Legenda vagyok

{slimbox album="legenda"}images/stories/programajanlo/film/legenda/1.jpg{/slimbox} {slimbox album="legenda"}images/stories/programajanlo/film/legenda/2.jpg{/slimbox} {slimbox album="legenda"}images/stories/programajanlo/film/legenda/3.jpg{/slimbox} {slimbox

album="legenda"}images/stories/programajanlo/film/legenda/4.jpg{/slimbox} {slimbox album="legenda"}images/stories/programajanlo/film/legenda/5.jpg{/slimbox} {slimbox album="legenda"}images/stories/programajanlo/film/legenda/6.jpg{/slimbox} {slimbox

album="legenda"}images/stories/programajanlo/film/legenda/7.jpg{/slimbox} {slimbox album="legenda"}images/stories/programajanlo/film/legenda/8.jpg{/slimbox}

Legenda vagyok
(I Am Legend)  
színes feliratos amerikai akciófilm, 100 perc, 2007

Rendező: Francis Lawrence
Író: Richard Matheson
Forgatókönyvíró: Mark Protosevich, Akiva Goldsman
Zeneszerző: James Newton Howard
Operatőr: Andrew Lesnie
Producer: Akiva Goldsman, David Heyman, James Lassiter, Neal H. Moritz, Erwin Stoff
Vágó: Wayne Wahrman

Szereplő(k):
Will Smith (Neville)
Alice Braga (Anna)
Salli Richardson (Ginny)
Willow Smith (Marley)
Charlie Tahan (Ethan)
Dash Mihok

„A nevem Robert Neville. Én egy túlélő vagyok New Yorkból. Ha valaki hallja, amit mondok…valaki. Kérem. Nincs egyedül.”

Robert Neville (Will Smith) kitűnő tudós, akit nem tud megfertőzni az a szörnyű, megállíthatatlan és gyógyíthatatlan vírus, melyet az emberek hoztak létre. Mivel immunis a kórokozóra, ő az egyetlen emberi túlélő, aki New York és talán a világ romjai közt tengeti életét. Három éven keresztül fáradhatatlanul küldi rádióüzenetét a világba, azzal a reménnyel, hogy ily módon további túlélőkre bukkanhat. Jóllehet nincs egyedül. A pusztító járvány mutáns áldozatai, a fertőzöttek lesben állnak a sötétben, figyelik Neville minden mozdulatát, és várják, hogy elkövessen egy végzetes hibát. Neville tetteinek legfőbb mozgatórugója, hogy saját, immunis vérének felhasználásával visszafordítsa a vírus pusztításának következményeit. E törekvésének sikere talán az emberiség egyetlen és utolsó reménye is egyben. Mindazonáltal Neville tudja, hogy hatalmas túlerővel kell szembe néznie, és hogy lassan kifut az időből is.

A Warner Bros. Pictures és a Village Roadshow Pictures bemutatja a Weed Road/Overbrook Entertainment produkcióját, a Legenda vagyok című filmet, melynek főszereplője a kétszeres Oscar-díj jelölt Will Smith, továbbá Alice Braga és Dash Mihok. A filmet Francis Lawrence rendezte; a forgatókönyvet Richard Matheson regényének felhasználásával Mark Protoshevich és Akiva Goldsman írta. A film operatőre: Andrew Lesnie. Látványtervező: Naomi Shoan. Vágó: Wayne Wahrman. Jelmeztervező: Michael Kaplan. Zeneszerző: James Newton Howard. A film producerei: Akiva Goldsman, James Lassiter, David Heyman és Neal Moritz. Ügyvezető producerei pedig: Michael Tadross, Erwin Stoff, Dana Goldberg és Bruce Berman. 

