Gébárti-tó: a monokrómtól a színesig

 Alkotóhéten az Ady-gimi elsősei

A rajzoláshoz és a festéshez az ihletet természetesen a tó környezete adta, hiszen mi is lehet inspirálóbb, mint a zöldben, kékben bővelkedő táj, valamint a különös árnyak, fények és tükröződések. Az egyhetes tábor feladatait Monok Balázs az iskola rajz- és vizuális kultúra tanára, valamint Tánczos György művésztanár állította össze, és ők voltak az alkotóhét vezetői is.

Tánczos György is ecsetet ragadott (Fotó: pP)

Monok Balázs ott jártunkkor elárulta: a monokrómtól haladtak a színek felé. Vagyis a gyerekek ceruzarajzzal kezdtek, majd jött a vizes alapú pác és a színes akvarellek. 

- Öt napon át, reggeltől délutánig vagyunk kint a diákokkal, így kizárólag a rajzra tudnak koncentrálni. Egy képzőművészeti irányultságú gimnáziumi osztálynál különösen fontos ez. Ráadásul első évfolyamosokról van szó, akik most ismerkednek egymással, a tanárokkal és az intenzívebb művészeti képzéssel is. Egy ilyen szabadtéri alkotóhét a tanuláshoz és a közösségépítéshez is ideális. A tavalyi digitális oktatás után pedig mind a tanárok, mind a gyerekek számára felüdülést jelent. Az is jól látszik, hogy itt három nap alatt fejlődnek annyit, mint az iskolai keretek között egy hónap alatt. Hiszen most nem kell más tantárgyra figyelniük, más órákra felkészülniük – tette hozzá.

A fent említett technikákon túl, a fiatalok a különféle kompozíciós megoldásokhoz is kaptak instrukciókat, de az egyéni látásmód ugyanilyen lényeges volt. A tanítás minden nap „kipakolással” zárult, vagyis mindig egyben megnézték az összes elkészült alkotást, hogy lássák ki, hová jutott el. Ezeken a csoportos megbeszéléseken a diákok egymást is segíthették néhány ötlettel, vagy éppen inspirációt szerezhettek egy-egy újabb munkához.

Az elsős gimisek egy hétig voltak a Gébárti-tó partján (Fotó: Ady-iskola)

- A tanulók jó része „szűz kézzel” indult, tehát nem volt komolyabb művészetis előképzettsége. Magunk is meglepődtük, hogy mennyire erős ez a 30 fős osztály. Nagyon jó alkotások születtek az elmúlt napokban; a gyerekek nyitottsággal álltak neki a feladatoknak és mertek kísérletezni. Még a digitális világból is sikerült kirángatni őket, hála a nyugodt környezetnek és a célirányos feladatoknak. A telefonokat és a laptopot persze nem dugtuk el, mert szükség van rájuk. Fotók és videók is készültek/készülnek a tábor mindennapjairól, ami az iskola honlapján és Facebook oldalán érhető el. A dokumentálás és a promóció része a munkának – mondta Monok Balázs.

Az alkotóhét gondolata nem előzmények nélküli: az 1990-es években volt már hasonló tábor, ráadásul akkor kint is aludt a csapat. Ezeken még Gábriel József, Farkas Ferenc, Fischer György, Frimmel Gyula, Horváth M. Zoltán művésztanárok irányították a több évfolyamból érkezett gyerekek munkáját – idézte fel a korábbi időket Tánczos György. A tábor a 2000-es évek elején elhalt, pár éve viszont újból felmerült, hogy jó volna megszervezni; ha nem is „ottalvós” formában. Közbeszólt viszont a kézművesek házának felújítása, majd a covid, ám idén sikerült az első évfolyamos gimiseknek megszervezni az alkotóhetet.

A gébárti fasor Le Thuy Linh 9.ny osztályos diák egyik festményén (Fotó: Ady-iskola)

- Örülök ennek a hétnek, mert sokkal koncentráltabb az oktatás, több idő jut az elméletre és a gyakorlatra is. Ráadásul hamarabb megismerkedhetünk az új diákokkal, ami bent az iskolában több hónapot is igénybe vehet. Mindenki egy külön kis egyéniség, itt próbáljuk ennek megfelelően instruálni, értékelni őket. Sokszor nemcsak rajztanárnak, hanem picit pszichológusnak is kell lenni. Egyéni sorsok, történetek jönnek elő munka közben, a kamaszkor összes problémáival – tette hozzá Tánczos György, aki maga is leült a tópartra festeni a tanítványok közé. 

Elárulta: nem az volt a feladat, hogy hatalmas méretű munkák kerüljenek ki a diákok kezei közül. Inkább több, kisebb rajzot, festményt vártak tőlük minden nap. A lényeg az volt, hogy minél jobban ráérezzenek egy-egy technikára, vagy minél jobban belemélyüljenek az egyes kompozíciók adta lehetőségekbe. Így gyorsan kiderült, hogy kinek mi az erőssége, vagy, hogy min kell még esetleg csiszolni. 

Volt, akinek a diópác jött be, másoknak meg az akvarell sokszínűsége. A negyedik napon meg már-már impresszionista stílusban vibrált a tó a fákkal a sok-sok papírlapon; és az azok alapján készült videoklipen.