Tegnapelőtt – győri kiállítás sok zalai szállal és kockaházzal

Tóth Norbert „csinált város” projektje a győri Torulában

A válaszért egyelőre Győrbe kell utazni, itt nyílt meg ugyanis „Tegnapelőtt” címmel az a kiállítás, mely a személyes emlékeink és a kollektív emlékezet határait vizsgálja, valamint a társadalmi és egyéni identitás változásaira reflektál a kortás képzőművészet eszközeivel.

Tóth Norbert és Kovács László kurátor

A Győri Szeszgyár egyik csarnokában található Torula független művészeti központ ad otthont Németh Attila győri-, és Tóth Norbert zalaegerszegi képzőművész közös tárlatának, melynek kurátora a szintén zalai Kovács László művészettörténész volt. Nem csoda, hogy a március 29-i performansszal és koncerttel egybekötött megnyitóra egy egész zalaegerszegi „különítmény” érkezett Győrbe.

Tóth Norbert a „csinált városok” témát körbejárva dolgozik doktori (DLA) programján, mely során a tőle megszokott módon ötvözi a történelemhez kacsolódó, kutatásalapú munkákat a képzőművészet konceptuális szemléletével, de a festészet hagyományos eljárásait is alkalmazza. Mindez most a fotográfiával is kiegészül. A „csinált városok” valóban a „tegnapelőtti” időszakba, vagyis a szocializmus évtizedeibe repítik a nézőt, azt a kérdést boncolgatva, hogy az urbanizáció vajon milyen nyomott hagyott az egyéni és a társadalmi emlékezetben. Hogyan változott a lakóhelyhez való viszonyunk a városba költözéssel, a magasházak megjelenésével, illetve hogy milyen jellegzetes elemei lehetnek a közösségi identitásnak, s miképp lehet azt mitizálni. 

Emeletes "budi", mint a szűkülő élettér jelképe

A zalaegerszegi alkotó a „Mi házunk” című projektelemében többek között azt mutatja be fotók és festmények segítségével, hogy a szocmodern emeletes társasházak hogyan „zabálták fel” a falvak lakosságát, akik a vidéki családi házaikat (és lassan identitásuk egy részét is) hátrahagyva, a városokba költöztek. Az élettér változását és az identitástörést jól szemlélteti az a két rétegelt lemezre készített festmény, melyeken egyik oldalról nézve egy-egy családi házat, a másikról pedig egy-egy emeletes házat látunk. Középen állva pedig olyan, mintha a két „entitás” széttöredezett határán lebegnénk; valahol a „már nem” és a „még nem” billegő mezsgyéjén.

Emeletes budi

A projekt kapcsán elgondolkodhatunk a falusi utcakép 20. századi változásairól is, hiszen a hagyományos parasztházakat a Kádár-kocka váltotta fel. Utóbbiakat az 1970-es évek folyamán propagandisztikus céllal országszerte le is fényképezték. A mostani tárlaton erre a jelenségre is reagál a művész fotóinstallációja. De egy sorozatnyi „illékony”, pici képen a falu lassan eltűnő beltéri (tárgyi) világa is feltűnik; amíg a fotó el nem tűnik majd a papírról.

Zala kocka falkép

A tér sarkába helyezett, emeletes „budi” (Budibuilding) szintén az átalakuló városi környezetre, a beszűkülő élettérre utal. A retro Tetris-játék hasábjainak mintájára összekapcsolódó három falusi pottyantós vécé egyrészt folytatása Tóth Norbert évekkel ezelőtt indult „budi” projektjének, viszont most a magasra épült házak zsúfolt környezetére, a természetes közegtől való elszakadásara utalnak. Mintha szükségleteink is afféle „házgyári elemekké” váltak volna az urbanizáció folyamatában.

A Zala kocka középkori falkép-töredékének „szenzációs feltárása”

Vécé után süteményről beszélni lehet, hogy kissé bizarr (fordítva meg végképp nem lenne szerencsés helyzet), de a zalaiak közkedvelt csokoládés süteménye, a Zala kocka is fontos identitásképző eleme a „csinált város” projektnek. Nemcsak azért, mert a róla készült festmény a vécéajtó belső felére is felkerült, hanem mert egy egész falat elfoglal a sütemény „emlékezetpolitikája” és mitizálása. Az alkotó installációja egyrészt bemutatja a Zala kocka 20. és 21. századi országos elterjedését; természetesen ugyanannak a receptnek a régiónként eltérő nevével. De egy ironikus videót is látunk a Zala kocka középkori falkép-töredékének „szenzációs feltárásáról”. Ami nyilván alkalmas lokálpatrióta identitásunk további erősítésére, hiszen – mint azt a lelet bizonyítja – nálunk már a középkorban is létezett a sütemény, mint „ősi” zalai desszert. 

Performansszal nyílt meg a kiállítás

Tóth Norbert munkáit Németh Attila festményei veszik körbe, melyek szintén az említett korszakot idézik, kiegészülve az 1990-es évekkel. A festőművész saját személyes emlékeit köti össze a kelet-közép európai, jól ismert realitással és annak jellegzetes környezeti elemeivel, objektumaival (telefonfülke, összefirkált lift, vonatkocsi koszos ablakokkal). A képeken pedig saját családtagjainak, gyermekeinek sziluettjei is feltűnnek, összekapcsolva a távoli és traumatikus évtizedeket napjainkkal. Nem tudjuk pontosan, hogy ez a gesztus az örökölt sors „cipelését”, átadását, vagy valamiféle újrakezdés lehetőségét rejti-e magában.

Apunk a punk

Megtudtuk, hogy a két kiállító művész a szombathelyi főiskoláról ismeri egymást, és mivel alkotásaik tartalmilag illeszkednek, Németh Attila javaslatára kerültek a Győri Szeszgyár nonprofit művészeti terébe. A kiállítást Berka Attila és Nadrai Róbert performansza nyitotta meg, majd a szintén zalai szálakkal rendelkező Apunk a punk együttes zenélt.

A kiállítás április 17-ig látogatható, melyhez tárlatvezetések is kapcsolódnak majd.