Elhunyt Zóka Gyula fotográfus

Természeti kincsek, épített örökség, növény- és állatvilág egyaránt lencsevégre került

Mindezt azért említem e szomorú hír kapcsán, mert egy közös munka alkalmával megismerhettem Zóka Gyula nemcsak szűkszavú, hanem a humoros, szerény és intellektuális oldalát is.

Valamikor 2018 elején egy tömören megfogalmazott – kissé talán száraz, a sorok metakommunikatív üzenetét megfejtve azonban mégiscsak kedves – e-mailt kaptam tőle, hogy az Őrség című képes albumához keres szerzőtársat. Nem kell hosszú szövegekben gondolkodni; csak egy frappáns bevezetőben és a képeket kísérő, rövidke szövegekben. A felkérés egyszerre volt megtisztelő és ijesztő; eleinte kicsit féltem, hogy nehezen jutunk közös nevezőre. De mindez teljesen alaptalannak bizonyult.

Abszolút dinamikusan haladt a munka, a határidőket mind a ketten betartottuk, nem zaklattuk egymást fölösleges kérdésekkel és kérésekkel, épp csak annyit és annyiszor egyeztettünk, amennyit a projekt megkívánt. Talán csak egy „kecskesajtos” mondat igényelt többszöri nekifutást és nagyobb kompromisszumkészséget mindkettőnk részéről, de ez az egész munkát nézve jelentéktelen epizód. Annál is inkább, mert az album készítése, majd bemutatása közben is mindvégig jelen volt a Gyulára jellemző fanyar, ironikus humor, ami egy-egy adott pillanatban aranyat ért. Ráadásul a kötetbemutatóhoz közeledve az is világossá vált, hogy egyikünk sem kedveli a nagy „felhajtásokat”. A kötelező köröket pedig sokkal könnyebb úgy lefutni, ha közben ki is figurázzuk ezeket a kellemetlen élethelyzeteket.

Az Őrség könyv tulajdonképpen egy hosszú és tartalmas alkotói pálya egyik utolsó állomása volt. Zóka Gyula már az 1960-as évektől fotózott; előbb szakkörbe járt, majd ő vezetett fotós klubot. A Zrínyi Miklós Gimnázium elvégzése után a Zala Megyei Állami Építőipari Vállalathoz került, ahol éveken keresztül dokumentálta a városképet formáló, átalakító építkezéseket. Ez a gazdag fotóanyag 2017-ben a levéltárba került. Sokáig nemcsak fotós, hanem operatőr is volt, hiszen 18 éven át dolgozott a Magyar Televízió Híradójának operatőreként, Halassy Gábor tudósító mellett. (Ezekről az évekről és az őket ért kalandokról például hosszan tudott sztorizni.) Később fotózott az MTI-nek, a Hevesi Sándor Színháznak, készített dokumentumfilmeket, kiadványokat és persze egyéni és csoportos kiállításokon is rendszeresen bemutatta fotóit.

Zóka Gyula számos helytörténeti és művészeti album fotóanyagát (legyen szó tárgyfotókról, vagy fotó reprodukciók elkészítéséről), borítótervét és nyomdai előkészítését jegyzi. Molnár András történész, volt levéltárigazgatóval például Deák Ferenc nyomába eredt, dokumentálta a Zala megyei zsidótemetők felújítását, mely Üzennek a kövek címmel jelent meg Siklósi Vilmos és Arany Horváth Zsuzsa közreműködésével. Az Őrség előzményeként pedig Matyovszky Mártával a Balaton-felvidék képes albumát készítette el. Vonzódott a néprajzi és képzőművészeti témákhoz, sorozatot készített a busókról, a zalaegerszegi falumúzeumról, sőt korábban a kijeviről is.

A Másokért-díj átvételekor

Természeti kincsek, épített örökség, növény- és állatvilág egyaránt lencsevégre került, de az absztrakt formák, a sejtelmesebb, stilizáltabb képi ábrázolások sem álltak távol tőle. Több helyi képzőművész munkásságát dokumentálta, és szerkesztette kötetbe. Az Őrség után szeretett volna egy Bakonyról szóló kötetet is, de ennek megjelenését előbb a Covid miatti lezárások és az ezt követő – kiadókat is sújtó – gazdasági helyzet, majd betegsége akadályozta meg.

Az évtizedek során többször díjazták fotóit, operatőrként háromszor kapott nívódíjat, a zalai zsidó temetők felújítási munkálatait megörökítő fotósorozatáért pedig a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség és a „Remény” Közalapítvány „Másokért” emlékplakettel jutalmazta.

A halálhír mindig egy állókép; a cselekvés és a gondolatok kimerevített, megállított pillanata. Hogy Zóka Gyula páratlan hagyatékát dinamikussá és élővé tudjuk-e tenni a jövőben, csak rajtunk múlik. A fotós és az operatőr mindig úton van, mindig látni akar, mert ez a kíváncsiság a lételeme… Odaát is…