Levéltár

Életükben ismert, és elismert polgárai voltak a városnak, aztán haláluk után a nevük a feledés homályába merült. A 19-20. századi Zalaegerszeg néhány nevezetes személyiségének életéről, munkásságáról rendeztek konferenciát a minap a város dísztermében.

Kemény, megpróbáltatásokkal teli időszakot élt át Zala megye lakossága 1944-45-ben. Előbb a nyilas karhatalom kényszerítette „engedelmességre” a lakosságot, miközben zajlott a zsidóság deportálása. Az 1945 márciusában bevonuló orosz csapatok sem hozták el a várva várt felszabadulást. Megszállóként viselkedtek, raboltak, fosztogattak, erőszakoskodtak.

600 éve említette először egy királyi oklevél Zalaegerszeget mezővárosként. A jeles alkalomból a dokumentum írásképi rekonstrukciója a város Dísztermének vitrinébe került. A szövege hiteles, azt azonban nem tudjuk, hogy hogyan nézett ki pontosan az eredeti oklevél.

Olajhelyzet, bombázás, hadikórházak, gettósítás, erőszak, zabrálások, polgári és katonai áldozatok. Néhány kulcsfontosságú szó, mellyel röviden leírható az 1944-45-ös esztendő. A második világháború 22 milliárd forintos vagyoni veszteséget, és hozzávetőleg 950 ezer fős emberáldozatot jelentett az országnak.

A trianoni békediktátum Zala megyei hatásairól és hosszabb távú következményeiről szólt az a tudományos konferencia, melyet június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján rendeztek meg a város Dísztermében. Az eseményt eredetileg a békeszerződés 2020-as, 100. évfordulójára tervezték, ám a világjárvány miatt csak most kerülhetett rá sor. A TOP-projekt keretében megvalósuló konferencia szakmai koordinátora dr. Paksy Zoltán főlevéltáros, a MNL Zala Megyei Levéltárának munkatársa volt.

Februártól új történész kollégával bővült a Göcseji Múzeum csapata. Erős Krisztina persze nem ismeretlen a helytörténet iránt érdeklődőknek, hiszen eddig a levéltár munkatársaként dolgozott; több tanulmány szerzője, és számos konferencia előadója is volt.

Egy tíz éves kutatómunka eredményeképpen jött létre az a dokumentumkötet, mely izgalmas és megrendítő történeti források segítségével tárja fel a keleti hadszíntérre vezényelt, magyar királyi 47/III. honvéd zászlóalj történetét. A "Zalaegerszegi honvédek a keleti arcvonal mögött" című kiadvány szerzőpárosa – Molnár András történész (a MNL Zala Megyei Levéltárának igazgatója) és dr. Szabó Péter hadtörténész (a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos főmunkatársa) – nem ismeretlen az olvasók előtt.

Egy régi, Zalaegerszegről származó apró tárgy, mégpedig egy ebbárca került elő Bécsben. A szerencsés hazatérést követően a bilétát ezentúl a Göcseji Múzeum őriz.

A közelmúltban védte meg doktori értekezését Káli Csaba történész, a MNL Zala Megyei Levéltárának igazgatóhelyettese. A „Zala megye szovjetizálása 1945 és 1950 között” című disszertáció mintegy ötszáz oldalon keresztül elemzi a megye 2. világháború utáni történéseit; a szovjet csapatok bevonulásától kezdve egészen a tanácsrendszer kiépítéséig.

A közelmúltban látott napvilágot a Tanácsköztársaság Zala megyében című kötet, melynek apropóját egy tavalyi konferencia adta. A Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára 2019. márciusában, a Tanácsköztársaság 100. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülést a témában, hogy beszámoljanak a legfrissebb kutatási eredményekről.

A trianoni békediktátum 100. évfordulója alkalmából rendeztek tudományos konferenciát a város dísztermében. A rendezvény – melyre az ország különböző pontjáról érkeztek előadók – egy TOP pályázatnak köszönhetően valósult meg.

A Magyar Levéltárosok Egyesületének elismerésében részesült Elekesné Bíró Bernadett, az MNL Zala Megyei Levéltáránk munkatársa. A Dóka Klára-díj II. fokozatát a közelmúltban vehette át a fővárosi levéltárban megrendezett ünnepségen.

Egy zalaegerszegi születésű légvédelmi tüzér 1944-45 közötti mindennapjaiba kalauzolja el az olvasót az a kötet, melyet kedden mutattak be a városházán. Dr. Havas Rezső egykori főhadnagy katonanaplóját Molnár András történész, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárának igazgatója és Illésfalvi Péter hadtörténész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa rendezte sajtó alá.

Tudományos konferenciával és egy 350 oldalas új kiadvánnyal emlékeztek meg a város dísztermében a 47. honvédzászlóalj történetéről. Az 1848/49-es szabadságharcban résztvevő – toborzott és önkéntes katonákból álló – zalai alakulat múltját neves szakemberek idézték fel. Az esemény részeként egy kiállítás is látható volt a helyszínen.

Vajon milyen volt a mindennapi élet egy magyarországi kisvárosban, nevezetesen Zalaegerszegen az első világháború idején? Két évvel ezelőtt erre a kérdésre keresték a választ annak a tudományos konferenciának az előadói, akik a legújabb kutatási eredményeket felhasználva értekeztek a Nagy Háború időszakáról, és a nemzetközi események helyi vonatkozásairól.

Miskulancia saláta, meg tikfi éles lében. Mit ettek eleink a középkorban, és a mai ételek közül mi nem kerülhetett volna az asztalra Mátyás király idején? A Zalaegerszegi Lokálpatrióta Klub legutóbbi vendége dr. Bilkei Irén főlevéltáros volt, aki a középkori és kora újkori táplálkozás rejtelmeibe avatta be a hallgatóságot.

Levéltári forrásokra, és az elmúlt évtizedek régészeti kutatásainak eredményeire támaszkodik az a napokban megjelent kötet, mely Zalaegerszeg középkori életébe nyújt bepillantást. A dr. Bilkei Irén főlevéltáros (a Zala Megyei Levéltár egykori igazgatója) és dr. Vándor László régész (nyugalmazott múzeumigazgató) által jegyzett kiadvány a Zalai Füzetek sorozat 16. számaként jelent meg.

Meglepetéskötetnek készült, de a sors közbeszólt, így emlékkötet lett az a most megjelent kiadvány, melyben kollégái tisztelegnek Kapiller Imre előtt. Az MNL Zala Megyei Levéltárának munkatársa 65 éves korában hunyt el váratlanul, 2018 őszén.

A levéltárhoz került Vajda József zenepedagógus, népzenegyűjtő hagyatékának egy része. A főleg személyes iratokból, fotókból álló dokumentumokat az 1998-ban elhunyt népdalgyűjtő fiai, Vajda László és Vajda István adták át az MNL Zala Megyei Levéltárának.

Általában már gyerekkorunktól kezdve azt halljuk, hogy könyvbe firkálni, sorok közé, vagy lapszélre írogatni nem szabad. Kivéve a tankönyveket, vagy a tanulás céljára használt köteteket. (Ám ez utóbbiak esetében is sokan inkább a „kijegyzetelésre” esküsznek és nem az aláhúzogatásra.)