Mitől mezőváros a mezőváros?

Piacközpont, írástudó városbíróval - 600 éve említették először Zalaegerszeget mezővárosként

Tulajdonképpen csak egy elképzelt (más középkori írásképek alapján rekonstruált) példány került az üvegszekrénybe. Mindezt fontos kihangsúlyozni dr. Bilkei Irén történész (MNL Zala Megyei Levéltára) szerint, nehogy valaki azt gondolja, hogy az eredeti oklevél másolatáról van szó. A főlevéltárossal (aki az ünnepi közgyűlésen dr. Gyimesi Endrével együtt adta át a rekonstrukciót Balaicz Zoltán polgármesternek) a 600. évforduló kapcsán beszélgettünk az eltűnt oklevélről, a mezővárosi státuszról és hogy kik voltak annak lakói.

A középkorból fennmaradt dokumentumok másolatait egy mappában őrzi Bilkei Irén

A beszélgetés elején felelevenítette, hogy a város legkorábbi története szempontjából három jelentős dokumentumunk van: az 1247-es oklevél, melyben először említik Egerszeg (Egurscug) nevét és a Mária Magdolna templomot. Az 1266-ból származó, IV. Béla király által kiadott oklevél, melyben a veszprémi püspöknek adja Egerszeget. A harmadik pedig az, amiről most szó van, vagyis az 1421. június 24-i, Zsigmond király által kibocsátott dokumentum, mely a települést „in possessione seu oppido”-ként, vagyis „birtok, vagy mezőváros”-ként említi. (A levélben a király egy helyi viszály és verekedés rendezését kéri a hivatalban lévő veszprémi püspöktől.)

- Birtok, vagy mezőváros? Nincs ebben valami ellentmondás?

- Nincs, ugyanis nem bizonytalanságot, hanem terminológiai változatosságot jelöl ez a vagylagosság. Az utóbbi években a középkorral foglalkozó történészek arra jutottak, hogy az oklevelek akkor nevezik birtoknak és akkor mezővárosnak a településeket, ha mást akarnak vele hangsúlyozni.

- Jogi, vagy politikai értelemben?

- Inkább jogi, vagy státuszbéli vonatkozásban. Possessio ha valamilyen birtokjogi dologról van szó, és oppidum, ha egy elképzelt jogi megközelítést jelöl. Gyorsan azt is hozzáteszem, hogy a hiedelmekkel ellentétben a mezőváros nem mezőgazdasági települést, hanem mezőn álló, azaz nem fallal körülvett várost jelent!

Nem másolat, hanem írásképi rekonstrukció

- Elképzelt jogi megközelítés? Ez megint kicsit megfoghatatlannak tűnik…

- Igen, ez a kérdés valóban nem egyszerű, ugyanis a középkori magyar jog soha nem ad pontos definíciót arról, hogy mi a mezőváros. A földesúr általában nem adott ki olyan oklevelet egy-egy településnek, melyben le van írva, hogy ti a mai naptól mezővárosi státuszt kaptok. Ritkán előfordult ez is, de nagy általánosságban nem ez számított. A lényeg az volt, hogy az illető településnek mekkora volt a vonzáskörzete, milyen piacközpont szerepet töltött be. Tehát elsősorban nem jogi, hanem funkcionális kategória volt, hogy megillet-e valakit a mezővárosi „cím”.

- Akkor lehet azt mondani, hogy a 15. században Egerszegnek megvolt az ehhez szükséges gazdasági és kereskedelmi vonzereje és kapcsolatrendszere?

- Tulajdonképpen erről van szó. A környező falvakhoz képest nagy volt a vonzáskörzete, sokan és sok helyről jártak az itteni vásárokra. A 14. század közepétől 1526-ig hat vásáremlítés szerepel különböző oklevelekben, ami azt jelzi, hogy ez egy stabil pozíció volt, megérdemelte az oppidum jelzőt. Ami pedig szintén fontos, hogy volt írástudó városbíró Egerszegen. A szóban forgó hatszáz évvel ezelőtti oklevélnél egy évvel korábbi, vagyis 1420-ból származik az a dokumentum, mely meg is nevezi az első ismert városbírót (iudex), Mihály deák személyében. A deák szó utal arra, hogy írástudó volt. Ez nem iskolai végzettséget jelent, hanem egy olyan közösség által elismert személyt, aki tudott írni és olvasni, valamint jártas volt a jogi ismeretekben. De tudjuk azt is, hogy működött a mai önkormányzatiságnak megfelelő, vagy ahhoz hasonlító testület is. Az, hogy a városbíró és az oppidum egymást követő években bukkan fel egy-egy oklevélben megint csak a város biztos mezővárosi pozícióját jelöli, hiszen jól láthatóan már nem falunagy áll a település élén. Van tehát írástudó bíránk, képviselőtestületünk és pecsétünk is.

Az oklevelet Balaicz Zoltán vette át Bilkei Iréntől és Gyimesi Endrétől az ünnepi közgyűlésen

- Az itt élők miképp nevezték magukat akkoriban? Van-e ennek valamiféle jelentősége?

- Ezek az elnevezések mindig nagyon érdekesek. A városról fellelhető középkori dokumentumok másolatai mind megvannak nekem egy nagy dossziéban. Kutatásaim során összegyűjtöttem, hogy a 15-16. században az egyes hatóságok minek nevezték Zalaegerszeget, de arra is mindig odafigyeltem, hogy van-e esetleg utalás arra, hogy az itt élők minek hívják magukat. Ahogy most is, úgy a középkorra is jellemző volt az az emberi tényező, hogy a közösségek olykor szeretik magukat kicsit felértékelni. Egerszeg lakói például sokszor hívták magukat civisnek, vagyis polgárnak. (Már a 14. századból is van ilyen dokumentum.) Ez kicsit túlzás, hiszen inkább a szabad királyi városok lakóit illeti ez a kifejezés. A 15. században többféle elnevezés is megjelenik: van amikor colonus, van amikor oppidani, de a civist is használják. Véleményem szerint az oppidani a helytálló, ami a „mezőváros lakóját”, vagy egyszerűbben városlakót jelent. Nem klasszikus értelemben vett polgárt, mert annak már az is feltétele, hogy vagyonával szabadon rendelkezzen, és ez ebben az esetben még nem volt meg. Persze nem mindig jó, és nem mindig lehet a mai körülményekre visszatükrözni, vagy napjainkkal párhuzamba állítani ezeket a középkori megjelöléseket, fogalmakat.

- A 600 éves évforduló kapcsán szóba került az 1421-es oklevél kalandos sorsa is.

- Olyannyira kalandos, hogy ez az oklevél a történelem folyamán sajnos eltűnt, vagy megsemmisült. Nem tudjuk pontosan. Az biztos, hogy sokáig a Batthyányak körmendi levéltárában volt. Az 1890-ben készült Zalai Okmánytárban még említik, azzal együtt, hogy a hátlapján királyi pecsét is látható. Ezután viszont már nincs róla adat. Holub József, Zala megye középkorának kutatója már nem találta. Valószínű, hogy a 2. világháború alatt tűnt el, amikor a körmendi leváltár anyagának nagy része megsemmisült. Kinézetét, írásképét nem ismerjük, szövegét viszont igen. Az évforduló apropóján, a polgármester kérésére ennek alapján egy grafikus elkészítette azt a rekonstrukciót, ahogy vélhetően – a többi korabeli oklevél alapján – kinézhetett. Bár ez nem tekinthető hiteles másolatnak, tartalma miatt mégis nagyon jelentős írásos forrás, hiszen minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a 15. században Egerszeg mezőváros volt, amiről fontos megemlékezni.