Pánczél Petra

Gyakran valamilyen múltbeli esemény, „történelmi szál” adja az alapot, ám az idő illékonysága szintén megjelenik alkotásaiban, performanszaiban. Nála ez természetes, hiszen nem csak művész, hanem történész is (vagy épp fordítva).

Megnyílt Németh János keramikusművész Utam című kiállítása

Sajtóbejárás az egykori KISZÖV-székházban (volt Korona szálló).

Másfél évnyi kényszerpihenő után ismét ülésezett a Zalaegerszegi Városvédő Egyesület. A Tudomány és Technika Házában rendezett találkozón az elmúlt időszak városépítészeti fejlesztéseiről értekeztek. A megjelenteket Czeglédy András, az egyesület elnöke köszöntötte.

A GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep 30. évfordulójára szervezett dupla kiállítás záróeseményeként mutatták be az alkotótelep életét felvillantó jubileumi katalógust. A kötetbemutatóra a Keresztury VMK-ban került sor. Az eseményen részt vett Bali Zoltán alpolgármester, Prokné Tirner Gyöngyi művészeti titkár, valamint Horváth M. Zoltán, az alkotótábor művészeti vezetője.

Klasszikus és módosított Kádár-kockák, félbehagyott építkezések, realitást nélkülöző homlokzati elemek, fóliasátras előkertek, meg kissé elhanyagolt közterületek. Jellegzetes falusi utcaképek a ’80-as évekből. Beleértve a vegyesboltot, italboltot és a falakhoz támasztott kerékpárokat is.

Milyen többszörös transzformáció révén kerülhet Zalaegerszeg egyik garázsába a budapesti Ludwig Múzeum mesterségesen megvilágított kiállítóterének „színanyaga”? Nem csalással, nem ámítással; sokkal inkább analóg, digitális, majd manuális eszközök segítségével.

A témára és az adott feladatra koncentráló oktatás; kreatív, egyéni munka; közös elemzésen, beszélgetésen alapuló értékelés. Ezek voltak a legfőbb irányelvek azon az alkotóhéten, melyen az Ady Endre Művészeti Gimnázium első évfolyamos diákjai vettek részt a Gébárti-tó partján.

Életükben ismert, és elismert polgárai voltak a városnak, aztán haláluk után a nevük a feledés homályába merült. A 19-20. századi Zalaegerszeg néhány nevezetes személyiségének életéről, munkásságáról rendeztek konferenciát a minap a város dísztermében.

Kicsi füzet, tele érdekes történetekkel a bíróság múltjából. Ez a Bírósági históriák című kiadvány, melynek első része 2017-ben látott napvilágot. A szerző és a kiadó már akkor sejtette, hogy lesz folytatás, hiszen a pici kötetben korántsem fért el minden. Annál is inkább, mert a „nyitány” még csak a 20. század első felének eseményeiről szólt.

Nincs semmi meglepő abban, hogy Nagy Betti legújabb verseskötetének az a címe, hogy Na, én léptem. Mert ez olyan „bettis”. Ez a lazaság, meg ez a ki-és elvonulás a városból, vagy a társadalomból (legyen az a szocialista, vagy a fogyasztói), a badacsonyi hegyre meg a saját csendjébe.

Nem a szép, kedves, vonzó, ezotériába hajló divatképek világát követi. Az ő illusztrációinak megértéséhez türelemre, gondolkodásra van szükség. Néha az se baj, ha a befogadó kutat egy picit, és utána olvas néhány dolognak.

Magyarul elég furcsa kimondani a település nevét (fonetikusan Szeny), mert az "ny"-t automatikusan hosszan szeretnénk ejteni. Pedig Senj (vagy németesen Zengg, de így végéképp nem tetszik) egyáltalán nem érdemli meg, hogy a hangalak hasonlósága miatt "beszennyeződjön" a jelentés.

A járvány miatt ugyan kevesebb alkotóval, de nyár óta újra várja a művészeket a D’clinic Studios rezidenciaprogram. Pál Katja festőművész páterdombi műterme július eleje óta fogad képzőművészeket a világ minden tájáról. A közelmúltban egy holland festő, Astrid Vlasman zárókiállításán vehettek részt az érdeklődők.

A gasztronómia és a kultúra népszerűsítése a célja annak az új kezdeményezésnek, mely a szeptember 9-11-i hétvégére kínál változatos programokat Zalaegerszeg belvárosában. Bor- és ételkóstolás, koncertek, beszélgetések, mindezt némi sétálással, vagy az alkalomra beüzemelt „bor-bike” használatával egybekötve.

Ha a strandolást nem neked találták ki, utálod a halat és úgy gondolod, hogy gyerekkorodban már mindent láttál "Jugóból", emiatt pedig hanyagolod egész Horvátországot, akkor azt mondom ne tedd! Az előbbi állítások közül rám egyik sem igaz, bár tény, hogy két óránál többet nem nagyon tudok fürdőzéssel és napozással tölteni.

A történetet mindenki ismeri, hiszen generációk óta kötelező olvasmány. Nagy vonalakban talán még azok is fel tudják idézni, hogy miről szól a sztori, akik annak idején sumákoltak magyarórán és a kezükbe sem vették Molnár Ferenc regényét.

Egyszerre volt fővárosi és vidéki, sőt zalai. Nemcsak a helyszín miatt, hanem mert a szervezők és a fellépők között is szépszámmal akadt zalai kötődésű, vagy innen elszármazott előadó. Idén tíz éves a Margó Irodalmi Fesztivál, mely egy merész ötlettől vezérelve Budapestről egy kis Zala megyei faluba, Szentgyörgyvárra költözött.

A napokban kiderült, hogy nem vagyok őskövület, maximálisan a mában élek. Ebben az erősített meg, hogy kicsit nehezemre esett belehelyezkedni egy 11 ezer évvel ezelőtti történetbe. Jobban nyomasztott ugyanis az a gondolat, hogy egy napot Internet, sőt mi több, telefonhálózat nélkül kell eltöltenem. Nincs kapcsolat. Csak segélyhívásra.