Vándor László régészt köszöntötték

A baráti és kollegiális összejövetelre nemcsak a zalaegerszegi közgyűjteményből, hanem az egykori Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának volt intézményeiből, így a keszthelyi Balatoni Múzeumból és a nagykanizsai Thury György Múzeumból is érkeztek vendégek. Ezenkívül a Régészeti Intézet és a Magyar Nemzeti Múzeum néhány – Zalából Budapestre költözött, vagy egykoron itt ásatásokat végző – munkatársa is részt vett az eseményen.

Hetven évesen is aktív

Dr. Kostyál László, a Göcseji Múzeum igazgatóhelyettese Vándor Lászlót köszöntve mindenekelőtt elmondta: egy híján húsz éven keresztül voltak munkatársak, sőt tulajdonképpen épp neki köszönheti, hogy annak idején Zalába került, mint frissen végzett művészettörténész. Az igazgatóhelyettes ezt követően felelevenítette, hogy mi minden történt 2011 óta – vagyis mióta az igazgató nyugállományba vonult – az intézmény életében. Majd jókívánságait fejezte ki a hetvenedik életévébe lépett, ám még mindig aktív szakembernek.

A találkozón köszöntőt mondott Dr. Müller Róbert régész, a Balatoni Múzeum volt igazgatója, Redő Ferenc a Régészeti Intézet nyugalmazott munkatársa, aki évtizedekkel ezelőtt a zalalövői ásatások révén került munkakapcsolatba Vándor Lászlóval. Mint fogalmazott, ennek köszönhetően mind a mai napig, egy kicsit zalai embernek is érzi magát. Szintén felszólalt Költő László régész, a kaposvári Rippl Rónai Múzeum nyugalmazott igazgatója, Tóth János, a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum vezetője, Vajda László, a megyei önkormányzat nyugalmazott művelődési osztályvezetője, Havasi Bálint, a Balatoni Múzeum igazgatója és Sümegi Valéria, a Göcseji Múzeum egykori gazdasági vezetője.

Többek között elhangzott: Vándor László 1992-től 2011-ig vezette az akkor még egy szervezeti egységként (Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága) működő megyei múzeumokat. Munkája során mindvégig az élni, és élni hagyni elvet követte; vagyis nem élt vissza a múzeumi rendszer felépítéséből fakadó, akár konfliktusokra is okot adható helyzettel. A fiatalabb régész kollégákat nemcsak abban támogatta, hogy a terepi munka során szerezzenek szakmai tapasztalatokat, hanem kutatásra, tudományos tevékenységre is ösztönözte őket.

Nyitott volt továbbá abból a szempontból is, hogy olyan szakemberek is végezhettek ásatásokat Zala megye fontosabb lelőhelyein, akik nem a megyei múzeumi intézményrendszer munkatársai voltak. Hanem például a Régészeti Intézettől vagy a Magyar Nemzeti Múzeumtól érkeztek. Redő Ferenc ezzel kapcsolatban megjegyezte: tudományos elkötelezettsége és bátorsága is volt ahhoz, hogy olyan régészeteket engedjen a „zalai földekre”, akiknek tulajdonképpen nem volt a főnöke. Az együttműködés és a jó szakmai kapcsolat mégis működött.

A rendezvényen Kaján Imre, a zalaegerszegi múzeum jelenlegi igazgatója mondott pohárköszöntőt. Elhangzott: neki ugyan nincs konkrét munkatársi kapcsolata Vándor Lászlóval, hiszen éppen őt követte az igazgatói székben. Egy munkahelyi közösség és az ottani légkör azonban mindig tökéletes lenyomata annak, ahogyan a vezető dolgozik, és kijelenthető, hogy mikor átvette tőle a képzeletbeli stafétabotot egy nagyon jó kollektívát talált a Göcseji Múzeumban. Egy olyan szakértő csapatot, akik mindig képesek jó teljesítményt nyújtani.

A kollégák remélik, hogy Vándor László tovább folytatja a munkát, hiszen több kutatáson és tanulmányon is dolgozik még. Többek között szeretné egy bővebb kötetbe foglalni a zalai várak történetét.