Trianon és Zala megye – tudományos konferencia a Díszteremben

 Határügyek, menekültkérdés, revizionizmus

A történész az ülés előtt lapunk érdeklődésére elmondta: olyan előadókat kértek fel, akik a témával kapcsolatban már korábban is végeztek hasonló kutatásokat. De cél volt az is, hogy minden olyan kérdéskört érintsenek, ami releváns Zala megye története szempontjából. Nem csak az 1919-20-as időszakot, hanem a békediktátum hosszabb távú hatásait, vagyis az 1930-as, 40-es évek revizionista törekvéseit is tárgyalták. 

A tudományos ülésen főleg Muraköz és Muravidék került fókuszba, hiszen a trianoni békekötés ezt a két földrajzi területet érintette leginkább Zala megyében. Némileg azonban eltérő módon, hiszen míg Muraköz 90 százalékban horvátok lakta vidék volt, addig Muravidék éppen fordítva; ott magyarok éltek nagyobb számban. A népesség java része ott is maradt, mert földjük, házuk, egész egzisztenciájuk oda kötötte őket.

A résztvevők egy csoportja: Foki Ibolya, Béres Katalin, Megyeri Anna, Kiss Gábor. Hátsó sor: Göncz László, Balaicz Zoltán és Paksy Zoltán

Mindkét területre jellemző volt azonban, hogy a közigazgatásban dolgozók, valamint az értelmiség egy része (főleg az állami szférában dolgozók) elmenekült szülőföldjéről az elcsatolás következtében. Egyáltalán nem volt biztos ugyanis, hogy a jugoszláv állam alkalmazza majd őket – mondta a történész, aki épp a muraközi megszállás és elszakadás kérdésköréról beszélt a tanácskozáson. Míg dr. Göncz László történész, író a muravidéki eseményekről számolt be. E két területről, illetve az azok megtartásának érdekében született megyei memorandumról pedig dr. Foki Ibolya főlevéltáros tartott előadást.

A konferencia bővebben is érintette az említett menekült-kérdést. Megyeri Anna történész néhány Zalaegerszegre került család életét bemutatva tárgyalta a békeszerződés hatásait. Sok családnak kellett szülőföldjét elhagyva új helyen gyökeret ereszteni. Mivel a súlyos lakáshiány miatt a fővárosban nehéz volt a menekültek elszállásolása, ezért javasolták is nekik a vidéki letelepedést. A belügyminiszter menekültügyi kirendeltséget szervezett szombathelyi székhellyel Zalavármegye, Vas, Sopron és Mosonvármegyék részére. A történész előadásából kiderült: a lakáshiány a Zalaegerszegre kerültek esetében is fennállt. A menekültek egy része átmenetileg vagonokban lakott, részben a pózvai hadifogolytábor barakkjaiban, illetve a vasúttal szemközt, az egykori Faragó Béla-féle magpergető gyár területén. A vasúton menekülők számára az állam fizette az útiköltséget, de helyben is számos gyűjtést szerveztek a megsegítésükre. A hadifogolytáborban lakó menekült gyerekeknek ideiglenes oktatást szerveztek, a beköltöző hivatalnokoknak, tanítóknak, tanároknak pedig igyekeztek munkát teremteni. Az itt letelepedett menekültek először albérletben laktak, majd csak az 1930-as évektől kezdtek telket vásárolni és építkezni.

A megyében zajló, két világháború közötti irredenta megmozdulásokat vizsgálta Béres Katalin történész. Mint mondta, már a Károlyi-kormány idején megalakult a Területvédő Liga, melynek – az ország sok más pontjához hasonlóan – 1920-ban Zala megyei szervezete is alakult. A cél kezdetben az volt, hogy befolyásolni tudják a béketárgyalások menetét, ám ez nem sikerült. A békekötés után létrejött Társadalmi Egyesületek Szervezete Központja (mely a Területvédő Ligát is magába olvasztotta) célja főleg a revízió gondolatának fenntartása volt. Ám az évek múltával a Trianon-ellenes érzelmek intenzitása csökkent. Ezen a helyzeten változtatott az 1927 áprilisában megkötött olasz-magyar barátsági szerződés, amelyben Mussolini támogatást ígért a magyar revíziós törekvésekhez. Ez új irányt hozott a hazai külpolitikában is, amit Bethlen István miniszterelnök éppen Zalaegerszegen – a Kazinczy téren – hirdetett meg, határozottabb revíziós politikát ígérve. 

1927 júliusában Herczeg Ferenc író elnöklete alatt megalakult a Magyar Revíziós Liga is, mely az integrális revíziót, vagyis az elcsatolt területek visszaszerzését tűzte ki célul. Zala vármegye az elsők között csatlakozott az új szervezethez. A liga aztán erőteljes tagtoborzásba kezdett, és sorra vette fel tagjai közé az egyes városokat és községeket, de magánszemélyeket is. Zalaegerszegen azonban a revíziós mozgalom gyengén haladt, itt nem volt olyan túlfűtött a hangulat, mint Kanizsán – fogalmazott a történész, így a zalaegerszegi szervezetet csak 1931-ben sikerült felállítani. Így nálunk, más városokkal összehasonlítva néhány évvel később kerültek felállításra országzászlók és más revizionista törekvéseket szimbolizáló köztéri alkotások.

Herczeg Ferenc felavatja a harangtornyot (Forrás:museumap.hu)

Zalaegerszeg irredenta emlékműveit, a revíziós harangtornyot és az országzászlót az 1935-ös Göcseji Hét keretében avatták fel. város nehéz anyagi helyzete miatt csak fából készült alkotásokra futotta, amelyeket helyi kézművesek, iparosok készítettek. A nemesnépi harangláb mintájára készült revíziós torony – melyet maga Herczeg Ferenc avatott fel a Mátyás király utca és a mai Tomori Pál út sarkán – így is egyik különleges emlékműve lett az országnak.

A konferencián – melyen Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója elnökölt – szó esett még többek között a trianoni döntés gazdasági hatásairól (Kaposi Zoltán gazdaságtörténész), a magyar-szlovén nyelvhatár kérdéséről (Kovács Attila történész) és a muravidéki családok mindennapjairól (Gordana Söveges Lipovsek történész-levéltáros) is. Balogh Margit történész Mindszenty (Pehm) József életének kutatója pedig arról is beszélt, hogy mi történt az 1941-es revízió idején, és ebben milyen szerepe volt az egykori apátplébánosnak, illetve hogyan küzdött a vármegye szentistváni határaiért.

Az eseményen részt vett Balaicz Zoltán polgármester is, aki a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából elmondta: június 4-dike a megemlékezés, a számvetés és az erőgyűjtés napja. 101 évvel ezelőtt megkondultak a harangok. Értünk szóltak, a magyarok megmaradásáért. Azt üzenték, hogy a szétszakítás ellenére élni akarunk. Ugyanakkor a Trianonhoz vezető útról, abban a magyarság felelősségéről, az általunk elkövetett hibákról, a nemzetiségekkel szembeni mulasztásainkról nem szabad hallgatni, sőt, azokból tanulni kell. 

Utóbbit szolgálják a korszakot érintő történeti kutatások is. A mostani konferencia anyaga a tervek szerint kiadvány formájában is napvilágot lát.