Nagy Réka

A Göcseji Dombérozó részeként verspiknikre került sor Babosdöbréte-Tordahegyen, a „Megálmod-Lak” kertjében. A vendégekkel Karáth Anita költő-tanár beszélgetett, közreműködött Ecsedi Erzsébet Aese-díjas színésznő.

Az öltözködés pszichológiája, a színek ereje és néhány tragikus sorsú nő is szóba került azon a szubjektív tárlatvezetésen, melyen Nagy Réka klinikai szakpszichológus kalauzolta a közönséget a Göcseji Múzeumban.

Az erdők kedves lakói elevenednek meg a látogatók előtt Czédli Mónika természetfotós kiállításán a Liszt Ferenc Általános Iskola galériájában. A „Közel” című tárlatot Nagy Réka klinikai szakpszichológus ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. A rendezvényen az iskola néhány diákja is fellépett.

Van, akinek a hasa fáj, másoknak a feje, háta, válla. Sokakat asztma gyötör, de krónikus fáradságról is egyre többen panaszkodnak. Az emberek hajlamosak egyik orvostól a másikig menni, és bizony előfordul, hogy a tartós fájdalom, vagy rossz közérzet ellenére nincs konkrét diagnózis.

Két év szünet után folytatódott a népszerű Pszicho estek rendezvénysorozat, mely az újranyitással immár a hetedik évadát kezdte meg. A VMK Cafféban rendezett esemény házigazdája ezúttal is a programsorozat alapítója, Nagy Réka klinikai szakpszichológus volt.

Tessék mondani, itt mindenki tájidegen? A kérdés talán furcsa – főleg egy képzőművészeti kiállítás kapcsán – pedig a válasz az, hogy igen. Valamilyen formában mindannyian „tájidegenek”, „gyüttmentek” vagyunk. Sőt, biztos vannak olyan szokásaink, tulajdonságaink, melyek különböznek másokétól.

A múzeumi épületek pszichológiája és a műtárgygyűjtés lélektana is szóba került azon az online eseményen, melynek Nagy Réka klinikai szakpszichológus volt a vendége. Az American Corner Pécs programsorozata (melynek keretében különféle virtuális tárlatvezetéseket tartanak) ezúttal a new york-i Guggenheim Múzeumba kalauzolta el az érdeklődőket.

Az a mindenki által jól ismert szöveg, hogy „Ezek a mai fiatalok…” nagyjából egyidős az emberiséggel. A három pont után pedig – némi fejcsóválás kíséretében – az adott korszak öregjei mindig panaszkodnak egy sort az adott korszak fiataljaira.

A magyarországi veszélyhelyzet kihirdetése óta szinte mindannyiunk élete jelentősen átalakult. Sokan egyedül maradtak a karanténban, míg másoknak épp az lehet zavaró, hogy kis helyen vannak összezárva családtagjaikkal. Ráadásul minden eddiginél több időt töltünk az online térben is.

Az egyedül olvasás is lehet terápiás hatású, ha akkora erővel bír a szöveg, hogy az megváltoztatja valaki látásmódját. Az igazi irodalomterápia azonban csoportos tevékenység és szakavatott vezetővel történik.

Ritkán esik szó nyilvános fórumokon a pszichológusok, pszichiáterek és a pácienseik kapcsolatáról, hiszen egy intim és nagy diszkréciót igénylő viszony ez. Persze, hogy mi zajlik konkrétan a terápiákon, arról nem szabad és nem is kell lerántani a leplet, ám néha nem árt átbeszélni, hogy „Hogy is vagyunk egymással?” – ahogy arra az esemény címe is utalt.

Nárcisztikus, vagy egyszerűen csak hiú az, aki mondjuk túl sűrűn posztol magáról fotókat a közösségi oldalakra? Hol van a határ, és milyen az élet egy „valódi”, pszichiátriai értelemben vett nárcisztikussal?

A szexualitás története és a pálinkafőzés rejtelmei is szóba kerültek a Mimosa kávézó legújabb kiállításán, ahol ifjabb Müller Imre ékszertervező, autodidakta festőművész mutatta be legfrissebb munkáit.

Életünk akkor kezdődik, amikor megfogantunk. Az egy milliméteres sejtből új világ születik. Ettől a pillanattól kezdve érnek minket ingerek (jók és rosszak), melyek mind hatással vannak későbbi érzelmeinkre, mentális állapotunkra.

Néha van olyan, hogy a költészet erejével és egy művészinek nem mondható rajzzal elfogadható osztályzatot lehet kapni egy fizika témazáró dolgozatra. Ha nem is ötöst, de legalább olyant, ami görbül. Mindehhez szükséges egy felkészületlen és ráadásul pofátlan gimnazista (mondjuk jelen sorok írója), meg egy korrekt, viccet értő tanár (amolyan termetes, székely ember, aki akkoriban települt át Magyarországra).

Mindenkinek vannak titkai; egyéneknek, családoknak, más közösségeknek egyaránt. Kisebbek, nagyobbak, olyanok, amiket mélyre temettünk és olyanok, melyekre gyakorta gondolunk. Vannak, amik nyomasztanak nap mint nap, és vannak olyanok, melyekről nem is tudjuk, hogy tudat alatt hatnak ránk.

Antiszociális személyiségzavar, az élethelyzetek feletti erős dominanciaigény, felületes báj, jó intellektus, erős manipulációs képesség, minimum három, különböző időpontban elkövetett gyilkosság. Tömörítve ezek jellemzik a pszichopata sorozatgyilkosokat.

A testvérkapcsolatoknak legalább akkora hatása van személyiségünk fejlődésére, minta a szülő-gyerek viszonynak. De miért is veszekednek/verekednek egymással a testvérek? És az hogy lehet, hogy egy családon belül – azonos nevelési elvek mellett – sokszor nagyon különböző a gyerekek mentalitása, gondolkodása?

A helyek, és a terek fontosak életünkben; olyannyira, hogy még a szoba sarkába felállított fotelhoz, vagy íróasztalhoz fűződő érzelmi viszonyunk is sokat elárulhat családi kapcsolatainkról. A Zalaegerszegi Pszicho Estek legutóbbi rendezvényén az otthonok érzelmi térképe került terítéke.

A fogyasztói társadalomban élők szinte folyamatosan két, egymásnak ellentmondó „utasítást” kapnak a reklámipartól: vásárolj, és egyél minél többet, ugyanakkor maradj karcsú. Ezt a két dolgot elég nehéz egyszerre teljesíteni. Sőt, a vizsgálatok azt bizonyítják, hogy minél jobban le akarunk fogyni, annál kövérebbek vagyunk.