Olvasás: önismeret, személyiségfejlődés

A Pszicho Estek rendezvénysorozat vendége ezúttal dr. Béres Judit irodalomterapeuta volt. A PTE BTK docensével (aki a napjaink terapeutáit képző, kétéves biblioterápia szakirányú továbbképzés egyik oktatója is) Nagy Réka klinikai szakpszichológus beszélgetett. Többek között arról, hogy hogyan is zajlik egy irodalomterápiás foglalkozás, és milyen szövegek alkalmasak terápiás célra.

 Mire való és hogyan működik az irodalomterápia?

Bevezetésképpen elhangzott: az egyedül olvasás és a csoportmunka között az a legnagyobb különbség, hogy kölcsönhatás alakul ki a résztvevők között, így a reflexiók megoszlanak. A másik gondolatai is hatnak az egyénre, illetve a vezető is igyekszik olyan kérdésekre fókuszálni, amik előremozdítják az embert; valamilyen pozitív változást idézve elő.

Béres Judit elmondta, hogy a terápia szó miatt sokan valamiféle klinikai „kezelésre” gondolnak az irodalomterápia kapcsán, pedig ez azért alapvetően az egészségesek, vagyis a hétköznapi problémákkal küzdők terápiája. Inkább önismereti, önfejlesztő/személyiségfejlesztő csoportokról van szó. Persze néha előfordul, hogy kiegészítő terápiaként komolyabb betegségekben szenvedőknek is ajánlják. Megtudtuk: több országban is van példa arra, hogy a háziorvosok receptre írnak fel könyveket a betegeknek. Nem szépirodalmat, hanem olyan önsegítő szakkönyveket, melyek érthetőbbé teszik a betegség és a gyógyulás folyamatát a páciens számára. (Ez a külföldi jó gyakorlat egyébként az egészségügyi ellátás és a könyvtárak közötti kapcsolaton is alapul.)

Dr. Béres Judit és Nagy Réka

Ami a biblioterápiás foglalkozásokat illeti: általában 5-12 fővel dolgoznak a vezetők. Ennél nagyobb számú csoporttal már nem lehet jól együttműködni. Azt gondolnánk, hogy csak magas irodalom jöhet szóba, de ez egyáltalán nem így van. Attól mert valami jó irodalmi szöveg, még nem biztos, hogy jó terápiás szöveg is lesz – fogalmazott a szakember. Hozzátette: a foglalkozásokon olyan szövegek kerülnek inkább előtérbe, amire a saját problémáit rá tudja vetíteni az ember. Ő személy szerint nagyon szereti a kortárs magyar irodalmat (például Háy János, Tandori Dezső, Finy Petra vagy Erdős Virág műveit), mert ezek mai nyelven íródtak, a mai valóságról szólnak, így könnyebb „bevonódni”. Vagyis azonosulni velük, ami nagyon fontos a terápia során. Hiába szép ugyanis egy-egy klasszikus irodalmi mű, ha ma már nem tudunk a mindennapi életünk során kapcsolódni hozzá.

A csoportmunka nemcsak olvasásról, hanem írásról is szól, hiszen a résztvevők is írnak szövegeket. Ez lehet önkifejezésre szolgáló kreatív szöveg, vagy valamely olvasmányra való reflexió. Persze nem az a cél, hogy művészi vagy tudományos művek szülessenek. A lényeg inkább az, hogy az egyén megérezze mit adhat neki az írás, vagy hogy milyen érzelmeket vált ki belőle egy-egy olvasott szöveg.

A foglalkozásokon leginkább olyan kérdések merülnek fel, amikkel mindannyiunknak dolga van: elmúlás, életcélok, szabadság, társas kapcsolatok. A szövegek segíthetnek megfejteni, hogy ezekhez milyen a személyes viszonyunk. Önmagunk jobb megismerése pedig szemléletváltáshoz is vezethet. És ez a pozitív kicsengés az irodalomterápia egyik lényege. Persze itt sincs mindig siker: van, aki kevésbé kommunikatív, vagy nehezebben tud csoportban dolgozni. Nekik más módszereket is tud ajánlani a terapeuta. 

Léteznek tematikus csoportok; annál is inkább, mert Béres Juditnak például a gender-tudomány is az egyik kutatási területe. Van női önkifejezést segítő csoportja, de kisgyermekes szülőknek, pároknak, sőt elvált apukáknak szóló is. Ez utóbbi azért fontos, mert róluk – és az ő érzelmi életükről – általában véve is nagyon kevés szó esik. Ezenkívül például addiktológiai és onkológiai biblioterápiás csoportok is vannak, melyek értelemszerűen a speciális helyzetben lévő egyéneknek nyújtanak segítséget az olvasás és az írás által. 

A szakember azt mondta: nem mindig pozitív, vagy vidám szövegekre kell törekedni az olvasás során. Nem baj, ha először valakit letaglóz az, amit olvas. Attól még számos kérdésre, élethelyzetre választ adhat. Megtaníthat könnyebben élni, jobban megismerni magunkat és másokat, vagyis a világot – ami az irodalom célja is egyúttal.