Digitalizálták a századelős üvegnegatívokat

Mint azt Kaján Imre, a Göcseji Múzeum igazgatója már egy február elején rendezett sajtótájékoztatón is jelezte: a Fortepan fotógyűjtemény közreműködésével digitalizálás alatt állnak a múzeum korabeli üvegnegatívjai. A munka azóta befejeződött.

     Múzeumi együttműködés a Fortepannal

Béres Katalin és Megyeri Anna

Az együttműködésről, illetve az üvegnegatívok titkairól a korszakot kutató Megyeri Annát, és a projektben szintén részt vevő Béres Katalint kérdeztük. A Göcseji Múzeum történész-főmuzeológusai elöljáróban elmondták: az Index egyik zalaegerszegi születésű újságírója kereste fel az intézményt azzal, hogy a Fortepan vidéki fotóanyagának bővítése érdekében ingyen digitalizálja múzeumok, levéltárak korabeli fotográfiáit.

- Úgy gondoltuk, hogy ez egy jó lehetőség arra, hogy a múzeumban zajló munkát és a fotógyűjteményt szélesebb körben is megismertessük – meséli Megyeri Anna. Éltünk is a lehetőséggel, annak ellenére, hogy a fotógyűjteményünk túlnyomó többsége – a nyilvántartással együtt – korábban már digitalizálásra került. Voltak viszont szép számmal olyan, a századelőről származó üvegnegatívjaink, melyeket eszköz (speciális szkenner) hiányában nem tudtunk digitalizálni. Bár nagyított másolat ezeknek egy részéről is készült.

A Fortepanhoz került, körülbelül ezer darab üvegnegatív túlnyomó többsége a közelmúltban elhunyt dr. Schlemmer Tamás, nyugalmazott röntgenorvostól származik. Az elmúlt évek alatt ő bocsátotta a múzeum rendelkezésére apja (a zalaegerszegi születésű dr. Schlemmer József orvos) és nagyapja (az Olaszországból Zalába vándorolt Morandini Tamás építész) hagyatékát.

A Morandini-család hölgytagjainak egy része (Morandini-Schlemmer-hagyaték/Göcseji Múzeum)

A negatívok további részét többek között a Saly- és Polgár fényképészcsaládok hagyatéka teszi ki, melyek között Zala megyére vonatkozó felvételek is vannak. Ezenkívül Kummer Gyulától is származnak olyan – a Várkör területéről előkerült –üvegnegatívok, melyeken egy eddig be nem azonosított család szerepel. De 1920 körüli, a kórházat és dolgozóit ábrázoló lemezek is feldolgozásra kerültek.

Megyeri Anna azt mondja, a képek digitalizálása azért fontos, mert a speciális eljárás segítségével sokkal élesebbé és részletgazdagabbá válik a felvétel, mint a hagyományos fényképészeti eljárások során.

- Az anyag nemcsak várostörténeti jelentőségű, hanem a megye múltjából is sok érdekességgel szolgál. Bepillantást nyerhetünk például a Schlemmer-Morandini, vagyis egy századelőn élt, középosztálybeli család életmódjába, rokoni kapcsolataiba, ünnepeibe.

Morandini-ház a zalaegerszegi Jákum utcában (Morandini-Schlemmer hagyaték/Göcseji Múzeum)

Béres Katalin mindehhez hozzátette: korabeli utcaképek, présházak, szőlőhegyi hajlékok képe is megelevenedik a digitalizálás révén szinte tűélessé vált felvételeken. De nagyon értékes, az I. világháborúból származó fotográfiák is vannak a gyűjteményben. Igazi ritkaság például az a kép, melyen Schlemmer Józsefet egy munkára kirendelt orosz hadifogollyal fényképezték le az Egerszeg-hegyen. A történész ezzel kapcsolatban elmondta: az 1915-ben megépült pózvai hadifogolytáborból gazdasági-, vagy segédmunkára ki lehetett kérni foglyokat, afféle „munkaerőkölcsönzés” céljából.

A negatívokat és a digitalizált anyagot a Göcseji Múzeum hamarosan visszakapja. A Fortepan internetes oldalán pedig a jövőben bárki megtekintheti a múzeum által gyűjtött zalai, zalaegerszegi fotográfiákat, melyekhez rövid képaláírások is készülnek a történészek jóvoltából.