum rendhagyó tárlatvezetései

Szényi Krisztina azt is elárulta, hogy az ő kedvenc képe Kunffyné portréja, mely az első teremben látható. Kunffy Lajos festőműész feleségéről van szó, aki zongoraművész volt, de szülés közben megsüketült. (Vélhetően a nagy erőlködéstől megsérült a dobhártyája.) A képen a pillantása, a szúrós tekintete – miközben a férje körül forgolódó modelleket vagy cselédlányokat szemléli – eléggé beszédes, és megmosolyogtató. Hiába látható a hölgy romantikus virágos kalapban, rúzzsal a száján, kezében okuláréval, a vizslató szeme mindent elárul: amig világ a világ, egy nő a férfit, még ha finoman és elegánsan is, de folyamatosan szemmel tartja.

A tárlatvezetésen Rippl-Rónai müncheni és párizsi éveit, vagyis a 19. század végének hangulatát Nyakas Péter zenész idézte fel gitárjátékával. A témához illően „A rózsaszínű élet”, vagyis a közismert La vie en rose című sanzon is elhangzott.