A magányos ember alakja

Will Smithnek – aki olyan filmek sztár főszereplője volt, mint az Én, a robot (I, Robot), A függetlenség napja (Independence Day), Men in Black – Sötét zsaruk – nem idegen a sci-fi műfajának világa. Nem csoda hát, hogy Richard Matheson időtlen regénye, a Legenda vagyok egyből megtetszett neki. „Lenyűgöző, hogy milyen sok műfaj jegyei megtalálhatóak a műben, mint például a horror, a sci-fi, és mindemellett nagyszerű karakter-alakítás esélyét is kínálja a történet – mondja Smith. – Annak lélektana ugyanis, hogy milyen lehet az utolsó embernek lenni a Földön, régóta foglalkoztatott már. Megformálni Robert Neville érzelmi és lelki vívódásait, azt hiszem, nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy egy univerzális történetet tudjunk elmondani az emberi természetről.”
      Francis Lawrence, a rendező hozzáteszi: „a városi környezetben magára maradt és mindentől elzárt ember figuráját nagyon izgalmasnak találtam. A Legenda vagyok története lényegében egy olyan emberről szól, aki egyedül harcol az egész világ ellen. És feltételezem, ez az egyik oka annak, hogy ötven évvel a regény első megjelenése után még mindig oly sok ember fantáziáját tudja magával ragadni ez a mese.”
 Az Oszkár-díjas forgatókönyvíró, Akiva Goldsman nagyon élvezte a könyv filmre vitelét, ám ez cseppet sem meglepő, hiszen Goldsman egész életében rajongott a szerző műveiért. „Richard Matheson nekünk, sci-fi őrülteknek olyan, mint az isten. A komoly sci-finek van ugyanis egy vonulta, mely kidolgozott karakterekkel dolgozik, mélyenszántó témákat érint, és a történetet allegóriaként kezeli. Ez a film kétségtelenül ebben a hagyományban gyökerezik.”
 A Legenda vagyok története szinte kizárólag egyetlen, magányra ítélt emberre épít. A filmkészítők tudták, hogy ennek a szerepnek a megformálása nagy formátumú színészt igényel. Amikor Will Smith elvállalta a szerepet, akkor lényegében a vállalkozás legfontosabb eleme került a helyére. Robert Neville életre keltését Smith nagy kihívásnak és egyben óriási lehetőségnek tartotta, hiszen Neville karaktere lényegében egyedül uralja a vásznat a film jelentős hányadában.
 Goldsman megjegyzi: „mint író, nagyon hiszek abban, hogy a szavak képesek megrajzolni és jellemezni a karaktereket. Ám ugyanilyen fontos annak közvetítése is, ami szavakkal el nem mondható. Will kitűnő színész, aki gesztusokkal és finom mozdulatokkal tudja kifejezni érzelmeit és gondolatait.”
 Will Smith számára nem volt könnyű feladat Neville érzelmi sokszínűségét szavak nélkül megformálni. „Embert próbáló volt a feladat, mert mindent külső gesztusokkal kellett kifejezni. Nehéz úgy kommunikálni, hogy nem beszélhetsz közben – mondja. – Szavak nélkül közvetíteni belső tartalmakat, számomra ez a színészet lényege. Ha elcsendesedsz egy időre, akkor kezded igazán felfedezni a saját karaktered és önmagad. Művészileg és érzelmileg is lenyűgöző feladat volt a szerep megformálásán, kialakításán dolgozni.”
 
