Holokauszt-trauma és 1956 egy családtörténetben

Az idősebbik férfi, Angyal György, már az 1950-es években emigrált Svájcba. Múltjáról csak annyit: annak a dr. Boschán Gyula zalaegerszegi ügyvédnek az unokája, akit 97 évesen deportáltak. Halálának pontos helye és ideje máig ismeretlen. Unokája viszont Debrecenben átvészelte a holokausztot. A fiatalabbik úr Szűcs András, már a „szabad világban” (1996-ban) költözött Genfbe családjával, az ENSZ diplomáciai szolgálata révén. Ám 1956 őszén – kilenc éves korában – volt egy pillanat, amikor a szülei komoly dilemma előtt álltak: menjenek-e külföldre Zalaegerszegről, vagy maradjanak…

Genfben íródott könyv, helytörténeti szálak

Végül maradtak, így András itt járta ki a Zrínyi-gimnáziumot, egykori osztálytársaival azóta is tartja a kapcsolatot. Időnként jön Zalaegerszegre is. Épp ezért ő volt az, aki elhozta Genfből a Göcseji Múzeumba az Angyal családnál lévő Boschán-hagyatékot. Történészek számára értékes iratok ezek; főleg olyan levelezések, melyek adalékul szolgálnak az 1940-es évek zalaegerszegi eseményeinek alaposabb megismeréséhez. Mindezt Béres Katalin történész-muzeológus mesélte érdeklődésünkre, felelevenítve a kissé szerteágazó és sokszereplős történet előzményeit.

Szűcs András és lánya, Anna

- 2021-ben a Boschán család két Genfben élő leszármazottja érdeklődött a múzeumnál, hogy dédapjuk, Boschán Gyula hagyatékát befogadná-e az intézmény. Természetesen igent mondtunk. Az iratokat nem sokkal később Szűcs András hozta el Zalaegerszegre, aki akkor éppen egy osztálytalálkozó apropóján jött a városba. Elmesélte, hogy az Angyal családdal, vagyis Boschán Gyula leszármazottaival baráti viszonyt ápol. De arról is beszélt, hogy lánya, Szűcs Anna nemrégiben könyvet írt francia nyelven saját családjuk történetéről. Arról a bizonyos néhány napról, amikor 1956 őszén majdnem emigráltak. Az „Egy döntés anatómiája” című könyv Svájcban nagy sikert aratott. Itthon pedig azért fontos, mert más a történelem alulnézetből, egy család szemszögén keresztül, mint levéltári forrásokból vizsgálva – mondta a muzeológus.

Béres Katalin hozzátette: akkor abban maradtak Andrással, ha netán magyarul is megjelenne a kötet, szívesen bemutatnák Zalaegerszegen.

A kötetbemutató résztvevői

Nos, ez megtörtént: a regény ősbemutatójára a közelmúltban került sor a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A kötetbemutató alkalmával rendezett beszélgetésen részt vett maga a szerző, Szűcs Anna, édesapja, Szűcs András – ő fordította le franciáról magyar nyelvre a könyvet – valamint a hazai kiadó nevében Tevan Ildikó, a Tevan Alapítvány elnöke. Az esemény moderátora pedig Vámos Éva a Journal Francophone de Budapest folyóirat főszerkesztője volt. Bevezetésképpen elmondta: hiánypótló a regény, hiszen a magyar történelem egy sokat tárgyalt időszakát (az 1956-os forradalom napjait) egy vidéki család sztoriján és érzelmein keresztül meséli el.

