Utána csak a csend és a zönge van...

Évekig volt a zalaegerszegi Deák Ferenc Szakközépiskola, majd az Ady-iskola tanára. 1999-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ám Zalával és Zalaegerszeggel folyamatosan kapcsolatban volt; évente többször is haza látogatott és kiállításai is nyíltak.

2012-ben, 60. születésnapján például a Göcseji Múzeumban nyílt impozáns, jubileumi tárlata. Egy évvel ezelőtt pedig a csácsi Izsák ÁMK-ban vállalt mentorságot az újonnan felavatott, diákoknak készült művészeti műhely munkájában. Ez alkalomból este egy beszélgetésre is invitálták a művészt az iskolába.

Gábriel művészetére az érzékenység, a sejtelmesség a jellemző; alakjai mintha a homályból, a fátyolszerű ködből bontakoznának ki. Bár a 60. születésnapjára készült kiállításon új képeket is láthatott a közönség: az addig álomszerű homályból előbukkanó alakok határozottabbá váltak, a színek harsányabbak, a vonalak erősebbek lettek.

Egy vidám pillanat a 2012-es jubileimi tárlatról

Gábriel József egyszer lapunknak azt nyilatkozta a sejtelmességgel kapcsolatban: "az ember nem tudja megtagadni önmagát. Hogy ez jó, vagy rossz, nem tudom. Ez van!"

Nemes László festőművész pedig a fehérségből előbukkanó alakjait egyik tárlat alkalmával úgy kommentálta: kissé kilúgozott, derült felületekkel találkozhatunk, melyeken csak úgy felrebbennek, felvillannak a figurák. Látszólag pillanatnyi időre. Utána csak a csend és a zönge van...

Gábriel József temetéséről később intézkednek.