A történet

A Legenda vagyok történetének középpontjában egyetlen ember harca áll, aki gondolkodás nélkül gyilkoló fertőzöttekkel van körülvéve. A helyzet elviselését nehezíti, hogy tudja, maga is hozzájárult a szörnyű helyzet kialakulásához. A járványt – amely elpusztította a civilizációt, és amely Nevillet magányra és teljes kiszolgáltatottságra kárhoztatta – egy olyan vírus okozta, melyet a rák elleni küzdelemben fejlesztettek ki a tudósok. Ám a kezdeti sikerek után a víruskísérletek szörnyű következménnyel jártak.
 Neville, a hadsereg Manhattanben élő vírus specialistája, azt a feladatot kapja, hogy munkatársaival próbálja megtalálni a vírus ellenszerét. Ám kemény és kitartó munkájuk eredménye az lesz, hogy a kórokozó még pusztítóbbá válik, minek következtében a hatóságok lezárják a várost, és elkezdik az egészségesek evakuálni. A város lakóin úrrá lett pánikhangulatban Neville szemtanúja lesz saját felesége, Zoe (Salli Richardson) és lánya – akit Will 7 éves kislánya, Willow Smith alakít –, Marley halálának.
 Azok a fertőzöttek, akiket nem ölt meg a vírus talán még rosszabbul jártak, mint másvilágra távozott társaik, hiszen beteg anyagcseréjük olyan lényekké változtatta őket, akik a sötétben, a város földalatti csatornáiban élnek, és akiket primitív, egyszerű gyilkos vágyak vezérelnek. A katasztrófa után maradt romok közt Neville egyetlen dologra koncentrál: megtalálni a szörnyű világkatasztrófa ellenszerét. Tudja, ezen tervének megvalósításában két fegyver áll a rendelkezésére, saját immunis vére és tudományos képzettsége.
 Neville egyetlen társával, Sam nevű kutyájával igyekszik mindig egy lépéssel a fertőzöttek hordái előtt járni. Nappal ő és Sam az utcákat róják, hogy az életben maradásukhoz szükséges dolgokat megszerezzék, továbbá Neville bejár dolgozni a laboratóriumba, és fáradhatatlanul küldi rádióüzenetét azzal a reménnyel, hogy ily módon esetleg túlélőkkel tud kapcsolatba lépni. Éjszaka pedig elbarikádozza magát egy bunkerszerű épületbe, ahonnét jól látja, ahogy a fertőzöttek csoportjai a várost fosztogatják, és ahogy zsákmány nyomára próbálnak lelni.
 Minden nehézség dacára Neville bizonyos fajta szabadságot is megtapasztal új léthelyzetében. Korlátlanul száguldozhat autójával a város utcáin, bunkerét a világ legértékesebb műtárgyaival dekorálja, és nem utolsó sorban a metropolisz hatalmas élelmiszer és nyersanyag készleteit is magáénak tudhatja. Mindemellett a világváros jól ismert helyei, melyek valaha az üzleti élet centrumai voltak, most Neville saját játszótereivé, vadászterületévé és kertjévé változnak. „Ha az utolsó ember vagy New Yorkban, akkor rengeteg élvezetben lehet részed, noha magányos élvezetek ezek persze. – mondja Lawrence, a film rendezője. – Azok a dolgok, melyek roppant fontosak például abban a világban, amelyben most is élünk, egy pusztító katasztrófát követően, mely eltörli az általunk ismert világot, teljesen értelmetlenné válnak. Intézmények, elképzelések, amikre korábban millió és millió dollárokat költöttünk, egy csapásra hasznavehetetlennek és fölöslegesnek látszanak.”
 A város birtokba vétele azonban nem csak élvezetet, hanem komoly fizikai igénybevételt is jelentett Will Smith számára. Elhagyott utcákon száguldozni, húsz méter magasból fejjel lefelé lógni, rozsdás járművek tetején ugrálni és különleges, mozgásérzékelő ruhákba öltözött, a fertőzötteket alakító kaszkadőrökkel küzdeni, kétségtelenül embert próbáló feladat volt a címszereplőnek. Smith egyébként – akárcsak néhány évvel korábban Ali alakjának megformálásakor – egy speciális fitness program segítségével közel 10 kilót fogyott a szerep kedvéért.
 Egyetlen dolog változtatja meg csupán Neville katonásan kialakított létmódját, nevezetesen, amikor a napi rádióüzenetét végre meghallja egy túlélő, Anna (Alice Braga) és kisfia Ethan (Charlie Tahan). Kettőjük alakja akkor bukkan fel váratlanul, amikor a fertőzöttek által felállított csapda éppen foglyul ejtené Nevillet. „Azt gondolom, amikor Anna meghallja Neville üzenetét, akkor kezd el újra hinni abban, hogy vannak még emberek a földön, és egyáltalán, hogy van még remény a menekülésre – mondja a brazíliai származású színésznő, Alice Braga. – Amikor Anna megtudja, hogy a katasztrófát túlélte valaki, akkor – nem törődve a fertőzöttek hordáival – elhatározza, hogy a segítségére siet. Megbízni egy ismeretlen emberben, ez az első lépés azon az úton, melyet a remény vezérel. Kapcsolatba kell lépniük egymással, hogy együtt még erősebbek legyenek.”   
 Neville hosszú hónapokig elkeseredetten kutatott túlélők után, ám abban a pillanatban, amikor annyi év múltán végre meglátja az első két emberi lényt, nem tudja eldönteni, hogy örüljön-e nekik, vagy inkább féljen az új helyzettől. „Először még abban sem biztos, hogy akiket lát, azok valóban ott vannak előtte – mondja Smith. – Az eseményt megelőző éjszaka ugyanis szörnyű víziói támadnak, ezért kételkedik mindenben, ami a szeme elé kerül. A találkozás szinte felülmúlja legtitkosabb vágyait is, ám a nő és a gyermek megpillantása kezdetben nem az örömöt, hanem az elutasítást váltja ki belőle. A vágy és az elutasítás ezen kettősét eljátszani nagyszerű színészi feladat volt.”
 Anna és Ethan felbukkanása és hihetetlen menekülésük története végül mégiscsak a reményt jelenti Neville számára. Smith hozzáteszi: „a filmbeli események az örök emberi viszonyulást kutatják hithez és tudományhoz. Anna nyilvánvalóan a zsidó-keresztény kultúrkör talaján állva fogalmazza meg gondolatait, jóllehet elképzelései sokkal egyetemesebb szellemi tartalmakat szólítanak meg. Szeretteink elvesztése óhatatlanul olyan spirituális kérdésekhez vezetnek el bennünket, mint hit és hitetlenség, továbbá gyűlölet és alázat Isten irányába. Neville veszteségei és mindazok a szörnyűségek, amiken átmegy nem meglepő módon sűrűsödnek a felkiáltásba: milyen isten engedheti meg ezt a rengeteg szenvedést!?”

