Magyarország és Zala megye útja Trianonig

Konferencia a békediktátum évfordulóján

A konferencia résztvevőinek egy csoportja

Az ülésen Balaicz Zoltán polgármester mondott köszöntőt kiemelve: eredetileg egy nagyszabású programsorozattal készültek a száz évvel ezelőtti esemény évfordulójára, ám a járvány miatt a rendezvények többsége elmaradt. A mostani – Magyarország útja a trianoni békeszerződéshez című – konferencia megrendezésével viszont mégiscsak szerették volna körbejárni a témát, illetve beszélni azokról a folyamatokról melyek a békediktátum aláírásáig elvezettek. 

A Trianon név a magyarság számára a balsors, a gyász, a megalázás jelképe. Az igazságtalan döntés 1920. június 4-én váratlanul és felkészületlenül érte a magyar társadalmat. A sokk a mai napig érezteti hatását, hiszen szétszórt nemzet lettünk. De a környező országok népeinek életére, gondolkodására, identitására is kihatott a sajnálatos esemény. Mindezek ellenére sikerült megmaradunk egy nemzetnek az elmúlt száz évben – fogalmazott a polgármester.

A tudományos ülésen – melyen Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója elnökölt – hét előadás hangzott el a témában (volt, aki a vírushelyzet miatt az online térben volt jelen). Szarka László történész a cseh és szlovák államalapításról (1914-18) beszélt, dr. Hornyák Árpád történész (Pécsi Tudományegyetem) a Jugoszláv egység kialakulásáról, dr. Murber Ibolya történész (ELTE) a békeszerződést megelőző osztrák-magyar határvitákról és Burgerland elcsatolásáról szólt. L. Balogh Béni történész (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) Erdély vonatkozásában vizsgálta meg az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése, és a trianoni békeszerződés aláírása közti időszakot. Gál Vilmos történész (Magyar Nemzeti Múzeum) az antantmisszió budapesti működéséről értekezett, dr. Újváry Gábor történész (Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár) pedig „Az ország feldarabolása a magyar történetírásban, 1918-20” címmel tartott előadást. 

Paksy Zoltán

A korszak Zala megyei eseményeit dr. Paksy Zoltán főlevéltáros (MNL Zala Megyei Levéltára) ismertette, „Zala megye útja Trianonhoz” címmel. Többek között elmondta: a tizenhárom járásból álló Zala a legnagyobb területű vármegye volt. A békekötést követően három járás és két történeti tájegység (Muraköz és Muravidék) került a határ túlsó oldalára. A vármegye területe 5995 négyzetkilométerről 4866-ra csökkent. A Muraköz, a Perlaki és a Csáktornyai járással teljesen, míg a muravidéki Alsólendvai járásnak a nagyobbik része került a túloldalra. A vármegye népességének nagyjából a 28 százaléka vált határon túlivá.

A történész felhívta a figyelmet a döntés egyik legnagyobb igazságtalanságára is, míg ugyanis a Muraköz lakosságnak túlnyomó többségét horvátok lakták, addig az alsólendvai térség 60 százaléka magyar volt, 40 százalékát pedig vendek (magyarországi szlovénok) alkották. Lendva pedig majdhogynem színtiszta magyar település volt. Az 1920-as békekötéssel ők is a határon túlra kerültek. Elhangzott: ebben a térségben 1918 előtt semmilyen szeparatista törekvés, nemzetiségi elszakadási kísérlet nem volt. A délszláv propaganda, és a drámai történések (például a szerb hadsereg egységeiből álló reguláris csapatok csáktornyai bevonulása) ezután következtek.

A trianoni békekötésig vezető események ismertetésén túl az előadók szóltak arról is, hogy az új államhatárok véglegesítése nem ment egyik-napról a másikra. Így sokáig élt a remény, hogy a döntést majd valamilyen módon lehet korrigálni. Ám – ahogy Murber Ibolya fogalmazott – ez csak a vesztes országok illúziója maradt.