Szűcs Anna, aki Genfben nőtt fel, jelenleg Szingapúrban él és végzettségét tekintve pszichiáter, a kötettel kapcsolatban azt mesélte: már gyerekkorában megihlették családjának történései. Hiába éltek Svájcban, francia nyelvterületen, otthon mindig magyarul beszéltek egymással. Sok mindent hallott a zsidóüldözések és a holokauszt időszakáról éppúgy, mint az ’56-os eseményekről és az akkori hangulatról. Sajnos időben és térben ő távol van családja korábbi tagjaitól (akiket eredetileg nem Szűcsnek, hanem Spiegelnek hívtak), ráadásul sokan már meg is haltak. Felnőve aztán pszichiáterként foglalkoztatta a traumafeldolgozás, sok emigránssal volt alkalma beszélgetni. (Az idős Angyal Györggyel is tudott még interjút készíteni Genfben.) Úgy látja, még mindig sok a tabu, a ki nem beszélt, feloldatlan sérelem. Talán ez is az egyik ihletője a könyvnek.

Zalaegerszegi utcarészlet Szűcs Anna egyik grafikáján (Forrás: https://szuecsanna.wixsite.com/website/home?lang=hu)

Az „Egy döntés anatómiája” című regényt Anna hasonló témában írt érettségi dolgozata alapozta meg. Mikor évekkel később elővette a 18 éves korában készült szöveget, és még mindig tetszett neki, akkor jött az ötlet, hogy bővebb formában megírja. Mivel nemcsak írni, hanem rajzolni is szeret, saját maga illusztrálta a könyvet. (A rajzok honlapján elérhetők.)

A 2020-ban franciául megjelent regény Svájcban megkapta a legjobb első könyvnek járó Genf Kanton Prox Chenois különdíját, 2021-ben pedig Francia-Svájcban az SPG Irodalmi Díj nyertese lett. A sikerről a szerző azt mondta: a svájciak nem sokat tudnak a szocializmus időszakáról, de nagyon érdekelte őket a náluk kuriózumnak számító téma. Annál is inkább, mert az ő országuk 20. századi történelmében közel sincs ennyi tragikum.

Bár a könyv a zalaegerszegi Szűcs család egy hetét, és „menni vagy maradni” dilemmáját meséli el az 1956-os forradalom kitörésének bizonytalan időszakában, a disszidálás kérdése egy iskolai incidens miatt merült fel a családban. Az akkor kilencéves Andrást zsidó származása miatt érte sérelem az iskolában; így két történelmi szituáció (és a kilátástalansággal járó szorongás) is összekapcsolódik a regényben. Szűcs Andrásnak pedig nagyon izgalmas volt visszaolvasni (majd lefordítani) a lánya által megírt családtörténetet.

Béres Katalin a kötetbemutató után lapunknak azt is elmondta, hogy nagyon örül annak, hogy Szűcs András segítségével magyarul is megjelent a kötet, ráadásul Zalaegerszegen mutatták be először a fordítást. De ugyanilyen örömteli, hogy András révén a Boschán-hagyaték a múzeumhoz került. Boschán Gyula elismert személyiség volt a város életében. A levelekből pedig az derül ki, hogy 1944 nyarán sok helyről próbáltak segítséget kérni, és sokan igyekeztek is tenni valamit azért, hogy ne gettósítsák, majd hurcolják el az itt élő családtagokat. Ismerősökhöz, hatóságokhoz, befolyásos emberekhez fordultak. Az akkori polgármester, Tamási István és Mindszenty József veszprémi püspök is próbált segíteni.

Boschán Gyula és Angyal György (Forrás: Göcseji Múzeum)

Annyit elértek, hogy gettóba nem kellett költöznie a 97 éves ügyvédnek, feleségének és fiúknak. Teljes mentességet ugyanakkor nem kaptak; végül a Kossuth utcai házukból vitték el őket a zalaegerszegi vasútállomásra. Volt egy lányuk is, Boschán Nelli, de ő már 1928-ban meghalt. Az ő gyermeke az az Angyal György, aki debreceni egyetemistaként átvészelte a holokausztot, majd 1956-ban Svájcba emigrált. Ő megtette, amit Szűcsék ugyanekkor Zalaegerszegen nem. 

Megtudtuk: a Belga söröző kerthelyiségéből látszik egy öreg hársfa, azt még a Boschán család ültette egykor…