A tudományos felkészülésről

A Nevillet körülvevő pusztulásért emberek által kifejlesztett vírus a felelős, mely kezdetben a rák elleni küzdelem hatásos fegyverének bizonyult, és amely később megállíthatatlan és gyilkos mikroorganizmussá alakult. E folyamatnak a hiteles bemutatása arra késztette a filmkészítőket, hogy behatóbban megismerkedjenek a vírusokkal és az azokat kutató tudományággal. A tájékozódás a szakma legismertebb előadóinak megkeresésével kezdődött, majd a Járványügyi Központban tett látogatással végződött. A Járványügyi Központ ugyanis lehetővé tette, hogy a producerek és Will Smith találkozzanak az intézmény azon munkatársaival, akik a 3-as szintű biobiztonsági osztályon dolgoznak, ahol a világ legpusztítóbb és legveszélyesebb vírusait tárolják és vizsgálják. Valójában ott értették meg a filmkészítők, hogy egy szörnyű vírusjárvány fenyegetése nem csak a sci-fi írók fantáziaszüleménye, hanem valós veszély az egész emberiség számára.
 Goldsman ezt így kommentálja: „megdöbbentő volt látni, hogy néhány vírus szinte már most a táplálkozási lánc csúcsán áll, és azt is félelmetes volt tapasztalni, hogy ezek a vírusok milyen strapabíróak és egy-egy mutánsfaj milyen komoly veszélyforrást rejt magában.” Konzultáltak továbbá a világ néhány híresebb „vírusvadászával”, akik a Föld különböző pontjain kutatják a halálos járványok kitörésének lehetőségeit. Lawrence nagyon hasznosnak találta e találkozásokat, mert ily módon első kézből tapasztalhatták, hogyan gondolkoznak a víruskutatók, és hogy miképpen látják ők a vírusok világát.
 Nélkülözhetetlen információkat kaptak a filmkészítők a Járványügyi Központtól a tekintetben is, hogy miképpen kell egy várost evakuálni és karantén alá vonni. Mindemellett New York város és állam hivatalai a produkció rendelkezésére bocsátották katasztrófa-szakértőiket, hogy a film legdrámaibb és legakciódúsabb jeleneteinek megkomponálásánál a stáb segítségére legyenek. 

