2024.11.21., csütörtök - OlivérZalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

A tollat és a főzőkanalat is jól forgatta Szendrey Júlia

2022. október 13. csütörtök, 17:26
Szerző: Pánczél Petra; Fotó: pP
Szendrey Júliáról hosszú ideig keveset tudtunk, annál is inkább, mert a történelmi emlékezet Petőfi Sándor excentrikus feleségeként, majd hűtlen özvegyeként emlékezett rá. Pedig sokkal több volt ő, mint Petőfi felesége; költő, író, műfordító, a korszak egyik publikáló szerzője, aki ráadásul elsőként fordította le Andersen meséit Magyarországon.

Modernség és nemzeti identitás

Gyimesi Emese történész, a Történettudományi Intézet tudományos munkatársa 2009 óta kutatja a Szendrey Júlia-hagyatékot. Azóta több kötete is napvilágot látott a témában, különböző szempontrendszer szerint feldolgozva Szendrey Júlia életét, munkásságát és társadalmi megítélését. Október 6-án Zalaegerszegen járt, és a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban tartott előadást "Öntudatlan emlékoszlop most a nemzet szíve" – Szendrey Júlia nemzeti identitása címmel.

Gyimesi Emese

Kik maradtak életben az aradi vértanúk, vagy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc áldozatainak családjából? Mi lett velük, hogyan vészelték át az azt követő megtorlás időszakát. Ritkán beszélünk ezekről a kérdésekről. A női tapasztalat (hiszen a női rokonok, leszármazottak, házastársak zöme nyilván túlélő volt) kimaradt az elmúlt időszak történelmi kutatásaiból. A szakember szerint azonban fontos lenne erről is szót ejteni. Főleg, ha olyan személyiségről van szó, mint a keszthelyi születésű Szendrey Júlia, aki a korszak egyik értelmiségi nőjének, vagy ha úgy tetszik feleségének számított. Egy olyan században, ahol eléggé ellentmondásos jelenség volt, ha egy nő írt. A meseírást még elfogadták, hiszen az nőknek való, ugyanis összekapcsolható a gyermekneveléssel. (Ezt a nézetet vallotta sógora, Gyulai Pál költő is.) 

A családi dokumentumok fontos források a történészek számára

Írásainak jelentős része kiadatlan maradt, aminek oka volt az is, hogy az irodalomtörténet és a társadalmi emlékezet nem tudott túllépni azon, hogy („eldobva az özvegyi fátylat”) másodszor is férjhez ment. Horvát Árpád történésszel kötött házassága szükségszerű volt, hiszen a szabadságharc leverése után, mint Petőfi özvegye, gyanús és támadható figurává vált. Anyagilag is szorult helyzetbe került kisfiával, Petőfi Zoltánnal együtt. Új férjéhez eleinte kötötte valamiféle szellemi kapcsolat, de házassága nem volt boldog (utolsó éveiben nem is élt vele). Ennek ellenére három gyermekük született. Erős érzelmi kötődése Petőfi iránt sosem múlt el, bár fájdalmát nem mutatta nyilvánosan. Arany János egyik erre utaló versére például magénlevélben válaszolt. Elvontan fogalmaz, de érződik, hogy milyen törést okozott számára a szabadságharc leverése, és a férje elvesztése.

Gyimesi Emese Szendrey Júlia levelezéseit, kiadatlan írásait, naplóit és egyéb feljegyzéseit dolgozta fel és rendezte sajtó alá az elmúlt több mint tíz évben. Egy modern, tanult, olvasott értelmiségi nő képe bontakozik ki, aki számra a nemzeti identitás kérdése is hangsúlyos maradt a forradalom leverése után. A hazaszeretet ekkoriban Habsburg-ellenességet, továbbá szabadságot, nemzeti függetlenséget jelentett. Természetes volt, hogy e gondolatok a Petőfivel való kapcsolatát is meghatározták. Jól jelzi ezt az a hímzés is, amit a forradalom előestéjén ajándékozott férjének. 1849-ben pedig testvéri szózatot intézett nőtársaihoz, hogy adományaikkal vegyenek részt a betegellátásban, ezzel is előre lendítve a haza ügyét. Ez afféle politikai írás volt, ami szintén ritkaságnak számított egy nőtől akkoriban. Mindvégig hitte, hogy a vesztes szabadságharc után is mindenkinek a hon javáért kell kamatoztatnia tehetségét. Ez az egész korszak nemzeti gondolkodására is jellemző volt – fogalmazott a történész.

Több kötet is napvilágot látott

Az előadás kitért Szendrey Júlia és gyermekei kapcsolatára, levelezésére is, ami szintén fontos adalék a kutatók számára. Petőfitől egy fia, Horvát Árpádtól két fia és egy leánya született. Gyerekeivel bensőséges kapcsolatot ápolt, és számukra teljesen természetes volt, hogy anyjuk a „tollat és a főzőkanalat is egyaránt jól forgatja”; költőnő és gazdasszony egyszerre – írták róla fiai. Szintén érdekes történeti forrás a Tarka Művek családi folyóirat, melyet gyermekei írtak és szerkesztettek. (Az első lapszám édesanyjuknak készült ajándékként, ám sorozat lett belőle, amit a családtagok, barátok is szívesen olvastak.) A házi lapból nemcsak Júlia és gyermekei jó viszonyára derül fény, hanem arra is, hogy művelt, széleslátókörű, a napi politikai eseményeket és az akkori sajtó nyelvezetét kitűnően ismerő gyerekekről van szó. Az újságból és a családi levelezésekből még az is nyomon követhető, hogy Pest-Buda az 1860-as években miképp fejlődött.

Gyimesi Emese kutatásai és megjelent kötetei új fényt vetnek Szendrey Júlia egész irodalmi pályafutására, továbbá felülvizsgálják a rárakódott évtizedes sztereotípiákat, de betekintést nyerhetünk abba is, hogy a 19. században miképp gondolkodtak a női írókról és női szerepekről. Mindeközben más szemszögből ismerhetjük meg a forradalom és szabadságharc jeles alakjait, és a korszak ismert férfi szerzőit.

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK