Összezárva a vár darabkáival

Bár ahogy Farkas Ferenc szobrászművész a Múzeumok éjszakáján tartott előadásában tréfásan megjegyezte: a köztéri munkák egy része jó esetben a következő rendszerváltozásig marad a helyén. Régmúlt időkből, de akár az elmúlt öt évtizedből is bőven lehetne példát hozni arra, amikor durva módon tűntek el szobrok a közterekről. A direkt politikai célú alkotásoknak általában az a sorsuk, hogy mint a regnáló rendszer szimbólumai, egyszer csak távoznak a színről. A szobrászművész szerint ezért is fontos, hogy egyre több olyan alkotás kerüljön az utcákra, parkokba, ami nem politikai jellegű; hanem afféle szerethető szobor, amin lehet csúszni-mászni, melléülni, fotózkodni. Jeles évfordulók, érdekes emberek, vagy egy-egy helyszín különlegessége jó alkalom lehet arra, hogy ilyen – sokszor zsánerszobroknak nevezett – művek készüljenek.

Farkas Ferenc a Múzeumok éjszakáján tartott előadást

A köztéri szobrászat kulisszatitkai

A képzőművész a köztéri szoborállítás kulisszatitkaiba avatta be a hallgatóságot, melyből többek között az is kiderült: az alkotóknak pályázatok révén, vagy felkérések által van lehetőségük arra, hogy köztéri műveket hozzanak létre. A művész nem tagadta, hogy ez bizony sokszor kínmunka. Hiszen egészen más munkát, figyelmet és fegyelmet igényel, mint amikor magányosan, saját maga számára alkot valamit. Figyelembe kell venni a megrendelő szándékait, ízlését, az épített környezet adottságait, ahová majd a mű kerül. A tervezés, kivitelezés, bronzöntés pedig csak ez után jön. Ezeket a munkafolyamatokat össze kell hangolni, és folyamatosan egyeztetni is kell a projektben szereplő összes résztvevővel. Persze ettől még ennek a munkának is megvan a szépsége és izgalma. Sőt, rengeteg a kihívás benne, ami inspirálhatja az alkotót.

Farkas Ferenc mutatott is néhány példát azokból a köztéri műveiből, és különleges érmeiből, amik megrendelésre készültek. Az első ilyen munkája például 1985-ben volt, amikor Eötvös Lóránd Tudományegyetem 350 évfordulója alkalmából formált érmeket az e célra meghirdetett pályázatra.

A szobrászművész mesélt legújabb alkotásáról: Zalaegerszeg első írásos említésének 770. évfordulójára készített vármakettjéről is. Bár – ahogy fogalmazott – a makett szót ő elég furának érzi, mert a Mindszenty téren álló mű, inkább plasztika. Egy valós korbeli metszett adta a formai alapot, de sok benne a fantázia is, hiszen mindent nem tudunk az akkori vár külleméről. A műnek szoborként, értékkel bíró alkotásként is funkcionálnia kell (nem maradhatnak üres felületek ott, amiről mondjuk nincs adat, ám a tér megkívánja, hogy legyen valamilyen formai megoldás), így a történeti hitelesség és a fikció keveredik a plasztikában.

Éjszakai fényben a városmakett

Induláskor a külső és belső vár fő tömegét formázta meg, utána jöttek az épületek és más dolgok. A minták gipsz és szilikon formákkal készültek. Végül a bronzba öntés következett, ami több lépésben, illetve több darabban történik, aztán az egyes részeket összehegesztik. Ez utóbbi művelet egy hétig is eltartott. Ez az egész folyamat komoly csapatmunkát igényel. Ráadásul az öntés után az egyes darabokat még takarítani, csiszolni kell, a bronzot pedig antikolták is, az adja meg a plasztika jellegzetes színét.

Bármilyen nehéz is volt a munka, mikor elkészült, egyfajta gyermeki öröm tört ki az emberen – mondta Farkas Ferenc. Aki gyakorlatilag hosszú hónapokig volt összezárva a vár egyes darabkáival. Azt is elárulta: számára kicsit furcsa a maketten olvasható „Ön itt áll” felirat, amihez a megrendelő ragaszkodott. Hiszen valójában nem ott állunk – de a fikcióba végül is belefér ennyi játékosság.