A forgatásról

A filmbeli New York, mely a 2012-ben játszódó történet színteréül szolgál, jócskán eltér napjaink metropoliszától. A filmkészítők óvakodtak a szokásos sci-fi kliséktől, a kiégett, üszkös városok képének jövőbeli ábrázolásától. Ehelyett inkább annak megjelenítésére helyezték a hangsúlyt, ahogyan a természet újra átveszi a hatalmat a lakatlanná vált városban. Francis Lawrenece nevéhez fűződik a folyamatnak a végiggondolása, melynek végeredményeképpen Manhattan szó szerint városi dzsungellé alakul. A természet ugyanis az emberek eltűnése után visszaköveteli a korábban tőle elhódított területeket.
 A díszlettervező, Naomi Shohan – akivel Lawrence korábban együtt dolgozott a Constantine – A démonvadász című filmen – nagyban segítette a rendezőt az édenszerű állapothoz közelítő város megálmodásában. „A pusztító járvány hatásai vizuálisan mindeneke előtt a vészhelyzet által kiváltott orvosi és hadászati cselekvések nyomaiban érhetők tetten – mondja Shohan. – A látvány ez esetben nem sokban különbözik a mindenkori háborús színterektől. Ám ahogy az időben előre haladunk, úgy változik egyre költőibbé a táj, mintegy ellensúlyozva ekképpen Neville elkeserítő helyzetét. Majd végül New York olyan várossá változik, ahol az infrastruktúra már teljesen összeomlott és a lakatlan természet az úr.”     
  Shohan munkatársaival komoly kutatásokat végzett abból a célból, hogy létre tudják hozni a helyszíneket, melyek a város víz- és energiarendszerének összeomlása, illetve a növények és állatok korlátlan hatalomátvételének következtében kialakulnak. „A vízvezetékek kiapadása például feltehetőn olyan repedéseket eredményezne a föld felszínén, melyek magukba nyelnék az utak és az épületek egy részét. – állítja Shohan. – A rövidzárlatok és szivárgó gáz által okozott tüzek tovább jelentős pusztulásokat okoznának, és az elszabaduló természet elkezdené visszafoglalni a várost. A járvány után maradt háborús romok helyén nagyon gyorsan valami hegylánc- és szurdokszerűség alakulna ki, amely összességében nagyban hasonlítana a 19. századi, vadnyugatot ábrázoló, romantikus látképekre.”
 Lawrence teljesen egyetért Shohan elképzeléseivel, és csupán annyit jegyez meg: „mindenképpen naturalista módon akartam ábrázolni a történéseket. Feltett szándékom volt, hogy itt forgatunk majd New Yorkban, valós helyszíneken, és lehetőleg természetes fényviszonyok között.”
 Hatalmas kihívás volt a filmkészítőknek, hogy a lakatlan, üres város illúzióját megteremtsék egy olyan metropoliszban, mely valójában a világ egyik legsűrűbben lakott települése. Mégsem adták fel azon elképzelésüket, hogy valós környezetben forgassanak. „New Yorkot nem lehet csak úgy lemásolni – állítja a film producere, Michael Tadross. – A város hangulata egyszerűen utánozhatatlan. És tényleg szerencsések voltunk, hogy olyan helyeken forgathattunk, ahol előttünk még soha senki.”
 A stáb engedélyt kapott a kormányzati és a helyi szervektől, hogy városrészeket zárjanak le és ürítsenek ki – természetesen csak néhány órára, és kevésbé forgalmas időszakban. Mindemellett még a legrövidebb ideig látszó külsős helyszínt is jócskán át kellett alakítani; például elhagyott autókkal kellett benépesíteni, a homlokzatokat omladozóvá kellett tenni, illetve a növények, bokrok, fűtengerek világát is ki kellett alakítani, hogy hiteles legyen a hanyatlás folyamata.
 A legnehezebb feladatok egyike volt, hogy a divat főutcájaként is ismert 5. sugárutat – mely tele van luxus-áruházakkal, valamint nézelődő emberek tömegeivel – hétvégenként birtokba vegyék, és egyúttal kiürítsék a filmkészítők. A gyalogos és közúti forgalom teljes leállítása több száz forgatási asszisztenst, közlekedési szakembert és rendőrt igényelt. Will Smithre az ilyen forgalmas helyszínek kiürítései nagyon inspirálóan hatottak. „Egyszerűen rájössz, hogy még soha életedben nem láttál képeket az emberek nélküli New Yorkról. Pedig nagyon nagy ereje van egy ilyen látványnak.”
 „Tényleg izgalmas tapasztalat volt az 5. sugárúton forgatni – teszi hozzá Lawrence. – És azt a csendet is megrázó volt hallani, ami a felvételek során körülvett bennünket. Ám amint elhangzott a jelent végét jelző »ennyi« felkiáltás, azon nyomban tapsolni és éljenezni kezdtek az emberek, akik a forgatási helyszín határain túl várakoztak. Senki nem fényképezett vagy hangoskodott a felvételek alatt. Hihetetlen volt. Aztán így ment ez egész nap, és tényleg nagyszerű volt érezni, hogy milyen figyelmesek aznap velünk az emberek.”
