Ilyent én is tudok? Az absztraktról az Utóvédben

 Kovács László művészettörténész, az Ady-iskola tanára tartott előadást

A Club PopUp Undergroundban rendezett esten Tóth Norbert képzőművész, az Utóvéd ötletgazdája, szervezője bevezetésképpen elmondta: Kovács László egykor tanítványa volt az Adyban, így jó érzés látni, hogy az egyetem után Laci visszatért volt iskolájába. A tanítás mellett festőművész is, ráadásul ő az Utóvéd-sorozat rezidens művészettörténésze. 

Kovács László és Tóth Norbert

Az absztrakt bonyolult téma – kezdte képekkel illusztrált előadását Kovács László. Rengeteg a sztereotípia a fogalom körül. Ahogy az az est ajánlójában is olvasható volt, a laikusok sokszor teszik fel a kérdést, hogy „ez miért művészet?”, de gyakran hallani azt is, hogy „dekorációnak jó lesz”, vagy, hogy „ilyent én is tudok”. Az absztrakt viszont ennél sokkal több: nem a semmiből jött, mert már a XIX. században megfigyelhetők előzményei, előfutárai. Forradalmasította a képzőművészetet, aztán elment a végsőkig, de még ma is élő és meghatározó vonulata a művészet történetének. Az előadás egyik nem titkolt célja volt az is, hogy oldja az előítéleteket.

Hogy mi is az absztrakt? Egyszerűen fogalmazva az az ábrázolásmód, amikor az alkotó a tárgyi motívumot elhagyja. A színek és formák művészi módon elrendezett rendszeréről van szó. A művész lemond a valóság leképezésének hagyományáról. Mindez az 1910-es években tör felszínre. Ekkor jönnek létre a különböző absztrakt (nonfiguratív) irányzatok: fauvizmus, kubizmus, futurizmus. Ha alkotókat kell mondani, akkor talán Kandinszkij, Malevics, Mondrian nevét mindenki ismeri.

Az absztrakt egyik előfutára: Willam Turner Hóvihar című festménye 1842-ből

Az absztrakt művészetnek két – mára már klasszikussá vált – ága van; a geometrikus (Mondrian, Malevics) és a lírai absztrakció (Kandinszkij). De mindennek már a 19. század közepétől megvoltak az előzményei, elég ha csak Paul Cezanne, vagy Édouard Manet francia festők alkotásaira gondolunk, hiszen az ő művészetükben már fellelhetők az absztrakt korai jegyei.

A művészettörténész az absztrakt térnyerésével kapcsolatban néhány társadalmi folyamatra is rávilágított. A XX. században az egységes világkép felbomlott, az addigi művészet és ábrázolásmód légüres térbe került. Az antikvitáson, zsidó-keresztény kultúrán alapuló gondolkodás és társadalmi struktúra gyengült. A művészek ebben a közegben próbálták a helyüket újra megtalálni. A képzőművészet ekkor már önálló szellemi tevékenységként tekint magara. Saját öntudatára ébred, és társadalmi teret kap. Korábban a művészek, afféle „felkent papként” tekintettek magukra – fogalmazott Kovács László. A társadalomban addig érvényes konszenzusok, szokások és szemléletmódok megkérdőjeleződtek.

Emilio Vedova absztrakt festménye Az idő képe címmel 1951-ből

Ebben a folyamatban a művészet elveszítette addigi kultikus szerepét. Mindehhez egy gyors ütemű technikai fejlődés, modern életérzés is társult. Ráadásul a fotográfia XIX. századi megjelenése, majd fokozatos térnyerése is sokként hatott a festészetre. A művészekben felmerült a kérdés, hogy tudnak-e még érdekesek lenni? A műfajoknak korábban hierarchiája volt, gyakoriak voltak például a történelmi témát ábrázoló képek és a részletgazdag tájképek. A 19. század végétől ezek az ábrázolásmódok átalakultak, és a művészek addig járatlan területekre kalandoztak.

Mindez azt jelentette, hogy a témáról a formára helyeződött a fókusz. Az alkotókat nem „mit?”, hanem a „hogyan?” kérdése foglalkoztatta. A benyomás, az impresszió vált fontossá a valóság tárgyilagos leképezése helyett. Az előadó azt is kifejtette, hogy az absztrakt virágkora az 1950-es évekre tehető. Az irányzat – azon belül is az absztrakt expresszionizmus – az USÁ-ban jutott egyfajta vezető szerephez, megtörve a párizsi művészet fennhatóságát. A hidegháború alatt az individuum kötetlen megnyilvánulását is jelentette a szocializmussal szemben. Kovács László arról is szólt, hogy az irányzat közismert férfi alkotói (például Pollock) mellett, az absztrakt expresszionizmust képviselő művészek körében sok nő is volt. Az egyik éppen Pollock felesége, de Helen Frankethaler munkásságát is megemlítette, aki az irányzat második generációjának jeles figurája volt.

Az absztrakt expresszionizmus aztán maga is tömegtermeléssé vált, és lassan kiüresedett, később a pop-art vette át a vezető szerepet. Az absztraktnak viszont napjainkban újra meghatározó szerepe van a művészeti életben.