Vezető hírek

Múzeumi tárgyak gyertyafényben

2023. február 02. csütörtök, 16:25

Szerző: Pánczél Petra; Fotó: pP

Címkék: Göcseji Múzeum, Pánczél Petra, tárlatvezetés

A Göcseji Múzeum munkatársai rendhagyó módon mutatják be az intézmény gyűjteményének néhány becsesebb darabját. „Múzeumi kerengő” címmel történeti, néprajzi, régészeti és képzőművészeti tárgyakkal találkozhatnak az érdeklődők, mégpedig egy-egy konkrét téma mentén. Mivel az energiaválság ihlette a rendezvénysorozatot, a muzeológusok a sötét termeken át, némi hangulatos gyertyafény és zseblámpa kíséretében kalauzolják a látogatókat, hogy minden fontosabb kiállítótérben meséljenek egy bizonyos tárgyról.

Állatvilág ihlette különleges tárlatvezetés

Első alkalommal 5+1 érdekes műtárgy története került fókuszba, a téma pedig az állatvilág volt. A Kisfaludy-teremben dr. Kostyál László művészettörténész, igazgató a Végvári vitézek szoborcsoport lovasjeleneteit mutatta be. Többek között arról mesélt, hogy Kisfaludy Strobl Zsigmond a szobrászat nyelvén miképp ábrázolta egy küzdelem végkifejletét.

Eke István régész-térinformatikus az Elődeink élete című állandó kiállítás bejáratánál a Kurta-Jánkán 1902-ben megtalált mamutcsontról beszélt. Közben egy mamutbordát- és fogat is bemutatott. Béres Katalin történész-főmuzeológus a néhány évvel ezelőtt előkerült, 1847-ből származó és az egerszegi főteret ábrázoló dagerrotípia „szürkemarhájáról” szólt. Többek között elmondta: ez a fotográfia azért fontos a történészek számára, mert a korszak hétköznapi emberét és haszonállatait mutatja meg, nem pedig a nemesek világát. A ló ekkoriban még ritkaságnak számított, az emberek ökrökkel dolgoztak a földeken, és velük is közlekedtek. Kiss Nóra etnográfus a nyulas pástétomformáról, és általában véve a pástétomok gasztronómiában betöltött szerepéről mesélt. Elődeink sokféle módon használták a sütőformát; édes és sós finomságok egyaránt készültek benne.

A múzeumi séta a pinceszinten folytatódott, ahol Kostyál László Németh János keramikusművész (vörös) Kakas című, 1959-ben született szobráról mesélt. Az alkotás annak idején a Tanácsköztársaság évfordulójára készült. A művész krómoxidos mázzal fedte be a kubusokból felépült szobrot, ettől kapta jellegzetes vörös színét a kakas.
Havasi Bálint régész, igazgatóhelyettes zárásképpen az „alvilágba” invitálta a látogatókat, hogy egy szertartást felidézve, a 2000 évvel ezelőtti kelta szarvasáldozatokról, és a korszak sírjaiban talált szarvas tetemekről meséljen. A szarvas az újjászületés szimbóluma volt a keltáknál: újévkor az alvilág és evilág közötti átjárást a szarvakkal rendelkező isten biztosította. A szertartások keretében az ő tiszteletére áldozták fel az állatokat.