A gyűjteménykezelés szépségei

Szépérzékre, rendszerben való gondolkodásra, sőt némi kézügyességre is szüksége van annak, aki ezt a hivatást választja. Ez utóbbi például jókor jön, ha beleltározott textíliákra kell a leltári számot felvarrni. Ott jártunkkor Dömötör Andrea éppen ezzel foglalkozott: a néprajzi gyűjtemény ugyanis néhány 60-as 70-es évekbeli ruhaneművel gyarapodott a közelmúltban.

- Húsz éve dolgozom a múzeumban, de csak öt-hat éve érzem azt, hogy tényleg ismerem az egyes gyűjteményeket. Ebben sokat segített az is, hogy némelyik többször is költözött, így szó szerint a tárgyak közelébe kerülhettem – meséli.

A Göcseji Múzeum régészeti, néprajzi, történeti, képzőművészeti és iparművészeti gyűjteménnyel rendelkezik, s ezek még további "alegységre" oszthatók, aszerint, hogy kerámiákról, textíliákról, fotókról, vagy más papír alapú dokumentumokról van e szó. A régészeti gyűjtemény kivételével az összesért a gyűjteménykezelő felel. Nem titok: a legkisebb ezek közül az iparművészeti kollekció. Mindössze háromszáz darabot számlál. Amolyan "álló" gyűjtemény ez, ami nem nagyon gyarapszik. Kérdésünkre, hogy mi ennek az oka a gyűjteménykezelő azt feleli: az új tárgyak jó része a történeti gyűjteménybe kerül, mert sokkal inkább helytörténeti értéket képviselnek, a hozzájuk kapcsolódó személyek, vagy korszakok miatt.

- Komoly stílustörténeti vagy technológiai értékkel kellene rendelkeznie egy tárgynak ahhoz, hogy önmagában is megállja a helyét és az iparművészeti gyűjteménybe kerüljön. Ezekből kevés van a térségben, inkább a néprajzi, képzőművészeti vagy a már említett történeti vonatkozás a jellemzőbb.

Ez utóbbi gyűjtemények folyamatosan bővülnek is, így a gyűjteménykezelő nemcsak a már meglévő tárgyak revízióját, gondozását végzi. Az újonnan bekerülő tárgyakkal a leltározás után kezd el foglalkozni. Előbb egy számítógépes nyilvántartási rendszerbe kerülnek, majd sor kerül a fotózásukra, és ha szükséges a restaurálásukra is. A gyűjteménykezelő tulajdonképpen egy közvetítő szerepet tölt be a tárgyfotós és a restaurátor között. Mindezek után kerülnek csak az új anyagok a raktárakba.

- Úgy látom, hogy infrastrukturális szempontból országos szinten is megállja a helyét a múzeum raktárainak felszereltsége. Bőven van hely, így egy gyűjteményen belül is szét lehetett bontani a különböző típusú tárgyakat. A festmények számára is van már megfelelő, modern, csúsztatható tároló és a fotók, írásos anyagok is speciális szekrényekbe kerültek. Ezek jó része nyilvános is a látogatók számára. Hiányérzet talán csak a bútorok esetében van; jó lenne számukra egy tágasabb raktárhelyiség.

Dömötör Andrea azt mondja: az elmúlt húsz esztendőhöz képest a gyűjteménykezelés módszere nem sokat változott, technikai előrelépés persze történt. Leginkább azonban a rutin számít a rendszerezés és raktározás gyakorlatában. Nagy segítséget jelentett az is, hogy elvégezte a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménykezelői tanfolyamát.

Munkájához tartozik mindezeken kívül a kiállítás-rendezés is, mely kreativitást, esztétikai érzéket és kézügyességet is igényel, de mint meséli, mindig örül ezeknek a kihívásoknak.

Hogy van-e kedvenc tárgya a negyvenezer darabos gyűjteményből? A textíliákat például nagyon szereti, és szívesen veszi kézbe őket. Ami viszont a legkedvesebb számára, az Fischer György szobrászművész Madonna című alkotása. Ezt gyakran meg is simogatja, ha a képzőművészeti gyűjteményben van dolga, és egészen el is tud érzékenyülni tőle...