Klasszikus formavilág, egyedi alakok

Az idén hatvan esztendős alkotó az utóbbi évtizedekben főként ebből az anyagból öntötte ki jellegzetes szobrait; legyen szó köztéri alkotásokról, vagy kisplasztikákról. A zsinagógában nyílt tárlaton főleg ez utóbbiak láthatók. Kiegészülve Farkas Ferenc grafikáival, ami igazi meglepetés, hiszen a művészt erről az oldaláról kevésbé ismeri a közönség. Szobrokhoz készült előtanulmányok, főiskolás korában rajzolt skiccek egyaránt a falakra kerültek.
Ami a plasztikákat illeti: a kiállítótér egyik felében főleg nőábrázolásokat láthatunk, a tárlat többi része pedig inkább vallási, szakrális témájú: szentek, golgota, püspök halála… de azért a humanisták és Leonardo da Vinci is megjelenik.

Farkas Ferenc jubileumi tárlata

Balaicz Zoltán polgármester az alkotót köszöntve kiemelte: nem egy életműtárlat ez, hiszen az mindig valaminek a lezárása. Farkas Ferenc pedig ezután is alkotni fog, és remélhetőleg még sok szép művel örvendezteti meg a közönséget a következő évtizedekben is. A kiállítást megnyitó dr. Kostyál László művészettörténész elmondta: több mint harminc évvel ezelőtt ismerte meg Farkas Ferencet, aki akkoriban érett alkotóként tért vissza Zalába.

A szobrászatban a hatvanas-hetvenes években új korszak kezdődött, ez volt a geometrikus kísérletek időszaka, ám Farkas Ferenc megmaradt a klasszikus formavilágnál. Bár, egyedivé tette azt, hiszen absztrahálni kezdte figuráit. Megjelentek nála is a torzók, kivágások, de ez mindig belső nyugalommal, időtlenséggel párosult. A szobrász mellőzi az érzelmeket figuráin, ám alakjai mimika és direkt gesztusok nélkül is, mély emberi tartalmakat jelenítenek meg. A néző akaratlanul is tovább szövi azt a történetet, amit az egyes szobrokban lát. A művész köztéri alkotásainak formálása közben történelmi időszakokban, életrajzokban is elmélyül, néha komoly kutatásokat is végez, míg elkészül egy-egy szobor. Így volt ez a legutóbb Luther Márton esetében, de a Zalai nemes szobrához és a zalaegerszegi vármaketthez is szükség volt „előtanulmányokra” a precíz és korhű megmunkálás érdekében.

A művészettörténész utalt arra is: a kisebb városokban, településeken mindig kevesebb a szobrász, mint a festőművész vagy a grafikus. Nehezebb ugyanis megélni belőle. Zala megye nagyon sok szobrászt adott az országnak az elmúlt száz évben, többet közölük határainkon túl is ismernek. Sajnos azonban szinte mindegyikük elhagyta szülővárosát, megyéjét és máshol talált megélhetést. Ezért is örüljünk, hogy Farkas Ferenc megmaradt zalai alkotónak; és hogy művésztanárként is és szobrászként is gyakran találkozhatunk vele.

Az alkotónak a jubileumi évforduló jegyében április 19-én újabb kiállítása nyílik, ezúttal a Gönczi Galériában.