A Pál utcai srácok és a vörösingesek igazsága

Univerzális mű, alapvető értékek

A színpadon persze minden más, pláne, ha egy drámai műből musical lesz. Tucatnál is több fiatal férfi, rengeteg mozgás és egy viszonylag kicsi, raklapokkal beépített tér jelenti a grundot (A Grundot). Ami időnként osztályteremmé, vagy erőteljes vörös fények kíséretében füvészkertté alakul. A Kvártélyház Szabadtéri Színház néhány hete tűzte műsorra a Grecsó Krisztián-Geszti Péter-Dés László által jegyzett (és a Vígszínházban futó) „A Pál utcai fiúk” című zenés játékot, melyet ezúttal Tompagábor Kornél, a zalaegerszegi nyári színház vezetője alkalmazott színpadra. A rendezővel az új előadásról beszélgettünk, ami úgy tűnik, sikerdarab lesz.

Változatos karakterek a színpadon

Koppanásig elmegyünk a falig! – mondta mindjárt a beszélgetés elején Tompagábor Kornél, utalva arra, hogy amennyire csak lehetett, széthúzták a színpadot, hiszen rengeteg olyan jelenet van, amikor tucatnál is több szereplő mozog a színen.

- Szabadtéri színház még nem mutatta be A Pál utcai fiúknak ezt a verzióját, emiatt külön öröm, hogy műsorra tűzhettük az előadást. A Grecsó-Geszti-Dés trió kitűnő munkát végzett; jó a szöveg, jók a zenék! Ehhez kellett egy ütős szereplőgárdát találnunk. A fiúk túlnyomó többsége a kaposvári egyetem színészképzőjéből érkezett. Az egyetem egyik tanárával, Uray Péter rendező, koreográfussal már többször is dolgoztunk együtt, innen jött a gondolat, hogy valamikor jó volna egy közös produkció a diákokkal is. Az egyetemistákhoz csatlakozott még a Zalai Táncegyüttes nyolc táncosa, valamint H. Horváth Gyula és Hertelendy Attila színészek. Ők tulajdonképpen a felnőttek (Rátz tanár úr, valamint Janó, a grund őre) a darabban. És persze ott van az időnként fel-felbukkanó gyermek-Nemecsek (szellem vagy angyal?), akit Száraz Zalán alakít. Őt már az Ózban is láthatta a közönség. Fiatal kora ellenére komoly és precíz, nagyon szeretünk vele dolgozni. Összességében az volt a cél, hogy ne egymáshoz hasonlító fiatal srácokból, hanem nagyon is különböző figurákból álljon össze a Pál utcai csapat. A vörösingesek ehhez képest „militaristábbnak” tűnnek, de ez így van jól.

Tompagábor Kornél (ZalaMédia archív/Bánfi Kati)

- A Pál utcai fiúk egy alapmű. Szinte mindenki olvasta, sokszor láttuk filmen, színházban. Ehhez a musical-változathoz ráadásul egy slágerdal is tartozik (Mi vagyunk a Grund), melynek hivatalos videóját több mint 15 millióan látták a Youtubon. Nem volt félő, hogy a dal népszerűsége és a mű ismertsége miatt túl nagy lesz az elvárás, ami esetleg kibillenti a rendezőt a realitásokból?

- Elvárás mindig van, a nézőt mindig komolyan kell venni, még a könnyedebb műfajúnak tűnő nyári színházak esetében is. Főleg, mert az sosem cél, hogy csak emiatt könnyedebb is legyen egy előadás. Molnár Ferenc regényét most direkt nem vettem le a polcról, hogy a Grecsó-Geszti féle szövegre tudjak koncentrálni. 115 éves maga az alapmű, de most is korszerűnek, sőt univerzálisnak gondolom. Azt viszont tudomásul kell venni, hogy a tempó és az időkezelés sokat változott azóta. Ma már gyorsabban élünk, és ezt a dinamikát, sodró lendületet a darab ritmusában is érzékeltetni kellett. Ez a musical-változat mind szövegben, mind zenében tudja ezt! Az, meg szerintem csak hozzátesz a dologhoz, hogy van egy sláger, egy „húzódal”, amit mindenki ismer. A néző szíve megdobban, ha hallja, tud vele azonosulni, sokan meg együtt is éneklik a dalt a színészekkel. A rendezésnél leginkább az érdekelt, hogy a két csapatot és a sok mozgást hogyan lehet ebben a kis térben úgy összehozni, hogy a szöveges és zenei részek egy egészet alkossanak. Miközben minden jelenet „in medias res”, vagyis nincsenek hosszú bevezetők, átkötések, mégis egy egész folyamatnak látjuk.

Univerzális mű, jó zenékkel, friss szöveggel

- Említetted, hogy univerzális mű Molnár Ferenc regénye. Mit értesz ez alatt? Hogy mindig van egy grund, amiért érdemes harcolni?

- Részben igen, de inkább azt érzem hangsúlyosnak, hogy a kisemberből, vagy inkább a kiközösített emberből indul ki. Mindannyian voltunk már olyan helyzetben – ha csak átmenetileg is –, hogy kisbetűvel írták a nevünket, vagy ki is törölték azt valahonnan. Legyen az család, munkahely, baráti kör, sportegyesület, akármi. A tragédiák ugyanakkor emberibbé tesznek minket. De, ott vannak az alapvető értékek is, mint a tisztesség, a becsület, az egy csapathoz tartozás, az eskü ereje és az igazságkeresés. Igen ám, de kinek az igazsága? A Pál utcai srácoké, vagy a vörösingeseké? Hiszen mindennek két oldala van. Áts Feri annak ellenére, hogy a félelmetesnek tűnő vörösingesek vezére, nem rossz ember. Az ellenfél elismerése is érték, ami szépen kirajzolódik a Bokával és a Nemecsekkel való viszonyában. Erre a kamaszos tisztaságra, lelkesedésre és őszinteségre, amire az egész mű utal, nagyon is szükségünk van.

A rendező hozzátette: az egész előadás jól illeszkedik az idén 15. évadát ünneplő Kvártélyház stratégiájába, vagyis, hogy a 20. század több korszakából válogassanak műveket. Bemutatva ezzel az 1900-as évek összetettségét, egészen a ’70-es, ’80-as évekig. A darab kapcsán azon is sokat gondolkodott, hogy vajon mi lehetett (volna) a Pál utcai gyerekek sorsa. A regény a 19. század végén játszódik. Utána jött még a századforduló izgalma, aztán meg két világháború…