Szüleink, nagyszüleink iskolája

Iskolatörténeti emlékszoba Pókaszepetken

Kovács Árpádné igazgató köszöntőjében úgy fogalmazott, a múlt az élet legfontosabb része, mert benne van minden, amit átéltünk. Mint mondta, ma egyre kevesebb a többgenerációs család, s egyre kevesebbszer ül le a nagyszülő unokájával, hogy meséljen iskolás éveiről.Ő tágra nyílt szemmel hallgatta nagymamáját, akitől megtudta, hogy az egyes volt a legjobb jegy, sőt volt idő, amikor hetesig osztályoztak. Kitért arra, hogy már az ő korosztálya is mesélhetne múltról, hiszen kisiskolásként tollszárral írtak, itatóst használtak és a tintapatron mennyi bosszúságot okozott.

Az iskolatörténeti kiállítás létrehozásakor Széchenyi gondolata vezérelte őket, miszerint: "A múlt ismerete nélkül nem lehet jövőt építeni." Hangsúlyozta, az emlékszobával értéket teremtettek, összekötő kapcsot a múlt és a jelen között, ami erősítheti a diákok lokálpatrióta érzéseit, mert az ember szíve mindig oda húz, ahová született.

Minden felnőtt szívesen emlékszik azokra az egykori tanítóira, tanáraira, akik belopták magukat a szívükbe, s akiktől nemcsak tárgyi tudást, de olyan nevelést is kaptak, melyek meghatározták életüket – mondta ünnepi köszöntőjében Manninger Jenő. Az országgyűlési képviselő, miniszteri biztos kiemelte, ma is dolgoznak olyan kiváló pedagógusok, akik nemcsak tanítják, de nevelik is a gyerekeket. A képviselő méltatta, hogy a település gondosan ápolja a Festetics-család hagyatékát, melynek tagjai felsőfokú akadémia, kórház és fürdő mellett általános iskolákat is létesítettek a megyében.

Kajári Attila tankerületi igazgató ugyancsak a tárgyi és szellemi emlékek, hagyományok őrzésének fontosságát emelte ki beszédében.
Koczor György, zalaistvándi evangélikus lelkész áldotta meg az emlékszobát, aki megemlékezett a korábbi kántortanítókról, lelkészekről, akik tudást és életet vittek az intézménybe.
Ezt követően osztályonként egy-egy diák időkapszulát helyezett el az emlékszobában, melyekben gondolataikat, vágyaikat fogalmazták meg, és melyeket az első - legkorábban - 10 év múlva esedékes osztálytalálkozójukon nyithatnak ki.

Az anyagok összegyűjtésében Vikár Tibor helytörténész, az iskola történelem tanára járt élen. Érdeklődésünkre elmondta, húsz évvel ezelőtt, a magyar iskola ezeréves évfordulóján bízta meg az iskola akkori igazgatója, hogy az intézmény történetét valamilyen formában állítsa össze. Többek között járt Budapesten a Festetics-család levéltárában, ahol megtalálta az a dokumentumot, melyben először említették az iskolát 1780-ban, mégpedig mesterházként.

A gyűjtésben mások is részt vettek, illetve felajánlották a náluk lévő dokumentumokat, szüleik tankönyveit, bizonyítványait. Az önkormányzat az emlékszoba felújításában segített.
Az ünnepség egyben a változatos programokat felvonultató Festetics-napok nyitórendezvénye volt.