A megkurtított MÁV-házak története

Temető utcából Göcseji út

A Csány téri volt irodaház napjainkban

Ha viszont alaposabban ránézünk a két épületre, akkor egyből érezzük, hogy valami furcsaság van a dologban: kissé suták, aszimmetrikusak, mintha egy részük hiányozna. Mert, hogy hiányzik is! Mindkét házat a MÁV építtette egykoron. A Csány tér sarkán álló a vasúttársaság irodaházaként funkcionált, az Ady utca végén lévő pedig lakás célra épült a MÁV alkalmazottai számára 1928 után. Az irodaház eklektikus (kicsit népi, kicsit szecessziós) stílust kapott. Ráadásul tőle néhány lépésre egy másik (valamivel kisebb) ház is létesült, amit – az Ady útihoz hasonlóan – szintén lakás célra használtak. Ezt az épületet már nem találjuk, hiszen a Göcseji út (ami addig Temető utca volt) 1968-as bővítésekor elbontották. Ma nagyjából a gyalogátkelő és a kórház parkolójának egy része van a helyén. Az út átépítését nem úszta meg teljesen az irodaház sem, hiszen némileg „lecsíptek” a sarkából, és hasonlóan járt az Ady utcai, neobarokk elemekkel díszített MÁV-lakóépület is. Ez eredetileg U-alakú volt, a déli (Göcseji út felőli) szárnyát azonban 1968 nyarán ledózerolták, szimmetriája ezzel megszűnt, ezért is tűnik kicsit furcsának.

A MÁV-irodaház és a még meglévő Csány téri lakóház korabeli épülete

A Temető utca Göcseji úttá alakulásáról sokat írt akkoriban a helyi sajtó. A Zalai Hírlap 1968. március 14-i számában már egy közlemény olvasható a Temető utca forgalmi rendjének megváltozásáról, ami a Csány tértől egészen a Lenin útig (ma Platán sor) érintette a közlekedést az útépítési munkák miatt. A tavasz folyamán a strand kerítését is elbontották, a nyári hónapokban pedig a MÁV-épületeket „fazonírozták”. Előbb az Ady utcai vasutasház már említett szárnyát, majd a Csány téri iroda- és lakóépületet bontották le (az egyiket részben, a másikat teljes egészében) a Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói.

Az evangélikus templom előtti (ma is funkcionáló) magasított járda novemberre készült el, december közepére pedig befejeződött a Göcseji utca korszerűsítése, és megtörtént a műszaki átadás. Mint az a december 18-i tudósításból kiderül: a több hónapos munka során sok nehézséget kellett leküzdeni, főleg a közművek áthelyezése lassította a munkát. A régi, 6 méter széles, kiskockaköves Temető utca helyett egy 12 méter széles, négysávos, betonalapra épített aszfaltburkolatú út épült, melyet „Göcseji” névre kereszteltek. (A lap két héttel a műszaki átadás előtt még arról is hírt adott, hogy a traktorok és munkagépek éjszaka is végezték a munkát reflektorfénynél, hogy időben elkészüljön az építkezés.)

A "vasutasház" homlokzata a Göcseji út felől

Az ünnepélyes avatásra 1968. december 22-én került sor a Csány téren. A rendezvényt a hagyományoknak megfelelően egy „bejárás” vezette fel: a Fürst Sándor utcától (Vizslaparki út) a Csány térig tartott szemlét a város- és a pártvezetés, a közlekedési szakemberek, valamint a kivitelezők társaságában. Az eseménynek természetesen megvolt a maga (közlekedés)politikai üzenete is: „megfelelő közúti pályák építésével megteremteni a lehetőségét annak, hogy a vasúti forgalom jelentős része a közutakra terelődjön át”. (Napjainkban azért nem bánnánk, ha ennek egy része környezetvédelmi okokból inkább visszaterelődne a vasútra.)

A korabeli híradásokból az nem derül ki, hogy a lakosság mit szólt az építkezéshez, és legfőképpen az épületek szanálásához; pedig több család is érintett volt. Az útszélesítést azért biztos sokan díjazták, hiszen ahhoz már elég nagy volt a gépjárműforgalom, hogy a Temető utca szűknek bizonyuljon a napi közlekedéshez. (1970-re ráadásul elkészült a kórház főépülete is, az azzal járó forgalmi növekedést pedig már nem bírta volna el az addigi utca). 

Mivel az elmúlt években a Zalaegerszegi Városvédő Egyesület ülésein többször is szóba került a két vasutasház és azok jelenlegi állapota (a Csány téri irodaépület például már régóta vevőre vár), megkerestük Czeglédy András építészt, az egyesület elnökét, hátha emlékszik a korabeli közhangulatra.

A "vasutasház" homlokzata az Ady utca felől

Érdeklődésünkre elmondta: 1968-ban ő egyetemista volt, így napi szinten nem követte az itteni eseményeket. Hazatérve pedig mindig rácsodálkozott az átalakuló városra. Arról nincs tudomása, vagy emléke, hogy a MÁV-épületek bontása, átalakítása komolyabb felháborodást keltett volna. Szerinte ezekben az években nem volt olyan nagy kultusza a régi, századelőn épült házaknak. Az utca bővítése, szélesítése szükséges és indokolt volt, az más kérdés, hogy most utólag úgy érezzük, hogy a házak bontásával, kurtításával veszteség ért minket – folytatta. Hiszen magának a Csány térnek is megbomlott az addigi szerkezete, főleg miután felépült a kórház. A megmaradt MÁV-épületek pedig eléggé esetlennek tűnnek a jelenlegi környezetben.

Az építész azt is elárulta, hogy most a pandémia idején sokat járja és fotózza a város utcáit, épületeit. A kórház – vasútállomás – Zárda utca által határolt részt nagyon jó környéknek tartja. Sok ház az 1920-as, ’30-as évekből származik, és bár stílusát tekintve többségüket eklektikusnak nevezzük, bőven találunk bennük késő-szecessziós, art deco-s elemeket. Ez a Csány téri volt irodaépületen is megfigyelhető, de a Szent László utca környékén is vannak ilyen lakóházak. Bár eddig úgy gondoltuk, hogy a városban kevéssé jelenik meg a szecesszió az épületeken, lehet, hogy érdemes lesz ezt felülvizsgálni – fogalmazott.