 A nézők és arra járók türelmét aztán egy különösen szeles és hideg napon Will Smith azzal jutalmazta, hogy teljesen spontán módon előadta nekik – és persze a fáradt stábnak is – a „Summertime” című számot.
 Az üres várost ábrázoló jelentek ellenpontját jelentik azok az események, melyek közvetlen a pusztító járvány kitörését követik. E történések meghatározó szereplője ugyanis az a tömeg, melynek mozgását a városban eluralkodó pánik és káosz határozza meg alapvetően. Három hónapos előkészítő munka előzte meg e jelentek felvételét, beleérve mindannak a rengeteg engedélynek a megszerzését, mely lehetővé tette, hogy a forgatás idején mindenféle légi járművekkel legyen tele az ég, továbbá, hogy a város kikötőit is megszállhassák a stáb emberei.   
 A legtöbb jelent a Brooklyn híd lábánál, a rakparton játszódik. Jóllehet az elsődleges helyszín nagyszerű rálátást nyújt a manhattani felhőkarcolókra, ám valójában nincsen ott igazi móló. Éppen ezért – majdnem egy tucat állámai és városi engedély megszerzése után – a stáb tagjai hozattak egy úszóházat, melyet a folyófenékhez horgonyoztak, és amelyet egy hajóhíddal kötöttek a szárazföldhöz.
 A hat éjszakán át tartó kikötőbeli forgatáson több katonai alakulat, és rengeteg harci jármű vonult fel, mint például a New York-i Nemzeti Gárda helikopterei, a parti őrség különböző hajói, és mindemellett 150 hivatásos katona is részt vett a filmbeli történések megformálásában. „Mindenki egyetértett azzal, hogy igazi katonákat kell alkalmazni a forgatáson, hogy még hitelesebb legyenek a végeredmény – mondja Glen. – A híres New York-i gyalogos alakulat, természetesen a védelmi minisztérium engedélyével, lehetővé tette, hogy kikölcsönözzük  szolgálaton kívüli katonáit az autentikusabb háttér megteremtésének érdekében. Ennek az alakulatnak az a különlegessége, hogy tagjai ki vannak képezve városi békefenntartásra, és ez a képességük tovább növelte a filmbeli cselekmények realitásfokát.”
 A valós helyszíneken felvett jelentek mellett persze nagy szerepet kapnak a produkcióban a számítógéppel létrehozott képek is. A vizuális effekteket kivitelező csoport vezetőjét, az Oszkár-díjas Janek Stirrt, azzal bízták meg a filmkészítők, hogy gondolja ki és alkossa meg a fertőzött lények alakját, akik vérengző árnyképei csupán hajdani emberi mivoltuknak. Sirrs és csoportja a digitális karakteralkotó program, illetve a mozgást megragadó számítógépes technológia segítségével keltette életre e szörnyszülötteket. A kaszkadőrök érzékelőkkel ellátott speciális ruhát viseltek magukon, mely lehetővé tette, hogy mozgásukat a számítógép érzékelje és feldolgozza. A digitális munkálatok végeredménye egy olyan lény lett, melynek szőrtelen, áttetsző bőre alatt jól látszik az izmok felszíne. A fertőzöttek hordáját az Alpha Male nevű lény vezeti, akit Dash Mihok alakít a filmben. 
 A látványos akciójelenetek és a lenyűgöző vizuális effektek ellenére, melyek a Legenda vagyok című produkcióban nagy bőséggel megtalálhatóak, Goldsman mégis úgy gondolja, hogy a film legmegragadóbb rétege a főszereplő belső utazása. „Ez a történet mindenek előtt a veszteségről szól. – mondja. – Arról, hogy mi történik, ha elvesztjük azokat, akiket igazán szeretünk. Azt akartuk megmutatni, hogy hiába a rettenetes veszteség a világ mégiscsak megy tovább. Valójában ez egy újjászületés története is, más szóval annak története, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy tovább tudjunk élni egy katasztrófa után. Lehet, hogy sci-firől van szó, ám mégiscsak az együttérzés az, amit, reményeinek szerint, leginkább előhív majd a nézőkből a történet.”
 Will Smith szintén a film kettős természetét hangsúlyozza, vagyis azt, hogy a sci-fi, thriller izgalmai mellett milyen jól megfér egy ember belső, érzelmi utazásának története is. „Ez egy rétegzett alkotás, és egyenként kell a rétegeket lefejtened – állítja Smith. – Amikor eléred már a negyedik vagy az ötödik réteget, akkor minden egy kicsit bizonytalanná kezd válni, és az emberek e ponton kialakíthatják a saját véleményüket. Ez a film nagy beleélési lehetőséget kínál, és remélem, hogy katartikus élményt a nézők számára. Természetesen izgalmas filmet akartunk létrehozni, de ugyanakkor gondolatébresztő és kérdésfelvető művet is szándékukban állt megalkotni. Összességében e két jellemvonás metszéspontján akartuk elhelyezni a filmet.

