Érzelmi otthontérképek

Szinte szó szerint „kiterítve” azt a bizonyos térképet, hiszen egy-egy ház vagy lakás alaprajzán keresztül került fókuszba a benne élők egyes helyiségekhez való viszonya. A házigazda Nagy Réka klinikai szakpszichológus vendégei ezúttal dr. Sallay Viola egyetemi adjunktus (SZTE), családterapeuta és dr. Martos Tamás egyetemi docens (SZTE) voltak, akik évek óta család- és környezetpszichológiával foglalkoznak. (A két pszichológus a civil életben házaspár.)

  Mentális "térhatások" a lakásban

A Térbalett című est többek között arra kereste a választ, hogy hogyan mozgunk az otthonunk egyes tereiben, és milyen érzelmeket kapcsolunk az egyes helyekhez; mintegy lavírozva, balettozva a mentális állapotok és a helyszínek között. A kérdés nagyjából az, hogy a lakás melyik pontján érezzük magunkat biztonságban, kellemesen, vagy éppen feszülten, bizonytalanul?

Bármilyen furcsa, de emiatt az otthon nem egy egységes hely és nem feltétlen a béke szigete. Bizonyos részeihez más-más érzések kötnek minket. Sokszor az erőszak, a fájdalom is megjelenik. A hátterében akár komoly családi konfliktusok, vagy feldolgozatlan, kibeszéletlen problémák állhatnak. Vagy nem ritkán tényleges, fizikai erőszak. Ezek a lelki viszonyulások kihatnak kapcsolatainkra, mindennapjainkra; és végső soron egész életünkre. Persze gyakran az sem mellékes, hogy mekkora térben kell alakítani kapcsolatainkat. A vizsgálatok szerint minél nagyobb a zsúfoltság és minél kisebb a tér, annál inkább megjelenik az erőszak. Ennek oka az, hogy nincs hely, ahová az egyén kicsit visszahúzódhatna. Márpedig a személyes tér fontos, de az is, hogy legyenek olyan közös terek, ahol örömmel vagyunk együtt másokkal.

Nagy Réka (jobbról) vendégei dr. Sallay Viola és dr. Martos Tamás voltak

A szakemberek a terápiák során arra kérik a családtagokat, hogy – egymástól függetlenül – rajzolják le a lakásuk alaprajzát, és jelöljék meg benne a biztonság, bizonytalanság, szenvedés, összetartozás, elvonulás helyeit, és mondjanak is hozzá egy-egy történetet. A családban élők válaszait összevetve gyorsan kiderül, hogy hol van, vagy nincs összhang. Beszédes, ha például egy apa az autóját jelöli meg a legbiztonságosabb helynek, ha valaki a szenvedést társítja a hálószobához, vagy ha a lakás előtti gang az egyetlen kellemes hely. Az is jelképes, mikor az egyén nem tud megszabadulni valamely régi, elavult tárgytól, és lakásról-lakásra cipeli azt, mint egy régi család terhet. Persze kell az állandóság és a múlthoz való kötődés, de nem mindegy hogy milyen áron, és milyen érzések kíséretében. Na, és hogy hogy viszonyul mindezekhez az, akivel éppen összeköltözünk.

A pszichológusok az eddigi munkájuk során azt tapasztalták, hogy emberi sorsok, és emberi kapcsolatok drámái bontakoznak ki a rajzok alapján, az ezekből származó problémákat viszont a családterápia során fel lehet oldani. A szakemberek leszögezték: nincs olyan otthon, ahol ne lenne feszültség, stressz vagy szenvedés. (Maximum nem szabad kimondani.) Az viszont nagyon nem mindegy, hogy a környezeti önszabályozást hogyan végzik el a családtagok. A „térbalettben” minden szereplőnek megvan a maga koreográfiája. A cél a stabilitás, kiegyensúlyozás. Ha ez nem megy, célszerű szakemberhez fordulni.