A litográfiáktól a ceruzarajzig

Műfaji sokszínűség Varga Bálint tárlatán

Varga Bálint Tamás képzőművésznek, az Ady-iskola óraadó tanárának a napokban nyílt önálló kiállítása a Keresztury VMK Gönczi Galériájában. Az „együttállás” című tárlat az elmúlt bő húsz esztendő terméséből válogat: az egyetemi évek kísérletei éppúgy a falakra kerültek, mint legfrissebb munkái. A kiállítást kollégája, Filep Sándor festőművész, az MMA rendes tagja nyitotta meg. A két művész évek óta együtt tanít a bodajki Hang-Szín-Tér Művészeti Iskolában. Az ott található nyitott szellemiségről, baráti viszonyról is szó esett a megnyitón (melyen a szintén Hang-Szín-Teres Vörös Tamás zenélt). A VMK-ban látható művekről Filep Sándor többek között elmondta: a kiállítás jó keresztmetszete a művészi útkeresésnek. Bálint egyetemista kora óta többféle technikával és stílussal kísérletezett. Konceptuális alkotások, színes festmények, litográfiák éppúgy láthatók, mint a – látszólag egyszerű – ceruzarajzai. Mostanában a rajztechnika, valamint a figuralitás és a klasszikus ábrázolások érdeklik leginkább.

A kézi rajz mindennek az alapja: a grafikának éppúgy, mint a festészetnek, vagy a tervezésnek. Hogy mit ábrázolunk vele, az sem mindegy, de sokkal fontosabb, hogy hogyan? Varga Bálint elmélyült, tudatos és felkészült rajzoló, aki pontosan ismeri az anatómiát, az emberi testet. Mindez jól látszik aktjain – fogalmazott Filep Sándor. Hozzátette: igényesség, érzelmi töltés jellemzi emberábrázolásait, és ez a tudás magas rendű művészetté alakíthatja későbbi pályáját. 

A látogatónak feltűnik, hogy ceruzarajzai egyik részének (főleg a női aktoknak) a befejezettség, míg az utcákon látható, hétköznapi jelenségekről készült grafikáinak sokszor épp a – jó értelemben vett – kidolgozatlanság ad sajátos hangulatot. Mintha csak felvázolna hol egy jelentéktelennek tűnő parabolaantennát, vagy a szemközti emeletes ház sablonos erkélyeit, netán a lakótelep házai között megbúvó „retró” padokat.

Máskor meg mintha elénk tárná a teljes munkafolyamatot: sok-sok egymás mellé helyezett lófej-vázlatból élesíti ki azt az egyet, ami talán a legjobban sikerült. Vajon szándékolt elrajzolások, sorát látjuk, amivel zavarba akarja hozni a nézőt? Vagy inkább afféle beavatásnak szánja a képet: a művész is ember, nincs takargatni valója, és megmutatja a tanulmányrajz-készítés nem is olyan egyszerű mozzanatait.

Sajátos csoportot képeznek a kiállítás második részében látható, 2000-es évek elején született litográfiái is. Egyikük a Blake címet kapta. Ezzel kapcsolatban a grafikus érdeklődésünkre elárulta: az angol költő, festő, Willam Blake munkássága ihlette a művet. A világ teremtésére utaló egyik alkotásának parafrázisa a kiállított litográfia. Tulajdonképpen egy kőnyomatot látunk, ami úgy készült, hogy a kőtömböt előbb fekete festékkel vonta be, majd azokat a részeket, amiket később fehéren/világosabb árnyalatban szeretett volna látni, tűvel felkaparta. A követ aztán festette, a nyomat pedig ezt követően készült el.

Érdekessége, hogy guggoló helyzetben az alkotó sziluettje is látható; Bálint alakja egy fotó „átrajzolása” során került a műre. Kinyújtott keze talán az ősrobbanás pillanatára, vagy a glóbuszra mutat…? Mint meséli, litográfiával néhány évig foglalkozott csak, de mivel ezek az alkotásai egységes stílust képviselnek, különálló csoportként őket is kiállította a Gönczi Galériában.

A tárlat június 2-ig látogatható.