A szereplők

 WILL SMITH (Neville) sokarcú művész: sikeres mozifilmek főszereplője, saját tévésorozata van, és több platinalemez tulajdonosa. Első Oscar-díj és Golden Globe jelölését Muhammad Ali életét feldolgozó Ali című film főszerepéért kapta. Második Oscar-díj jelölését A boldogság nyomában (The Pursuit of Happyness) című drámában nyújtott alakításáért ítélték oda neki, és ugyanezen szerepéért a Golden Globe és a SAG díjra is jelölték a legjobb színész kategóriában.
 Smith karrierjét rap énekesként kezdte, és zenei sikereit olyan kitüntetések elnyerése jelzik, mint a Grammy és az Amerikai Zenei Díj. E művészeti ágban szerzett hírneve lehetővé tette, hogy különböző sikeres televíziós komédiákban szerepeljen – mint például a „The Fresh Prince of Bel-Air” – majd később, hogy feltűnhessen a filmvásznon is. Többek közt olyan filmekben láthattuk eddig, mint az Én, a robot (I, Robot), A randiguru (Hitch), Bad Boys – Mire jók a rosszfiúk?, Bad Boys II – Már megint a rosszfiúk, Man in Black – Sőtét zsaruk, A függetlenség napja (Independence Day), Közellenség (Enemy of the State), Wild Wild West – Vadiúj vadnyugat. 

 ALICE BRAGA (Anna) Brazíliában született és első nemzetközi filmes sikerét az Oscar-díjra és a Golden Globe-ra jelölt Istenek városa (City of God) című filmben nyújtott alakításával érte el. Hazájában sokat foglalkoztatott és jól ismert színésznő. Hollywood az utóbbi időben figyelt fel rá (főképpen Eric Eason „Jurney to the Night” című filmjében megformált szerepéért), és jelenleg számos készülő produkció résztvevője.

 DASH MIHOK (Alpha Male) a New York-i színházi világban szerzett először hírnevet, majd az első filmes sikerét Luhrmann Romeo + Juliet című Shakespeare-adaptációban nyújtott alakításával érte el. Emellett olyan filmekben játszott még, mint a Holnapután (The Day After Tomorrow), Nők transzban (Connie and Carla), Hollywoodland, Kiképzőtábor (Basic), Dark Blue, Az őrület határán (The Thin Red Line).   

Az alkotók

 FRANCIS LAWRENCE (rendező) karrierjét zenei videók készítésével kezdte. Ez idő alatt olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Britney Spears, Janet Jackson, Jennifer Lopez, Whitney Huston, Gwen Stefani és még sokan mások. 2002-ben elnyerte a Zenei Videókészítők Szövetségének rendezői díját, és többször vehette át az MTV zenei díját videó kategóriában. Első játékfilmjét, Constantine – A démonvadász 2005-ben készítette.

