Új művészgeneráció, filozofikus megközelítés

 Megnyílt a Zala Vármegyei Tárlat

A seregszemlén 32 művész 53 alkotása látható, az anyag pedig sokféle, hiszen a szobrászat, a festészet, a grafika egyaránt megjelenik. A beérkezett pályaműveket augusztusban egy háromtagú zsűri értékelte, akik döntést hoztak Nagykanizsa város díjáról, a Zala Vármegye-díjról, valamint Zalaegerszeg város fődíjáról is.  A zsűri elnöke Kondor János festőművész volt, a további két tag pedig dr. Kostyál László művészettörténész és Lehota János esztéta.

Novák Kata, Agárdi Olivér Attila és Bárdosi Katinka

A tárlatnyitón Gecse Péter Zalaegerszeg alpolgármestere felidézte: 2021-ben a GébArt Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep 30. évfordulóját ünnepeltük, tavaly pedig a Zalaegerszegi Szalon gyűjteményes tárlatot tekinthette meg a közönség. A két kiállítást szervezve fogalmazódott meg a vármegyei tárlat ötlete, Velkey Péter kulturális tanácsadónak köszönhetően. A Városi Hangverseny- és Kiállítóterem pedig befogadta a rendezvényt. A tervek szerint háromévenként rendezik majd meg a megyei seregszemlét.

A zsűri döntése értelmében a Nagykanizsa város díját Bárdosi Katinka festőművész kapta, aki Balogh Lászlótól, a város polgármesterétől vehette át a jutalmat. A Vármegye-díjat Agárdi Olivér Attila festőművész érdemelte ki, akinek Pácsonyi Imre, a megyegyűlés alelnöke adta át az elismerést. A Zalaegerszeg város fődíját és a vele járó 150 ezer forintot pedig Novák Kata festőművész nyerte el „A világ valóban olyan, amilyennek más látja” című festményével. Az alkotónak Gecse Péter adta át a díjat.

A tárlatot dr. Kostyál László művészettörténész, a Göcseji Múzeum tudományos igazgatója ajánlotta a közönség figyelmébe. Többek között elmondta: az efféle művészeti seregszemle nem előzmények nélküli, hiszen már az 1920-as években, és a későbbi évtizedekben is voltak hasonló kezdeményezések. A kérdés mindig felmerül, hogy jelenthet-e kohéziót, összetartó erőt, hogy földrajzilag egy helyről jönnek az alkotók? Van, aki szerint nem, szerinte viszont igen. De kérdés az is, hogy kiket kell meghívni az efféle tárlatokra? Akik itt élnek, vagy akik itt születtek, esetleg azokat is, akik csak átmenetileg töltöttek el valamennyi időt a megye területén. Nehéz megválaszolni. A művészettörténész szerint a kötődés a fontos. Hogy az milyen típusú, kevésbé számít. Úgy érzi, hogy van létjogosultsága a földrajzi alapú csoportos kiállításoknak, mert nemcsak egy stílushoz tartozó alkotóknak lehet közös tárlata.

Hozzátette: jó és nívós kiállítás született, és egy erős anyag gyűlt össze. Az is jól látszik, hogy az idősebb generáció mellett felnőtt egy másik művész korosztály. A képeket nézve szembetűnő, hogy nagyon hangsúlyos a filozofikus megközelítés. A művek között konstruktívabb szemlélet, líraibb hangulat és figurális megoldások egyaránt vannak. Ami neki furcsa, hogy nincs olyan alkotás (talán egyet kivéve), amelyik közvetlenül reagálna a kortárs történelmi, társadalmi jelenségekre. Ezt lehet pozitívumként, de valamiféle hiányként is értelmezni. A művészettörténész szerint az viszont jó dolog, hogy a szélsőségek, a közönségpukkasztó munkák nincsenek itt jelen.

A szervezők szándéka az, hogy a háromévenkénti tárlattal színesebbé, mozgalmasabbá tegyék a megye művészeti életét. A kiállítás október 7-ig látogatható a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben.