Pánczél Petra

Díjátadókkal és a Zalai Táncegyüttes gálaműsorával ünnepelte Zalaegerszeg a magyar kultúra napját.

Pályakezdésről, humanistákról, társművészetekről és az anyaghasználatról is mesélt Farkas Ferenc szobrászművész a Lokálpatrióta Klub legutóbbi összejövetelén. Az alkotóval Iványi Ildikó, a civil szervezet vezetője beszélgetett a Deák Ferenc-könyvtárban.

Vannak megunhatatlan helyek, ilyen például a szombathelyi Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház, ahol rendszeresen szerveznek különféle tárlatvezetéseket. Ez önmagában nem nagy meglepetés, azt is mondhatnám, hogy manapság egy múzeumnak kötelessége ilyesfajta programokkal “életben tartani” az állandó, vagy az időszaki kiállításait.

Már a tavaszi nyitás óta nagyon kíváncsi voltam erre az épületre, de sajnos csak most volt alkalmam egy villámlátogatásra. Az érzéseim elég vegyesek.

A szürke, ködös időben könnyen jókedvre derítheti az embert néhány könnyednek tűnő kép a nyári Balatonról. Vízpart, színes törölközők, labdák, fagyik, lángosok. Vagyis a balatoni klisék, némi iróniával fűszerezve; amikről saját magunkra ismerünk, vagy épp a szomszédunkra, rokonunkra. (Hiszen mindig a másik az „átlagnyaraló”, mi magunk sosem.)

A Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben egy hónappal ezelőtt megnyílt, In Memoriam Bedő Sándor című kiállítás zárásaképpen mutatták be azt a képes albumot, mely a képzőművész pályafutását és legfontosabb műveit foglalja össze.

Vegyünk egy híres és ünnepelt magyar operaénekest a két világháború közötti időszakból, majd adjunk hozzá egy szép példányt az említett korszak modern építészetéből. Végül az egészet fűszerezzük meg azzal (a számomra nagy meglepetést okozó dologgal), hogy a mostani kormány és a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kiemelten foglalkozik egy a Bauhaus stílusjegyeit magán viselő fővárosi épület sorsával.

Az 1960-as ’70-es évek tűrt, tiltott és támogatott (leginkább az első kettő) művészeti törekvéseit veszi górcső alá a Szombathelyi Képtár legújabb kiállítása. A „TeTT – Megtört progresszió (1968-1975)” című tárlatnak zalaegerszegi szálai is vannak.

A város értékes és veszélyeztetett faállományáról készített nyilvántartást a zalaegerszegi Városvédő Egyesület. A felmérés tanulságairól, valamint az így létrejött fakataszter szerepéről a legutóbbi közgyűlésen számoltak be a tagságnak.

Harmadik alkalommal adták a megyei könyvtárban a Kalliopé-díjat. A magyartanároknak járó elismerést a zalaegerszegi kötődésű, jelenleg Párizsban élő Csősz Katalin alapította 2020-ban, mégpedig édesapja, a közismert pedagógus, magyar-történelem szakos tanár, Csősz József (1938-2019) emlékére.

A protokoll eredetileg a rendet, rendszert jelentette a régi irattárakban. A szó tartalmi jelentése sokat változott az idők során, és a fogalom egyre inkább kiterjedt a magas rangú világi kapcsolatok és a diplomácia területére. Ma már leginkább ezek szabályszerűségeit foglalja össze, de az élet más szituációira, helyszíneire is kiterjed.

In memoriam Bedő Sándor címmel nyílt kiállítás a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. Öt évvel ezelőtt hunyt el ugyanis a város közismert festőművésze, a Kölcsey-gimnázium nyugalmazott rajztanára.

Szendrey Júliáról hosszú ideig keveset tudtunk, annál is inkább, mert a történelmi emlékezet Petőfi Sándor excentrikus feleségeként, majd hűtlen özvegyeként emlékezett rá. Pedig sokkal több volt ő, mint Petőfi felesége; költő, író, műfordító, a korszak egyik publikáló szerzője, aki ráadásul elsőként fordította le Andersen meséit Magyarországon.

Az elektronikus könyvkiadás helyzetéről rendeztek fórumot a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében. A szakmai találkozó egyik moderátora Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója volt, aki ezúttal, mint a Magyar Könyvtárosok Egyesületének alelnöke vett részt beszélgetésen; képviselve a hazai közkönyvtárakat.

Jubileumi kiállítása nyílt Szabolcs Péter szobrászművésznek 80. születésnapja alkalmából.

Nyolcvan esztendős lett Szabolcs Péter szobrászművész, Zalaegerszeg díszpolgára. A jeles alkalomból egész életművét átfogó, jubileumi kiállítása nyílt a Keresztury VMK Gönczi Galériájában. A rendezvényen bemutatták továbbá a róla készült legújabb képes albumot is, mely szintén pályája elejétől, vagyis az 1960-as évektől egészen napjainkig kalauzolja az olvasót.

Kádár-korszak a vasfüggönyön túlról, szocialista agrármodernizáció, ellenségképek, balatoni építkezések, popkultúra zenével, filmekkel; a Lindától „A besúgóig”. Napjaink televíziós sorozatának említése azt is jelzi, hogy a korszak utóélete is figyelmet érdemel. Mindez csak néhány kiragadott elem egy közelmúltbeli országos tudományos üléssorozat programjából.

Az 5783. évet köszöntötte Ros Hasana nyitó estéjén a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség. A zsinagógai újév alkalmából rendezett ünnepségen az ilyenkor szokásos almát, mézet és barheszt (fonott kalácsot) is elfogyasztották a közösség tagjai.

Sok stílust kipróbált – az absztrakttól a konceptuális művészetig – míg végül egyértelművé vált számára, hogy a hagyományos ceruzarajz érdekli a legjobban. Azt mondja, ennek ellenére nem koptat el sok ceruzát, és csak két-háromféle grafiteszközt használ munkáihoz.

A vendéglátás szóról mindenkinek valami könnyed eszem-iszom jut eszébe, de ritkán gondolkodunk el azon, hogy egy-egy város éttermeinek, kocsmáinak, kávéházainak múltja milyen társadalomtörténeti adalékokkal szolgál.