AKIVA GOLDSMAN (forgatókönyvíró/producer) 2001-ben elnyerte az Oszkár-díjat, a Golden Globe díjat és az Amerikai Írók Szövetségének díját az Egy csodálatos elme (A Beautiful Mind) forgatókönyvéért. Négy évvel később A remény bajnoka (Cinderella Man) című film forgatókönyvéért BAFTA díjra és ismételten az Amerikai Írók Szövetségének díjára jelölték. További filmek, melyeknek a forgatókönyvét írta: Mindörökké Batman (Batman Forever), A DaVinci-kód (The Da Vinci Code), Én, a robot (I, Robot), Ha ölni kell (A Time to Kill), Az ügyfél (The Client).
Produkciós cége, a Weed Road Pictures olyan filmek létrejötté segítette, mint a Stursky és Hutch, Constantine – A démonvadász, Mr. és Mrs. Smith.

JAMES LASSITER (producer) Will Smith partnere az Overbrook Entertainment nevű cégnél, melynek lobogója alatt többek közt olyan sikerfilmek születtek, mint A randiguru (Hitch), A boldogság nyomában (The Pursuit of Happyness), Én, a robot (I, Robot).

DAVID HEYMAN (producer) napjainkban leginkább arról híres, hogy az ő közreműködésével jöttek létre az „Harry Potter” filmek. Pályáját kreatív igazgatóként kezdte a Warner Bros.-nál, ahol olyan alkotások munkálataiban vett részt, mint a Gorillák a ködben (Gorillas in the Mist) Nagymenők (GoodFellas). Később a United Artist alkalmazottjaként többek a közt a kis költségvetésű sikerfilm, a Kiruccanók (The Daytrippers) létrejöttét segítette. 2003-ban elnyerte a ShoWest Év Producere díját.

ANDREW LESNIE (operatőr) Oscar-díjat kapott A Gyűrűk Ura – A Gyűrű szövetsége (The Lord of the Rings: The Fellowship of the Ring) című filmben nyújtott operatőri munkájáért. Ugyanezért a filmért az Amerikai Filmesek Szövetségének (ASC) díjára, és a BAFTA díjra jelölték. Az utóbbi díjat később el is nyerte A Gyűrűk Ura – A király visszatér (The Lord of the Rings: The Return of the King) című filmért.
Lesnie volt továbbá az operatőre a következő filmeknek: Babe 2 - Kismalac a nagyvárosban (Babe: Pig int he City),  Képtelen képrablás (Two if by Sea), A szerelem menekültjei (The Deliquents), hogy csak a legismertebbeket említsük.   

NAOMI SHOHAN (látványtervező) BAFTA díjra és a Művészeti Vezetők Szövetségének díjára jelölték az Amerikai szépség (American Beauty) című film jeleneteinek a kialakításáért. További filmek, melyeknek látványtervezője volt: Kiképzés (Training Day), A nap könnyei (Tears of the Sun), Constantine – A démonvadász. 

MICHAEL KAPLAN (jelmeztervező) BAFTA díjjal jutalmazták a Szárnyas fejvadász (Blade Runner) kosztümjeinek tervezéséért. Később Kaplan szinte divatot teremtett egy egész generációnak a Flashdance című film ruhaterveivel. Mindemellett olyan filmek jelmezeit tervezte még, mint a Mr. és Mrs. Smith, Miami Vice, Harcosok klubja (Fight Club), Pánik szoba (Panic Room), Játsz/ma (The Game).

JAMES NEWTON HOWARD (zeneszerző) hatszoros Oscar-díj jelölt. Legutóbb A falu (The Village) című film zenéjéért jelölték erre a díjra. Korábban pedig az Álljon meg a nászmenet (My Best Friend’s Wedding), A szökevény (The Fugitive), a Hullámok hercege (The Prince of Tides), a Junior, és a Szép kis nap! (One fine Day) című filmekhez írt zenei betétekért jelölték Oscar-díjra. Néhány további filmje: Collateral – A halál záloga, Véres gyémánt (Blood Diamond) Batman: Kezdődik (Batman Begins), A tűz óceánja (Hidalgo), Micsoda nő! (Pretty Woman).