Titkok, hűtlenség, nyomasztó érzések

Kapcsolati titokról, hazugságokról volt szó a legutóbbi Pszicho Estek rendezvényen, melynek vendége ezúttal Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus volt. A szakemberrel ezúttal is az est háziasszonya, Nagy Réka klinikai szakpszichológus beszélgetett.

Hétköznapi hazugságokról a Pszicho Esten

Mi a titok? Szakmai szempontból meg lehet-e pontosan határozni ezt a kissé misztikusnak tűnő fogalmat? Nyilván igen, hiszen a nyomasztó titkokból, elfojtásokból fakadó lelki problémákra, illetve az ezekből eredeztethető fizikai tünetekre létezik terápia. Titok pedig bármi lehet, amiről azt gondoljuk, hogy nem megosztható. Nagyon sok félelem is társul hozzá. Mi lesz, ha kiderül, csak nehogy rákérdezzenek, nehogy elszóljam magam. A szakember szerint sokszor többet aggódunk miatta, mint amekkora a valószínűsége annak, hogy ténylegesen rákérdez valaki arra a dologra, amit rejtegetni próbálunk a világ elől. Mégis; nagyon felszabadító, ha beszélhetünk róla.

Orvos-Tóth Noémi és Nagy Réka a titkokról beszélgtett

Gyakran szégyenérzet társul a titokhoz, az az érzés, hogy vállalhatatlanok vagyunk, hogy ha valami kiderül rólunk, nem tudunk beilleszkedni, elhagynak minket. Folyamatosan félünk attól, hogy nem vagyunk elegek mások számára. A titkok persze nem egyformák: vannak bagatell dolgok, amiket mi magunk nagyítunk fel, és vannak olyanok, amik tényleg nyomasztó teherként nehezednek az egyénre, vagy a családokra. Még akár generációkon keresztül is; anélkül, hogy az utódok tudnák, hogy miért is szoronganak. Ennek oka többek között az, hogy már gyermekkorunkban átvesszük a szülői mintákat, így már korán eldől, hogy felnőttként mennyire tudunk bizonyos dolgokról kommunikálni.

A pszichológus szerint a magyar társadalomra nagyon is jellemző az elfojtás, az önbizalomhiány, a nem beszélés; vagyis a „kibeszéletlenség”. Még a nagy történelmi tragédiákat, traumákat (és azok családokra gyakorolt hatását) sem kezdtük el feldolgozni. Pedig ma már az is igazolható tudományosan, hogy a szorongás sejtszinten átörökíthető az utódokba. A pszichológusnak sok olyan páciense van, akik ilyen történelmi traumákat hordoznak magukban.  Szinte nincs olyan család, ahol ne lenne valami titok, és csak idő kérdése, hogy mikor dőlnek ki a csontvázak a szekrényből.

Az egyik legnagyobb gond az, hogy a titok nemcsak egyszerű teher, hanem sok esetben rengeteg hazugság is kapcsolódik hozzá. A titok fenntartásához ugyanis egyre jobban el kell ferdíteni a valóságot, az egyén pedig ördögi körbe kerül, ami még nyomasztóbbá válik. Párkapcsolati szintre levetítve a kérdést: minél inkább titkolózunk, minél inkább eltitkoljuk érzéseinket a másik elől, annál inkább elidegenedünk egymástól. Hosszútávon ez a kapcsolat végét jelentheti.

Na, de mi a helyzet a hűtlenséggel: bevalljuk, vagy ne valljuk? Orvos-Tóth Noémi szerint erre nincs egyértelmű válasz. A szakemberek többsége azt mondja, hogy egy egyéjszakás kalandot (tényleg csak egy!) inkább ne. Ha viszont már hosszabb ideje van egy harmadik fél a kapcsolatban, akkor jobb tiszta vizet önteni a pohárba. Bármilyen meglepő: a félrelépés sokszor meg is mentheti a haldokló párkapcsolatot, mert nemegyszer éppen emiatt kezdenek el a párok őszintén beszélni egymással. Több példa is volt arra, hogy sikerült megmenteni és pozitív irányba terelni a haldokló viszonyt, a kihunyni látszó érzelmeket.

A pszichológus szerint a legfontosabb, hogy megtanuljunk beszélni az érzelmeinkről, és hogy mindig figyeljünk oda a másikra: vajon mit érez ő? Pláne, mert az elfojtás, titkolózás tényleg olyan nyomasztóvá válhat, hogy megbetegítheti az embert. Ezért jobb az őszinteség, a felszabadult érzelmi klíma.