Konferencia a múlt századi szórakozásról

     Szabadidő-eltöltés ideológiák mentén

Kissé sarkítva talán így lehetne összefoglalni a „Szabadidő, szórakozás, társasági élet Zalaegerszegen a 19-20. században” című konferencia tanulságait. A város Dísztermében tartott tudományos ülés szervezője a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára volt, de az önkormányzat is támogatta a rendezvényt. Mint arra Balaicz Zoltán polgármester utalt köszöntőjében: a város számára fontosak a helytörténeti konferenciák és kiadványok. A TOP Plusz program pedig lehetővé teszi, hogy a következő években is folytatódjanak a várostörténeti kutatások és előadássorozatok, melyek anyagából színvonalas kötetek látnak napvilágot.

A szórakozás látszólag egyszerű és könnyed téma, ám a konferencia kilenc előadója természetesen a 19-20. század politikai, gazdasági, társadalmi viszonyait, változásait figyelembe véve tárgyalja a szabadidő eltöltésének egyéni, csoportos, sokszor pedig irányított formáit. Utalt minderre Kiss Gábor nyugalmazott könyvtárigazgató, főkönyvtáros, a tanácskozás levezető elnöke.

Molnár András a levéltár igazgatóhelyettese a reformkori bálok, táncmulatságok világába kalauzolta el a hallgatóságot. Mint mondta: a 19. század közepéig csak szórványos dokumentumok, levéltári anyagok vannak a témáról. Annyi biztosan tudható, hogy a kaszaházi uradalmi vendégfogadóban rendeztek farsangi bálokat. A reformkorban három fő formája volt a szórakozásnak: a farsangi mulatságok, a jótékonysági bálok és a különféle közéleti események. Utóbbiakat hazafias külsőségek jellemezték.

Az 1830-as, ’40-es évek egerszegi fogadóinak (például a kaszaházinak és az olainak) két hírhedt vendégéről – Háry Pálról és Kelemen Jánosról – dr. Kulcsár Bálint főlevéltáros mesélt. Annak ellenére, hogy az ifjak nemesi származásúak voltak és jómódú családokból származtak, botrányosa életmódot folytattak. A kocsmákban rangon alul szórakoztak, sokszor kétes hírű nőkkel. Mindketten fiatalon haltak meg, még negyvenéves koruk előtt. Valamiért nem tudtak élni tanulmányi lehetőségeikkel, a szabadidős szokásaik pedig hátrányosan befolyásoltak életüket.

Dr. Gyimesi Endre történész, a levéltár nyugalmazott címzetes igazgatója a dualizmus-, vagyis a „boldog békeidők” korának zalaegerszegi szórakozási formáit ismertette. Kiemelve, hogy a kiegyezést követő viszonylagos jólét, és gazdasági növekedés kedvezett a szabadidős szokásoknak. Általánossá vált a kávéházi élet, a színházba járás (bár a városban még sokáig nem volt állandó kőszínház), emellett rengeteg egyesület, társaskör működött, akik különféle kulturális- és tánceseteket, ismeretterjesztő előadásokat, hangversenyeket szerveztek.

A 20. század első felének zalaegerszegi kiránduló- és sétahelyeiről Szabóné Simon Beáta beszélt előadásában. Nincs új a nap alatt, hiszen már akkoriban is a város ligetei, parkjai, valamint a környező erdők, rétek, szőlőhegyek csábították túrázásra az itt élőket. Ekkor történt a Deák tér és a vasútállomás melletti Baross-liget fejlesztése. A városszépítő egyesület jóvoltából gondozták is a belvárosi sétányokat, a parkokban pedig megjelentek a hazafias szimbolikával készült virágkompozíciók. Minden jó adottság ellenére az idegenforgalom nem lendült fel, mert hiányzott többek között a marketing, és a turistautakat sem jelölték.

A konferencia második részében Béres Katalin történész-muzeológus (Göcseji Múzeum) a két világháború között működő Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság szerepéről szólt. Kiemelve, hogy ekkoriban jelent meg erőteljesen a hazafias, ideológiai nevelés. A ’30-as évek revízióját követően új alapokra helyezték a népművelés ügyét, melynek célja az apátia leküzdésén túl az volt, hogy helyes irányba tereljék a közönség gondolatait. Gyakoriak voltak a világnézeti és nemzetvédelmi előadássorozatok és az ideologikus témák.

Dr. Paksy Zoltán főlevéltáros az 1935-ös és ’36-os Göcseji Hétről, mint az első zalaegerszegi fesztiválról – vagy inkább a rendezvénysorozat meghonosításának kísérletről – beszélt. A sok kiállítás és programelem mellett természetesen itt sem maradt el az ideológiai „nevelés”. Bár az egyik legfontosabb cél a város idegenforgalmának erősítése volt. A 1936-os, második fesztivál nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a város pedig amúgy is pénzügyi gondokkal küzdött, így nem honosodott meg a Göcseji Hét.

A rendezvényt majd csak az 1960-as években kísérelték meg újjáéleszteni, de már más ideológiai elvek mentén. Hiszen a kommunista rendszer a Horthy-korszak antitézise volt. Erről dr. Káli Csaba történész, levéltárigazgató mesélt előadásában. 1966-ban és ’67-ben rendezték meg az újragondolt Göcseji Heteket virágkarnevállal, képzőművészeti kiállítással, sportversenyekkel, néptánccal. Az első évben összességében kissé eklektikus programokkal. A második évben egységesebb lett a dizájn és a kínálat, de ez is kevés volt ahhoz, hogy meghonosodjon a rendezvény. Főleg pénz- és szervezési kapacitáshiány miatt hiúsult meg a kísérlet.

A konferencia végén Erős Krisztina történész-muzeológus és Bojt-Tóth Orsolya levéltáros Zalaegerszeg két ikonikus gyárának – a Ruhagyárnak és az ALUGÉP-nek – a „házon belüli” szórakozási lehetőségeit tárgyalta. Hiszen a gyárak nemcsak munkahelyek, hanem közösségi színterek is voltak. A brigádmozgalmak pedig komoly munkát végeztek a kulturális- és szórakoztató programok, valamint a népművelés terén.