Vallásügyek a második világháború után

Konferencia az egyházak visszaszorításáról

A rendezvény apropójául szolgált többek között az is, hogy az év második felében megnyílik a Mindszentyneum, mely a hercegprímás életén túl, egy kiállítás keretében az egyházüldözésekkel is foglalkozik. A tudományos ülésre – melyet Béres Katalin, a Göcseji Múzeum történésze szervezett – ezúttal országos intézményekből hívtak előadókat. Többek között az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetétől, a Magyar Nemzeti Levéltárból, a Nemzeti Emlékezet Bizottságától, de az Evangélikus Hittudományi Egyetemről, a Károli Gáspár Református Egyetemről és a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltártól is érkeztek szakemberek, kutatók.

A konferencia előadói Béres Katalin és Balaicz Zoltán társaságában

A rendezvényt Balaicz Zoltán polgármester nyitotta meg, a konferencián pedig Balogh Margit történész, egyetemi docens (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet) elnökölt, és ő volt az első előadó is. Prezentációjában az egyházak és az egyházpolitika 1944-48 közötti helyzetét tekintette át „Isten ledöntött templomában…” címmel. Kiemelte: bár Sztálin 1944-ben még kapcsolatot hirdetett az egyházakkal, ez a szándék ideiglenesnek bizonyult. Ahogy a Szovjetunióban, úgy a megszállt országokban is elindult az egyházak módszeres felszámolása; a háború befejezésével párhuzamosan pedig megkezdődött az egyházakhoz kötődő (sokszor nem is az ismert, hanem a vidéki településeken tevékenykedő) személyek internálása, üldözése. Az egyházak a korábbi privilegizált helyzetükkel szemben, elveszítették „kivételezett” státuszukat – hangzott el.

A történész elmondta, hogy 1945-48 között több intézkedéssel csorbították az egyházak hatásköreit. Megtörték gazdasági erejüket, visszaszorították közéleti, kulturális és politikai aktivitásukat, majd felszámolták az oktatási intézményeiket, kórházaikat, árvaházaikat, egyesületeiket. Mindez egy átmeneti időszakban történt, hiszen a diktatúra még nem épült ki, ám valódi demokrácia sem volt. A helyzetre jellemző, hogy az intézkedések dacára, az 1947-48-ban meghirdetett Mária-évben a katolikus egyháznak – Mindszenty hercegprímás felhívására – még több millió embert sikerült országszerte mozgósítania. Volt tehát lakossági igény a hitre, a vallási eseményekre, és a háború utáni békére. De mindez arra is jó alkalom volt, hogy az egyház felemelje szavát az ellene elkövetett jogsértésekkel szemben. A diktatúra kiépülése előtt ez volt az utolsó nagy egyházi esemény. 1948 decemberében Mindszentyt őrizetbe vették. A hatalom célja pedig a következő években az egyházak teljes megsemmisítése volt.

A konferencián nemcsak a katolikus, hanem az evangélikus- és református egyház, valamint az úgynevezett kisegyházak helyzete, illetve az egyházi személyek deportálása is szóba került. A Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója, dr. Szabó Csaba pedig Mindszenty apátplébános zalaegerszegi utódáról, Galambos Miklós plébános tevékenységéről és lehetőségeiről is szólt az ülésen.