A Daloskör a zalaegerszegi Dalosverseny színpadán 1926-ban

Zenei élet a két világháború között

Béres Katalin, a Göcseji Múzeum történésze a június 10-i várostörténeti konferencián Zalaegerszeg két világháború közötti zenei életéről tart előadást. A tanulmány egyik fejezete lesz a szerző készülő monográfiájának, mely a város 20-as, 30-as éveinek kulturális életét tárja fel. A muzeológust az említett korszak zenei életéről kérdeztük.

- Valóban ennyire jelentős volt egy Zalaegerszeg méretű kisváros életében a zene, vagy a téma inkább tágabb kontextusban merült fel?

- Jelentős volt, annál is inkább, mert egy ideológiai töltetet is kapott. A magyar népdalokkal, illetve a korszakban született irredenta dalokkal és műdalokkal életben lehetett tartani a trianoni érzelmeket. A kormányzat emiatt kifejezetten törekedett arra, hogy minél több kórus jöjjön létre országos szinten. Ezen kívül iskolai keretek között is folyt már akkor ének- és zeneoktatás, sőt az oktatási intézményeknek is voltak énekkaraik.

- Volt zeneértő közönsége a városnak?

- Szűkös. A közízlés, vagyis a közönség jó része inkább a mai értelemben vett magyar nótákat kedvelte. Emiatt az igényesebb zenei programok közönségszáma változó volt. Gyakran fordult elő, hogy "fél háznak" énekeltek a kórusok, vagy játszottak a zenészek. Ezt a problémát a város vezetői és maguk az énekkarok is érzékelték, ezért a 20-as évek elejétől volt egyfajta törekvés a zeneoktatásra. Először a Zalaegerszegi Egyházi Ének -és Zene Egyesület szervezett zeneoktatást a városban, aminek Mindszenty (Phem) József plébános volt az alapítója és legfőbb támogatója. Talán nem véletlen, hogy épp nekik volt a legnagyobb énekkaruk is. A 30-as évektől már volt magán zeneiskola is. A 40-es évektől pedig a kormányzat is elvárta, hogy minden városnak legyen zeneiskolája. Zalaegerszegen is létrejött, az állami intézmény, mégpedig a régi városháza 2. emeletén. A hely azonban kevés volt, az épületben helyezték el ugyanis a Göcseji Gyűjteményt (vagyis a múzeum elődjét). Szomorú a történet, de a zeneiskolát végül a zsidók gettóba szállítása után a Schütz-család áruházának és otthonának emeltére költöztették át.

Béres Katalin

- Milyen zenei programokra került, kerülhetett akkoriban sor?

- Főleg az énekkarok által szervezett hangversenyekre, és a helyi-, vagy máshonnan érkező zenekarok koncertjeire. Három komoly énekkar működött városban: a már említett egyházi énekkar, az Ipartestület dalosköre és az építőmunkások dalkara. Ők együtt és külön-külön is szerveztek fellépéseket, sőt meghívták a szomszédos városok dalosköreit is. A kormány ráadásul daloskerületekbe szervezte az országot, ami miatt rendszeresek voltak a dalostalálkozók az egyes kerületekben. 1926-ban Zalaegerszegen is volt egy ilyen rendezvény. 1929-ben pedig a debreceni találkozón a 3. helyezést érte el a zalaegerszegi csapat. Volt a városnak nagyzenekara is; ők egyrészt kísérték az énekkart, de önálló műveket is megtanultak. Ami a programokat illeti: város szélesebb közönsége a tűzoltótorony erkélyéről is hallhatott hangversenyt, de a zenés felvonulások se voltak ritkák. Előfordult, hogy Budapestről érkeztek komolyabb művészek, akik hegedű, vagy zongorakoncertet adtak, de ezek elég népszerűtlenek voltak. Koncertterem egyébként az Arany Bárány Szállóban működött, de a mai Díszteremben és a Katolikus Kultúrházban (ma önkiszolgáló étterem) is léptek fel zenekarok.

- A város kocsmáiban volt zenei élet?

- Hogyne! Öt cigányzenekar is működött Zalaegerszegen, akiket ráadásul a város is támogatott. Ők rendszeresen szórakoztatták a kocsmák közönségét. Azt is elmondhatjuk, hogy a korszak egyik híres nótaszerzője, Huber Gyula is itt született. Szülőháza a Batthyány utcában volt. Érdekes, hogy később Barcson plébános is lett, 82 évesen apátplébánosként hunyt el.

- A 20-as 30-as évektől világszerte hódító jazz mennyire tudott betörni ebbe a szellemi közegbe?

- Voltak kisebb próbálkozások, de ezek leginkább kudarcba fulladtak. A szegény gyerekeket támogatását célzó Karácsonyfa Egyesület például jazz-koncertet szervezni, de a város zenekarai tiltakoztak ellene. A véletlen aztán úgy hozta, hogy a koncert az egyik tag megbetegedése miatt elmaradt. A hivatalos színtereken határozottan ellenezték a magyartól idegen hangok terjedését. Azonban hiába, mert a gramofonok terjedésével lassan mégis beszivárgott a városba a jazz, csakúgy, mint a modern tánczenék, például a Charleston...