Kun Miklós a sztálini rezsimről

A polgármester elmondta: 2000 óta minden február 25-én megemlékezünk a kommunista diktatúra áldozatairól. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen a szovjet hatóságok, köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával Kovács Béla minisztert, kisgazdapárti politikust. Kovács Béla a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált. Az emléknapon nemcsak rá, és a kommunista diktatúra többi, körülbelül egymillió áldozatára emlékezünk, hanem mindenkire, akit a rendszer korlátozott valamilyen formában a szabad cselekvésben.

Dr. Kun Miklós történész előadása elején utalt rá: Kovács Béla valóban egy emblematikus figurája az elnyomásnak és a megfélemlítésnek, így annak idején jó döntés volt épp az ő elhurcolásnak dátumához igazítani az emléknapot.

A történész többek között beszélt Joszif Visszarionovics gyermekkoráról és a hatalomhoz való útjáról, a sztálini rezsim kiépüléséről, Churchillel és Roosevelttel való kapcsolatáról, valamint Sztálin utolsó hónapjáról. Mint fogalmazott: sokszor és sokakban felvetődik az a kérdés, hogy mi lett volna, ha annak idején Trockijék győznek. Az a helyzet, hogy akkor sem lett volna sokkal jobb. A rendszer volt ugyanis rossz; amit egy bűnös, sátáni típusú ember még jobban meg tud csavarni.

Sztálin utolsó heteiről elmondta: ekkora már teljesen paranoiddá és őrültté vált, szinte csak filmeket nézett. Ezen kívül csak merényletekkel és gyilkosságokkal foglalkozott. Addigra már szinte minden régi harcostársával megromlott a viszonya; talán kedvenc tanítványát, Titót gyűlölte meg a legjobban. Kun Miklós megjegyezte: ne legyenek illúzióink, Tito is egy véres diktátor volt, hiszen átvette "mesterétől" a hatalmi módszereket.

Sztálin közvetlenül halála előtt a harmadik világháborúra (a hadi kiadásokat a háromszorosára akarta emelni), sőt zsidó perekre és deportálásokra is készült. Végleg le akart számolni a parasztsággal, illetve a pénzt is el szerette volna törölni. Mindezekre már nem maradt ideje, hiszen 1953. március 5-én meghalt. Sokan hitték úgy, hogy megölték, valójában azonban agyvérzést kapott és a környezetében lévők (többek között Berija) nem hívtak hozzá időben orvost. Hagyták meghalni. Az, hogy megmérgezték volna, nem bizonyított.

Kun Miklós hozzátette: az, hogy Sztálin meghalt, nem azt jelentette, hogy utána jobb emberek kerültek a Szovjetunió élére. Viszont utódai felismerték, hogy az ország így nem élhet tovább. A letartóztatásokra, megfélemlítésre épülő rendszer nem lehet hosszú távon rentábilis.