Értékadó lélekhangok Tóth László zongoraművésszel

Először szintetizátoron játszott a zongoraművész

Nem vezetett egyenes út a hőn áhított hivatásig, derült ki az est során. Tóth László Őriszentpéteren született és már harmadikos korában rajongott az Omega együttesből Benkő Lászlóért. Ezért kért és kapott egy szintetizátort, mellyel a templomban karácsonykor fel is lépett, saját kútfőből. Később a zeneiskolába is beiratkozott. Másik nagy kedvence volt ezekben az ifjonti években a mozdonyok világa. Ezzel kapcsolatos könyvet már gyerekként olvasott. Egyébként bevallása szerint, mivel szóképes módszerrel tanították neki az olvasást, nem lett a kedvenc időtöltése. 

- Hetedikes koromban már nem tudtam mást tenni, mint a zongorázással foglalkozni. Nem érdekelt semmi más, még a vonatok sem. Talán egy kicsit a fizika, de az sem annyira. Jó tanuló voltam, így a szombathelyi gimnáziumi felvételinél ez többet ért, mint az akkori zongora tudásom. Azon a nyáron egyedül tanultam meg három darabot, a diákok minden hibájával. De azt mondták, kizárt, hogy engem felvegyenek majd a zeneművészetire. De én rettentően akartam mindezt, akkor is, ha olyan tanárom volt, aki szakmailag sokat adott, de mindennap sírva mentem haza – idézi fel a diákéveket. A csúcsot végül a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán töltött évek jelentették. Itt hozta össze a sors egy kiváló tanárral, Bánky József zongoraművésszel.

A középiskolában jött meg az olvasási kedve is, úgy fogalmazott, többet tanult ezekből, mint a tanároktól. Szakál Eszter ugyanis időnként az olvasói szokásokra és a könyvekhez való viszonyra is terelte a szót, hiszen a nevezett találkozónak ez is témája minden alkalommal. Tóth László ezzel kapcsolatban beszélt még az esti családi olvasásokról, hiszen három gyermekes édesapa. Illetve a legjelentősebb könyvtári élménye volt, amikor egy neki nagyon tetsző Schumann-kottáért Budapestre utazott, mert csak a Széchenyi-könyvtárban lehetett hozzáférni ahhoz.

A szakmai útjában a következő állomás a zalaegerszegi Pálóczi AMI volt, ahol 12 évig tanított. Bevallása szerint eleinte nagyon nagy lelkesedéssel, aztán ez a lendület fogyni kezdett és 2019 óta a hangversenyterem igazgatójaként dolgozik. Magánéleti ok miatt választotta a zalai megyeszékhelyet anno, ami szerencsés volt abból a szempontból is, hogy közel volt a szülőföldje és zeneiskolában tudott dolgozni. Időközben a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar egyesületi elnökének is felkérték.

Szóba kerültek a szakmai újításai, ötletei. Így a Covid idején platós autóról adott utcai koncertek. Később pedig a szintén népszerű Tér-zene sorozat ötletgazdája, szervezője is volt. Fontos feladatának tartja a fiatalok körébe eljuttatni az értékes zenét. Továbbra is napi 3 órát gyakorol szinte az év minden napján. Így tudja vállalni azt a komoly felelősséget, hogy tartsa a saját szakmai színvonalát. Gyermekeit szintén taníttatja hangszeres zenére, de nem kötelezi őket ezen az úton. Amúgy is inkább a képzőművészet a kedvencük jelenleg.

Hosszú távú terve nem más, mint elsősorban a gyermekei felnevelése kellő családi háttérrel. Szakmailag pedig:

- Mindig mindent lehet jól csinálni, de nem biztos, hogy többet akarok annál, amit elértünk. Ha ez mind megmarad, az is nagy dolog. Most így jó, ahogy van.