Történeti hitelesség-alkotói fantázia

Farkas Ferenc szobrászművész és Frimmel Gyula grafikusművész kissé a múlt nyomába eredt az elmúlt hónapokban, hiszen ők készítik a jubileumi évforduló fent nevezett alkotásait. A szobrászművész az egykori végvár körbejárható makettjét, a grafikus pedig a készülő könyvhöz négy darab, részletgazdag rajzot, amik a belvárost ábrázolják más-más korszakban, ám ugyanabból a nézőpontból.

Farkas Ferenc és Frimmel Gyula alkotások a 770. évfordulóra

Történeti hitelesség, művészi szabadság, közönségnek tetsző megoldások – többek között ezek összhangjáról beszélgettünk az alkotókkal a formálódó művek kapcsán.

- Egy olyan kötet illusztrálására kaptam felkérést, ami különféle tanulmányok, fotók és más dokumentumok segítségével mutatja be a város történetét. Az ősszel megjelenő kiadványt dr. Gyimesi Endre és Seres Péter szerkeszti, akiktől azt a feladatot kaptam, hogy képzeljem el, milyen lehetett a belváros, hogyan alakult a táj és a városkép az egyes történeti korszakokban – avat be a kezdetekbe Frimmel Gyula.

Mint mondja, a kiindulás nála is a korabeli vár. Ezt ábrázolja majd többek között az első grafika, ám a négy fekete-fehér tollrajzon keresztül tulajdonképpen napjainkig kell eljutnia.

- A szerkesztőkkel közösen kitaláltunk egy nézőpontot: mintha egy légifelvételt néznénk a városról, északnyugat – vagyis a Zala rét – felől, délkeleti irányba. Az ötletet tényleg egy korabeli légifotó adta, melyet az 1930-as években készített Serényi Árpád fényképész. A közelmúlt ábrázolása kevéssé problémás, hiszen arról vannak ismereteim, magam is benne éltem. A régebbi korszakok megjelenítése már nehezebb, kevesebb az információ. Emiatt ezekben a rajzokban – bár konzultáltam szakemberekkel – kicsivel több lesz a „költészet” – mondja a grafikus.

Részlet Frimmel Gyula készülő grafika-sorozatából

Farkas Ferencnek látszólag annyival egyszerűbb a dolga, hogy nem egy egész belvárost, hanem „csak” a korabeli várat kell bronzba álmodnia a májusi ünnepségig… viszont nem akárhogy.

- Manapság divattá váltak a városmakettek. Több város történelmi főterét díszíti olyan három dimenziós köztéri műalkotás, amely a belvárosnak azt a látképét jeleníti meg kicsiben, ahol ténylegesen is áll a szemlélő. Nálunk annyival izgalmasabb a helyzet, hogy tulajdonképpen egy nem létező objektumnak, az egykori Egerszeg végvárnak állítunk emléket. A nézőpont persze stimmel, csak ha a látogató felnéz a makettről nem a várat, hanem a bíróság épületét, a Várkört, illetve a nagytemplomot látja majd. Így egyfajta időutazás lesz a bronz alkotás – meséli a szobrászművész. Persze minden nézőpont kérdése, hiszen a plasztika körüljárható lesz…

Elárulja: a részletgazdagság nála is nagyon fontos, ezért viszonylag nagy alapterületű (170x150 centiméteres) makett készül. Ez azt jelenti, hogy a várkapu körülbelül 20 centiméteres, a házak ennél kisebbek, de az ajtók, ablakok még kivehetők lesznek.

Kint vagy bent? Vagyis mi volt a várfalon belül és kívül? Mennyire kell ragaszkodni a történelmi tényekhez és mennyi a fantázia?

- Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint egy történelmi regényt – mondja Frimmel Gyula. Hiteles is, de az alkotó fantáziája is benne van azért, hogy élvezhető legyen. A lényeg talán az, hogy képileg hihető legyen az, amit az egyszeri szemlélő lát.

- Nagyon igaz ez a vár esetében, hiszen nincs teljesen részletes ábrázolás róla – veszi át a szót Farkas Ferenc. Nem tudjuk például, hogy hány ház volt a falon belül, de a hatás kedvéért több is lesz a maketten. És más látványelemekkel is kiegészül a vár.

Alakul a vár... részlet Farkas Ferenc készülő munkájából (Fotó: Tóth Norbert)

A képzőművészek többször is kikérték a helyi történészek, régészek véleményét, annál is inkább, mert volt egy átmeneti zavar akörül, hogy a 17. században vajon a várfalon kívül, vagy azon belül volt –e a templom. Néhány ábrázoláson mind a kettőre van példa. A mai ismereteink szerint a falon kívül volt, így a bronz plasztikán is és a grafikán is kívülre helyezték azt az alkotók. Az ábrázoláshoz a mintát az a – sokak által ismert és sok helyen felhasznált – 17. században készült metszet adta, melyet Johann Le Dentu hadmérnök készített az egerszegi végvárról.

Hogy van –e kihívás és élmény a munkában? Mindketten azt feleik, hogy igen. Nem is kevés! Izgalmas volt számukra kicsit elmélyedni a város történetében, ugyanakkor szabad kezet kaptak az alkotáshoz, tehát saját ötleteik is benne lesznek a művekben. Sőt, technikai kísérletezésekre is lehetőséget adott a felkérés. Frimmel Gyula például egy mostani várostérképet fotózott le úgy, mintha az légifelvétel lenne. Majd erre vetítette rá az egyes korokat, így az utcák, terek minden grafikán a megfelelő helyre kerülnek.

- Nekem dupla kihívás a munka – mondja Farkas Ferenc. Nemcsak maga a vár három dimenziós ábrázolása az izgalmas, hanem annak bronzba öntése is. Nagyméretű műről van szó, amit egybe nem lehet kiönteni. Komoly dilemma, hogy hol is szedje szét az ember…