Kötet Keresztury József hagyatékából

Az Úton, nehéz méltósággal – Keresztury József 1870-1918 című kötetet a közelmúltban mutatták be a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. Kiss Gábor igazgató elmondta: egy különleges kiadványt tarthat a kezében az olvasó, hiszen a város egyik izgalmas és nagy tudású polgárának életét és gondolatait idézi meg a könyv. A dokumentumokat Nyakasné Túri Klára, a Keresztury-ház gondnoka gyűjtötte és kutatta hosszú éveken át, majd ő vetette fel az anyag könyvbe rendezésének gondolatát is dr. Gyimesi Endrének, aki akkor még polgármester volt. A kötetbe Keresztury József 1880-as években született szépirodalmi írásai, és későbbi szakcikkei kerültek; a rendelkezésre álló 141 dokumentumból harmincnégyet válogattak a kiadványba, melyet Kiss Gábor és Gyenes Imre szerkesztett, az előszót pedig Gyimesi Endre írta.

Nyakasné Túri Klára a kötetbemutatón azt mesélte: Keresztury Dezső lányának unokája révén került hozzá az első kilenc dokumentum Keresztury József hagyatékából. Csodálatos, kézzel írott anyag volt ez, melyek között elbeszélések, szociográfiák szerepeltek; na és egy írás, arról, hogy vajon vannak –e földönkívüliek. Mindez 120 évvel ezelőtt, egy 18-20 éves fiú fejében fordult meg. Az írások túlnyomó többsége az akkori Zalamegye című lapban jelent meg, de a Magyar Paizs is jegyzi nevét. Klára néni a kutatómunka során százhúsznál is több novellát, négy verset, valamint számos értekezést talált a legváltozatosabb témákban. Keresztury József írt a szerelemről, a házasságkötésről, a gyermeknevelésről éppúgy, mint a földművelésről, azon belül is a "szőlő tenyésztéséről". Ez utóbbi munkálatokról bőven volt személyes tapasztalata is, hiszen a Bartók Béla úton található családi hegyi hajlékon mintagazdaságot hozott létre feleségével.

Túri Klára elmondta: nagyon hálás a sorsnak, hogy élete jó részét Keresztury Dezső, majd Keresztury József életművének kutatásával tölthette, hiszen két csodálatos és nagy műveltségű embert ismerhetett meg – egyiküket személyesen is.

A tragikus sorsú (1918-ban önkezével vetett véget életének) Keresztury József életútját Gyimesi Endre idézte fel. Mint mondta: a Keresztury-család ősei Vas megyéből települtek át Zalába, József már itt született, s kezdetben a Zalaegerszeggel szomszédos Olában laktak. Később ügyvédként a Várkörben nyitott irodát. Számos helyi egyesületnek volt a tagja, ám eleinte paraszti származása miatt – iskolái és tudása ellenére – csak nehezen fogadta be a helyi közélet. Mindez sokat változott, miután feleségül vette a nemesi származású Eőry Etelkát. Ügyvédi irodája is jól menő volt, így 1903-tól már a város virilisei (vagyis legtöbbet adózó polgárai) közé tartozott, így automatikusan tagja lett a képviselőtestületnek. Ekkor indult közéleti tevékenysége.

Érdekes, hogy szépirodalmi munkásságát nagyjából ekkor hagyta abba, ezek után már csak szakcikkeket írt. 1915-18 között volt a város polgármestere. 1918 februárjában azonban lemondott; a válságos, háborús évek minden energiáját felemésztették, és belefáradt a közügyekbe. Még ugyanebben az évben kiderült, hogy magába az életbe is (felesége megcsalta), hiszen októberben öngyilkos lett. Búcsúlevelében ennyi állt: "Nem bírom tovább kedveseim."

Fia, Keresztury Dezső egész életében ápolta korán elveszített apja emlékét; a korabeli dokumentumok gondos megőrzésének köszönhető a mostani kiadvány is.