Konferencia és koszorúzás Deák emlékére

A „Jogérző nép még el nem veszett” című konferenciát Balaicz Zoltán polgármester és Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatójának köszöntője után, dr. Darák Péter, a Kúria elnöke nyitotta meg. Mint fogalmazott: a söjtöri születésű Deák politikai pályájának csúcspontja egyértelműen a kiegyezés volt. De, nem szabad azt az utat elfelejteni, ami odáig elvezetett. Az 1860-67 közötti időszak nemcsak elmélkedéssel, tervezéssel, hanem kétségekkel is telt a politikus számára. Már akkor megfogalmazódott benne, ha egyszer felbomlik a monarchia, abból nem Magyarország jön ki jól.

A konferencia szervezői és előadói

Kiegyezés és kiegyenlítés

Deák nagyságát jelzi az is, hogy bár a kiegyezés az ő nevéhez kötődik, saját korlátainak ismerete miatt nemet mondott Ferenc Józsefnek, mikor az felkérte a miniszterelnökségre. Maga helyett gróf Andrássy Gyulát ajánlotta.
A kiegyezés célja volt az is, hogy államilag rendezett állapot jöjjön létre; ami a politikai életen túl a közigazgatásra, igazságszolgáltatásra és a társadalmi élet más színtereire is vonatkozott és kihatott.

A tudományos ülésen – melyet a megyei könyvtár, a törvényszék és a Magyar Jogászegylet Zala Megyei Szervezete rendezett – előadások hangzottak el a kiegyezés előzményeiről (dr. Deák Ágnes tanár, Szegedi Egyetem), a „szerződés” Zalaegerszegre gyakorolt hatásáról (dr. Foki Ibolya főlevéltáros, MNL Zala Megyei Levéltára), valamint a kiegyezés formai és tartalmi elemeiről. Dr. Fónagy Zoltán (tudományos főmunkatárs MTA BTK) ezzel kapcsolatban elmondta: jelzésértékű, hogy a „kiegyezés” szó helyett korábban a „kiegyenlítés” kifejezést is használták. Míg az előbbi inkább magára a folyamatra, a cselekvésre utal (ki is egyeztek ki?), addig a másik inkább a célokra, a stratégiára vonatkozik (miért kellett kiegyezni?). 1867-ben az egyik cselekvő a magyar politikai elit volt, a másik pedig – a közfelfogással ellentétben – nem az osztrák politikai elit, hanem az uralkodó és az ő bizalmi köréhez tartozó bürokratikus elit.

Kérdés volt az is, hogy a nemzetállamok születésének korában hogyan lehet hosszútávon összetartani a soknemzetiségű monarchiát úgy, hogy a benne lévő nemzetek megőrizzék önállóságukat. Emiatt persze a dualista rendszer már születése pillanatában éles viták kereszttüzébe került. Az osztrák és a magyar közvélemény meg volt győződve arról, hogy a kiegyezéssel a másik fél járt jobban. A magyarok például úgy látták, hogy a nemzeti függetlenség feladásáért, túl keveset kaptak cserébe. De az 1918-as eseményekhez, a monarchia felbomlásához, végül nem azok az okok vezettek, amelyeket például Kossuth Lajos lehetséges veszélyként annak idején megfogalmazott.

Több szervezet is koszorút helyezett el Deák Ferenc szobránál

Kevesen tudják, de a kiegyezés előkészületei, illetve Deák Ferenc ezzel kapcsolatos elmélkedései jórészt egy zalai településhez kötődnek. Béres Katalin történész (Göcseji Múzeum) előadásából kiderült, hogy a kiegyezés „szülőfaluja” tulajdonképpen Pusztaszentlászló volt. Deák ugyanis a passzív ellenállás éveiben sógora, Oszterhueber József kúriájában töltötte a nyarakat. Szokása az volt, hogy májusban elhagyta fővárosi lakhelyét, s egy tolnai rokonlátogatás után Pusztaszentlászlóra ment, és egészen novemberig ott is maradt.

Ebben az elvonulásban a tűrés, hallgatás, kivárás eszménye is benne volt. Szentlászlón persze aktív társadalmi életet élt; népszerű volt a falusiak körében, akiket különféle történetekkel szórakoztatott. Gyakran fogadott látogatókat, de elmélyülésre, hosszú sétákra is bőven jutott ideje. A vendégek nemcsak csevegni akartak vele, hanem politikai nézeteire is kíváncsiak voltak; hiszen vártak tőle valamit. Legalább vigasztaló szavakat. A kivárás évei után aztán 1865 húsvétján lépett színre híres írásával, melyben megfogalmazta a kiegyezés szándékát. Pusztaszentlászló ezek után fontos politikai színtér is lett, hiszen tanácskozásoknak, egyeztetéseknek adott helyet a kúria. Néha valóságos futárszolgálat működött Szentlászló és Bécs között.

A kiegyezés után azonban Deák már nem sokszor nyaralt a zalai faluban, hiszen néhány évvel később sógora meghalt, Pusztaszentlászló pedig valahogy kikopott a Deákhoz kapcsolódó települések névsorából.

A tudományos emlékülést követően a Deák téren emlékeztek meg a politikus születésének 214. évfordulójáról. A koszorúzással egybekötött ünnepséget a megyei könyvtár, valamint a Deák-szakközépiskola, és a Zrínyi-gimnázium szervezte. Az eseményen Kiss Gábor köszöntője, és az iskolák műsora után Bános Gergő (a Zrínyi-gimnázium tanulója) olvasta fel Deák Ferenc „az alkotmány visszaállításakor” elhangzott beszédét.

A politikus szobrát több intézmény és szervezet képviselője is megkoszorúzta.