A török kortól egy szamizdatügyig

Magánszemélyek iratadományai a levéltárnak

Az érdekes és a további kutatások szempontjából értékes iratokról, valamint azok adományozóiról dr. Kulcsár Bálint levéltáros számolt be a közelmúltban az intézmény év eleji sajtótájékoztatóján. Mint mondta: a levéltár egyik fontos feladata a gyűjtőmunka, melynek részeként gyakran kapnak magánszemélyektől iratokat. Ezek a dokumentumok adás-vétel, letét, vagy ajándékozás jogcímén kerülnek hozzájuk. Számukra a legelőnyösebb az utóbbi variáció: 2022-ben tizenkét alkalommal vettek át iratokat magánszemélyektől. Az adományok között a 17. század első felétől kezdve egészen az 1990-es rendszerváltozásig szerepelnek dokumentumok. Az ajándékozók személyi-, vagy kisebb családi hagyatékból származó iratanyagokat adtak át a levéltárnak, változatos témákban.

Kulcsár Bálint kezében a 19. századi obsitlevéllel. Előtérben az adományok egy csoportja

Elhangzott: manapság főleg a 20. századból, sőt, annak második feléből érkeznek be iratok, hiszen már ez az időszak is történelemnek számít. Ritkaságszámba megy, ha 19. századi, vagy annál régebbi dokumentumokat kapnak. Ennek oka az, hogy a régi iratok többsége már vagy bekerült a közgyűjteményekbe, vagy megsemmisült. Ezért is örültek annak, hogy tavaly két 17. századi anyag is érkezett egy-egy családi iratgyűjteménnyel.

Az adományokat – egy minikiállítás keretében – két egységre (tárlóra) osztotta a levéltáros. Az iratok egyik fele amolyan „vegyes” családi- és személyi anyag. Ezek közül többek között kiemelte a Szántó Imre alsópáhoki születésű történész gyűjteményét. Ebben találták meg ugyanis az egyik 17. századi iratot, mégpedig a török fogságot megjárt Nemes György záloglevelét. Az egykori fogoly azoknak a rokonainak adta zálogul földjeit, akik a váltságdíj kifizetésével segítettek neki a szabadulásban. Szintén az első tárló anyagai között találhatók a zalaegerszegi Schlemmer család (köztük dr. Schlemmer József főorvos) iratai, melyek Megyeri Anna nyugalmazott muzeológus közvetítésével kerültek a levéltárba.

A második egységét a Gyömörey család iratai jelentik, melyek a bemutató során egy külön tárlóban kaptak helyet. Kulcsár Bálint a komplex és időben is széles spektrumot felölelő anyaggal kapcsolatban elmondta: két budapesti lakos adománya révén előbb az Országos Levéltárba került a hagyaték. Az ottani kollégáknak azonban gyorsan szemet szúrt, hogy Zala megyét érintő dokumentumokról van szó, így átadták azokat a helyi levéltárnak. A Gyömörey család a történelmi Zala vármegye egyik fontos famíliája volt; birtokközpontjaik Gógánfa körül helyezkedtek el. Országgyűlési képviselő és főispán is került ki közülük. Az anyag egyik ritkaságnak számító darabja az az 1651-es, Zala vármegye által kiadott okelvél, melyen a megye papírfelzetes pecsétnyomata látható. De értékesek a család első világháború előtti időkből származó fotói is. Az egyik 1902-es felvételen még a lovon ülő Ferenc József uralkodó is jól felismerhető.

A Gyömörey család iratainak és fotóinak egy részlete

Ha már fotográfiák: a tavalyi évben a levéltárba kerültek Kiss Kálmán gyűjteményéből az 1940. évi erdélyi bevonulás fotódokumentumai, valamit Hódi László vízügyi mérnök albuma, szintén az 1940-es erdélyi bevonulás képeivel.

Az intézménynek adományozta gyűjteményének egy részét Pohánka Iván zalaegerszegi gyűjtő is, melyben 18-19. századi okirati szignetták szerepelnek, de Primusa István honvéd tisztiszolga 1886-os, nagyméretű obsit (végelbocsátó) levele is megtalálható.

Kulcsár Bálint érdeklődésünkre elmondta, hogy napjainkban vagy az idősebb korosztály keresi fel a levéltárat egy-egy dokumentummal, vagy családi irategyüttessel, hogy biztonságba helyezzék azokat. De az is sokszor előfordul, hogy fiatalok jelentkeznek olyan anyagokkal, melyek hagyatékként maradtak rájuk, és gondot okoz nekik a megfelelő tárolás, elhelyezés.

Hogy a közelmúlt is történelemnek számít, mi sem jelzi jobban, minthogy Keszthelyről egy rendszerváltozás előtti évekből származó szamizdatügy iratai is bekerültek.