Béres Katalin

A protokoll eredetileg a rendet, rendszert jelentette a régi irattárakban. A szó tartalmi jelentése sokat változott az idők során, és a fogalom egyre inkább kiterjedt a magas rangú világi kapcsolatok és a diplomácia területére. Ma már leginkább ezek szabályszerűségeit foglalja össze, de az élet más szituációira, helyszíneire is kiterjed.

A vendéglátás szóról mindenkinek valami könnyed eszem-iszom jut eszébe, de ritkán gondolkodunk el azon, hogy egy-egy város éttermeinek, kocsmáinak, kávéházainak múltja milyen társadalomtörténeti adalékokkal szolgál.

Két Genfben élő magyar férfi találkozik egymással a svájci városban az ezredforduló környékén. Gyorsan kiderül: mindkettőjük zalaegerszegi kötődésű, zsidó származásuk miatt pedig mindegyikük családjának van némi köze a 20. század tragikus eseményeihez. A holokauszthoz, az 1956-os forradalom bizonytalan időszakához, de az emigráció kérdéséhez is. Nem csoda, hogy hamar összebarátkoznak.

Az egyházak második világháború utáni helyzetéről, és az egyházüldözésekről szólt az a tudományos ülés, melyet a közelmúltban rendeztek meg a város dísztermében. „A diktatúrák határán – Egyházak Magyarországon 1944-1948 között” című konferencia egy TOP-projekt részeként valósult meg.

Hamarosan megnyílik a Göcseji Múzeum új állandó kiállítása, és ugyanezen a napon posztumusz díszpolgári címet kap Czobor Mátyás, a város 1918-36 közötti polgármestere. A két dolog annyiban függ össze, hogy az új kiállítás részletesen foglalkozik az egykori városvezető személyével, hivatali időszakával.

Kilencven évvel ezelőtt, 1931 októberében avatták fel Zalaegerszegen Csány László vértanú szobrát. Már a szoborállítás története, sőt viszontagsága is érdekes, hiszen az ötlettől (Borbély György 1904-ben tett rá javaslatot) a megvalósulásig 27 év telt el. A napokban rendezett közgyűjteményi konferencián azonban más elemzési szempontok mentén esett szó a köztéri alkotásról.

Életükben ismert, és elismert polgárai voltak a városnak, aztán haláluk után a nevük a feledés homályába merült. A 19-20. századi Zalaegerszeg néhány nevezetes személyiségének életéről, munkásságáról rendeztek konferenciát a minap a város dísztermében.

A tavalyi kihagyás után idén országszerte újra megrendezték a Múzeumok éjszakája rendezvénysorozatot, melyhez a zalaegerszegi kulturális intézmények is csatlakoztak. A programok és a helyszínek száma azért még elmaradt a korábbi évek kínálatától. Részint a pandémia miatt, részben pedig azért, mert a rendezvény központi helyszíne, a Göcseji Múzeum – illetve annak épülete – felújítás alatt áll. Ezért június 26-án az idei események fő belvárosi helyszíne a Deák tér és a Mindszenty tér lett.

A trianoni békediktátum Zala megyei hatásairól és hosszabb távú következményeiről szólt az a tudományos konferencia, melyet június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján rendeztek meg a város Dísztermében. Az eseményt eredetileg a békeszerződés 2020-as, 100. évfordulójára tervezték, ám a világjárvány miatt csak most kerülhetett rá sor. A TOP-projekt keretében megvalósuló konferencia szakmai koordinátora dr. Paksy Zoltán főlevéltáros, a MNL Zala Megyei Levéltárának munkatársa volt.

Ragasztó, szelepgumi, fékező, csengő, kutyák ellen meg korbács vagy nádpálca. Többek között ezek voltak a 19. század végén a biztonságos kerékpározás kellékei itt Zalaegerszegen. Ehhez hasonló „menetszabályzatokat” országszerte alkottak, hiszen ekkoriban főleg egyesületi keretek között űzték ezt a sport-és szabadidős tevékenységet az emberek (leginkább a férfiak).

A napokban jelent meg a Zalai Múzeum jubileumi, 25. száma, mely ezúttal egy hármas ünnep apropóján látott napvilágot. A kötetet a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban mutatták be szűk körben, a közönség azonban az online térben követhette az eseményeket.

Tudományos konferenciával és egy 350 oldalas új kiadvánnyal emlékeztek meg a város dísztermében a 47. honvédzászlóalj történetéről. Az 1848/49-es szabadságharcban résztvevő – toborzott és önkéntes katonákból álló – zalai alakulat múltját neves szakemberek idézték fel. Az esemény részeként egy kiállítás is látható volt a helyszínen.

Helyi cégek és magánszemélyek segítségét és támogatását kéri a Göcseji Múzeum annak érdekében, hogy az év elején előkerült – Zalaegerszeg egykori vásárterét ábrázoló – 19. századi dagerrotípiát jogszerűen felhasználhassák, illetve bemutathassák az új állandó kiállításukon.

Nem mindig örvendett nagy népszerűségnek az olasz fagylalt. Legalábbis ez derül ki a korabeli reklámokból és újságcikkekből. A téma a május 8-i fagylalt világnapja kapcsán került elő, mégpedig a Göcseji Múzeum jóvoltából, akik Facebook oldalukon osztottak meg egy 20. század első feléből származó „fagyizós” fotográfiát.

Vajon milyen volt a mindennapi élet egy magyarországi kisvárosban, nevezetesen Zalaegerszegen az első világháború idején? Két évvel ezelőtt erre a kérdésre keresték a választ annak a tudományos konferenciának az előadói, akik a legújabb kutatási eredményeket felhasználva értekeztek a Nagy Háború időszakáról, és a nemzetközi események helyi vonatkozásairól.

Kétévente számolnak be a megyében működő közgyűjtemények munkatársai az intézményekben zajló aktuális kutatásokról. A több mint harminc évvel ezelőtt életre hívott Zalai Közgyűjteményi Szakmai Napok szervezője idén a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára volt.

A város napja alkalmából helytörténeti sétára várta az érdeklődőket a Göcseji úti temetőbe a Tourinform Iroda. A helyszín elsőre talán meglepő, ám a régi sírok megannyi érdekességet rejtenek a város múltjával kapcsolatban.

Néhány, a 20. század elején élt középosztálybeli család mindennapjai, valamint utcaképek, szőlőhegyi hajlékok, de az I. világháború időszakából származó pillanatképek is szerepelnek azokon az üvegnegatívokon, melyek a Göcseji Múzeum és a Fortepan együttműködésének köszönhetően a közelmúltban kerültek digitalizálásra. A korabeli fotók egy része az Index internetes portál magyarországi megyéket bemutató sorozatának részeként debütált a hétvégén.

Vajon milyen városkép tárult annak az utazónak a szeme elé, aki 1935-ben leszállt a zalaegerszegi vasútállomáson a vonatról? Hogy nézett ki az állomás környéke, és milyen fontosabb épületek álltak már ekkor a városközpont felé haladva?