Százhúsz év, hetvenegy képzőművész

A korábbi évszázadokban szinte csak megbízások miatt (freskófestés, szobor-, vagy portrékészítés) érkeztek ide művészek, inkább rövidebb, mint hosszabb időszakokra és a munka végeztével odébb is álltak. Egy aktívabb képzőművészeti élet kibontakozásához meg kellett jelennie magának az igénynek is. Ami kenyeret és megbecsülést nyújt az alkotóknak, életre hívja a rajzoktatás alapjait, keresletet és kínálatot generál a művészet piacán. Továbbá fórumot teremt a művészeti élet számára.

Átfogó kötet készült a zalaegerszegi alkotóművészekről

Dr. Kostyál László (ZalaMédia archív)

Dr. Kostyál László művészettörténésztől származnak a fenti gondolatok, aki a közelmúltban megjelent, Képzőművészet Zalaegerszegen című – Seres Péter fotográfussal, szerkesztővel közösen jegyzett – kötethez írt hosszabb bevezetőt. A tanulmányból többek között az is kiderül, hogy a helyi művészeti élet kialakulásában szerepe volt még a lakáskultúra átalakulásának is. A polgárosodás ugyanis olyan otthonokat teremtett, melyek falai – a kastélyokhoz, kúriákhoz hasonlóan – immár igényelték a festményeket, és az értékesebb műalkotásokat. Persze ahhoz, hogy tudjuk mi kerüljön a falra, ismeretekre van és volt szükség: így a századforduló után már egyre több előadás, szabadiskola, kiállítás szerveződött. A művészettörténész szerint a modern képzőművészet alakulása egy 120 éves periódust ölel fel, mely három szakaszra bontható. Az első az 1900-1945 közötti éveket, a második az 1945-1990 közötti időszakot, a harmadik pedig a rendszerváltozástól napjainkig terjedő évtizedeket foglalja magába. A most megjelent kiadvány – melynek hivatalos bemutatására a járványveszély elmúltával kerül sor – ebből a szempontból is megvilágítja város adott korszakra jellemző képzőművészeti életét.

A kötet részleteiről a szerkesztő, ötletgazdát, Seres Pétert kérdeztük. Megtudtuk: a könyv a város kiadásában, „A helyi identitás és kohézió erősítésének megteremtése Zalaegerszegen" című TOP pályázat keretében valósult meg. A 364 oldalas, színes, vászonkötéses kiadvány 1000 példányban jelent meg és összesen 71 zalaegerszegi, vagy a városhoz valamilyen formában kötődő képzőművészt mutat be. Fotókkal, életrajzi adatokkal, művészettörténeti értékeléssel. A könnyebbség kedvéért külön csoportban szerepelnek a helyben alkotó, és a városból elszármazott művészek.

Seres Péter

- Az egyik legfontosabb kérdés a könyvszerkesztésben az volt, hogy milyen sorrendben kövessék egymást a művészek a kötetben. A hagyományos mindenképpen a névsor szerinti elrendezés lett volna, de ez annyira nem volt szimpatikus megoldás számomra. Mivel minden alkotónak ismert a születési dátuma, így inkább ezt vettük alapul a rendezés során. Ezzel ráadásul egy jól kirajzolódó íve is lett a könyvnek, amely mégiscsak egy 120 éves történetet fog át. A könyv végén szerepel egy ABC-szerinti felsorolás is, így kihúztuk a méregfogát a szakmai elvárásnak – fogalmazott a szerkesztő.

A kiadvány alapötlete is Seres Pétertől származik, aki ezzel kapcsolatban azt mesélte: 2015-ben jelent meg a Zalaegerszeg értékei című képes albuma, ám itt szomorúan konstatálta, hogy csak azok a művészek tudtak bekerülni a kötetbe, akik rendelkeztek köztéri alkotásokkal. Vagyis a szobrászok. Innen jött az ötlet, hogy egy komplex képzőművészeti album helyre tehetné ezt a kérdést. Kézenfekvő volt, hogy egy ilyen típusú összefoglaló kötet Kostyál László szakértelmére kell, hogy támaszkodjon, s miután ő is igent mondott, kezdődhetett a munka; mely közös szerkesztésben valósult meg és gördülékenyen haladt.

Hogy mely alkotók kerüljenek a kötetbe, az Kostyál László szakmai értékelése alapján dőlt el, mint ahogyan az is, hogy mikortól induljon a történet.

- Az alapvető szempont az volt, hogy a képzőművészeknek meg kellett mutatkozniuk kiállításokon illetve a szobrászok esetében a köztéri alkotás megléte is szempont volt. A legkorábbi alkotás, melyet a könyvben szerepeltetünk, Léránt János (1875-1942) festménye: az 1903-ban elkészült Assisi Szent Ferenc című oltárkép, amely a milejszegi templomban a mai napig látható. 

A fotográfus azt is elárulta, hogy a másfél éves munka során rengeteg művészt, illetve örököst és műgyűjtőt keresett fel helyben, Budapesten és más vidéki városban annak érdekében, hogy lefotózhassa az egyes alkotásokat. Nekik külön köszöni az együttműködést. Az alkalmazott fotózási technika és az azt követő feldolgozási folyamat döntő jelentőségű volt, hiszen az eredeti színhűség megőrzése egy ilyen kötet legfontosabb célkitűzése. Egy speciális színpaletta és az ahhoz tartozó feldolgozási technika volt ebben nagy segítségére. 

Szempont volt az is, hogy a kép felületét, struktúráját is visszaadja a fotó, amelynek kulcsát a megvilágítás szöge jelentette. Vagyis térbeli tulajdonságokat kellett síkban megjeleníteni, helyes színekkel. A kötetet kézbe véve a szerkesztő úgy érzi, hogy sikerült ezeknek a kritériumoknak megfelelni. Bízik benne, hogy hamarosan mások is fellapozhatják a kiadványt.