Tér és idő metszéspontja

Percíz, mint a geometria, trükkös, mint egy görbe tükör és valószerűtlen, mint egy szürreális álomkép. Paradoxon és geometria együtt; vagyis Paradoxonometria. Ezt a címet kapta Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész, a nemzet művésze legújabb kiállítása, mely a napokban nyílt meg a Keresztury VMK Gönczi Galériájában. A kecskeméti születésű, Budapesten élő művész talán így első hallásra kevésbé ismerős a közönség előtt, ám ha azt mondjuk Tovarisi konyec!, akkor sokaknak bevillan a rendszerváltozás időszakának egyik legemlékezetesebb plakátja. Merthogy az alkotó a grafikák mellett plakáttervezéssel, sőt animációs filmek készítésével is foglalkozott pályafutása kezdetén. Korábbi plakátjaival egy vetítés révén ismerkedhetnek meg a látogatók a VMK aulájában.

Illuzórikus terek Orosz István kiállításán

Ami a Gönczi Galériában kiállított grafikákat illeti, talán dr. Vadvári Tibor alpolgármester fogalmazta meg legtömörebben a lényeget: a tárlat egy igazi agytorna! Első ránézésre azt hisszük, hogy valami nyilvánvaló dolgot látunk (épületet, csarnokot, utcaképet, szobát), de aztán felsejlik egy újabb (tér)réteg, és minden összezavarodik. Illuzórikus helyszínek között sétálgatunk.

Frimmel Gyula és Orosz István

Az ember ide-oda lépked a grafikákon feltűnő (néha meg eltűnő) ellentmondásos terekben. Vajon melyik a helyes út? Elbizonytalanodunk ebben a zűrzavarban, a tér-idő metszéspontjában – utalt a szemünk előtt váltakozó látványra Frimmel Gyula grafikusművész, aki egy általa írt „tanmesével”, vagy inkább rövid elbeszéléssel érkezett a tárlatnyitóra. A Kereszteződések című történet a Népköztársaság útról Andrássyra nevezett forgalmas útszakasz szürreális metszéspontján játszódik; így folyatva össze múltat és jelent, teret és idősíkokat. A sztorihoz az alapötletet Orosz István Sarokház az Andrássy út és a Népköztársaság út sarkán című grafikája adta. S a képet nézve nemcsak az a kérdés merül fel, hogy vajon kifelé (az utca felé), vagy befelé (az udvar) felé fordulnak-e a falak, hanem az is, hogy a látásmód alakítja-e az általunk észlelt valóságot? Mert lehet, hogy a világ egy nagy trükkös rajz. Soha nem lehetünk elég biztosak abban, hogy a valóságot látjuk-e. Talán mindannyian egy fura, megtévesztő kép részei vagyunk.

A tükörhenger felfedi a titkot

A Gönczi Galériában látható tárlaton mindenképpen igaz ez az állítás, sőt nemcsak egy, hanem megannyi aprólékosan kidolgozott képben veszhetünk el. Orosz István munkásságának alapja a kettősség, a kettős értelmezés. Mint azt a megnyitót követő tárlatvezetésen elárulta: ezt a dupla értelmezési síkot még plakáttervezőként kezdte el alkalmazni. Rájött ugyanis, hogy a plakát tökéletesen alkalmas arra, hogy messziről is és közelről is szemrevételezzük, így nézőponttól (és távolságtól) függően más-más jelentést lehet adni egyazon képnek.

Ezt az elvet kezdte el aztán grafikáin is használni. Így fordulhat elő, hogy ami messziről egy épület szerkezete, az közelről arckép, de így váltak Sebastian Brant 1494-es A bolondok hajója című könyvének egyes „közeli” grafikai elemei, „távoli” koponyákká. E könyvet amúgy annak idején Dürer illusztrálta először (persze ő nem ilyen kettős jelentéssel); ezek után talán nem is csodálkozunk, hogy Orosz István munkáinak egy része épp Dürerre reflektál. Rinocéroszok tűnnek fel. Van, hogy labirintus testtel.

Közelről könyvillusztráció, távolról koponyák

A kiállítótér izgalmas darabjai az úgynevezett anamorfózissal készített művek is. Ezek olyan torzított, síkba kiterített képek, melyek csak egy speciális tükörhenger segítségével fedik fel eredeti jelentésüket. Vajon meglátjuk a tükörbe nézve a dolgok valódi formáját, eredeti üzenetét?

Február 23-ig bárki tehet egy kísérletet a Gönczi Galéria tárlatán. A lényeg, hogy ne akarjon egyből kiutat találni a labirintusból, és néhány percre hagyja magát elveszni az idősíkok között.