A fazekas hagyományokat követi, de máshogy formál

Németh János pár napja ünnepelte 85. születésnapját. És bár a fentiek szerint életébe mindig belekeveredik valami a ’48-as kultúrkörből, sokkal inkább úgy érzi, hogy a dátumoknál fontosabb a gondolat és a szellemiség. Hiszi, hogy a népművészet egyetemes, mert nagyon sok a hasonlóság a különböző népek tárgyainak formavilága és díszítésmódja között. Ugyanakkor azt vallja, hogy úgy kell megőrizni, vagy épp újraértelmezni hagyományainkat, hogy azért az mindig saját magunkra hasonlítson.

Németh János’85 – Jubileumi tárlat nyílt

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett szobrász-és keramikusművésszel kiállításrendezés közben beszélgettünk: mert így szinte minden kézbe vett, vagy megsimogatott szobornak megelevenedett a története. A tárlat egyik érdekességét pedig az adja, hogy a falakra kikerültek Németh János grafikái is; vagyis az egyes kerámiaszobrokhoz készült előtanulmányok, skiccek. Egy ceruzarajzon még a művész első, hatvanas évekbeli műterme/kemencéje is látható. De nem ebből a Mártírok úti műhelyből indult a pályafutása, ahogy a kiállítás sem…

Gömbölyű nőalakokat alkot

A retrospektív tárlat ugyanis a Budapesten töltött főiskolai évek, és az azt követő időszak (1950-es, 60-as évek fordulója) munkáinak bemutatásával kezdődik. Ahogy Németh János meséli, ez a színes, majolikamázas kerámiaszobrok korszaka volt számára. Mutatja is egyből ennek legjellegzetesebb darabját: a kiskocsma, vagy borospince bejárata fölé készült cégért, azaz Háry János lovasszobrát. Ez volt a vizsgamunkája az Iparművészeti Főiskolán. Hogy miért lett efféle embléma Háry Jánosból?

- Mert egy lódító mesehős – mondja. Alakja sokkal nagyobb, mint a lóé, melyen ül, de ez általában nem tűnik fel senkinek. Azt gondoltam, hogy a kocsmák borgőzös, sokszor szintén nagyotmondó világához pont illeszkedik ez a szobor, hiszen Háry János története is ilyen közegben elevenedik meg. Alakját pedig a mézeskalács-huszárok szín-és formavilágáról mintáztam, vagyis a népies motívumok már itt megjelentek.

Háry János

Egy ideig még ennek a naivizmusnak a szellemében születtek színes-mázas munkái. Mesebeli alakokat és régi mesterségek (vincellér, kofa, hegyipásztor, szénszállító) jellegzetes figuráit formázta meg; 1000 Celsius fok körül égetve ki a kerámiát. Úgy emlékszik, már a legelején tudatos döntés volt, hogy a népművészetből merít, és a fazekas hagyományokat követi. De máshogy formálja meg az agyagot, mint a régi mesterek. Leginkább darabokból, hiszen akkor is, és azóta is különálló kubusokból, csőelemekből épülnek fel szobrai. Az egyes részeket utólag illeszti össze. Egésszé. Domborműveire, tálaira pedig a figurák félmetszetei kerülnek. Plasztikus, körkörös és egyszerű formákat hozva így létre.

- Nem másolom futószalagszerűen a népművészetet. Csak a hangulatát csempészem a szobrokba. Ugyanilyen fontos, hogy elkapjam azt a karaktert, ami az adott emberre, vagy állatra jellemző. Emiatt kicsit mindig karikatúraszerűek is az ábrázolások. Igaz ez az állatszobrokra is, mert azoknak is van egy-egy jellegzetes tulajdonsága, mozdulata, ha úgy tetszik személyisége. Egyik kedvencem a kecske.

A nagyobb munkákat mindig rajz előzi meg. Grafikái azonban sokkal stilizáltabbak, mint a szobrok. Azt mondja: ez azért van, mert itt nem a kidolgozottságra törekszik. Ezek csak vázlatok, amik addig jók, amíg magát az elgondolást – vagyis a szobor alapötletét – nem rögzíti általuk.

A színek aztán egy idő után eltűntek Németh János szobraiból, és maradt a terrakotta.

- Úgy éreztem, hogy ha már megformáztam valamit, ahhoz nincs mit hozzátenni, nincs mit rátenni. Élénk színek nélkül is egész. Maximum egy kis patinás agyagmáz jöhet szóba, ami kiemel bizonyos részeket, vagy az árnyalatok által ráerősít egy-két jellegzetességre.

A Vörös kakas

Ez a „színvisszavétel” egyébként az 1970-es évek elejétől vált jellemzővé, amikor a zalaegerszegi uszodába készítette a nagyméretű kerámia-domborművét. A kiállítótér első részének sarkában azért még látható egy erőteljes színű alkotás. Az – egész testében – Vörös kakas. Németh János elárulja, ez a szobor eredetileg 1959-ben, a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára készült. Persze ez nincs ráírva, de most, a történelmi esemény 100. évfordulóján erre is izgalmas visszaemlékezni. Annál is inkább, mert a maga korában valóban forradalmi mű volt: ilyen különálló csőelemekből akkoriban még nem készült korongon műalkotás.

A szobrok között sétálva nem mehetünk el amellett a kérdés mellett sem, hogy a Németh János által megformált dús idomú nőalakok, vajon tükrözik-e saját nőideálját?

- Tényleg inkább a kicsit teltebb, de még gyönyörűen formás nők tetszettek és ihlettek meg mindig is. A főiskolán például sokszor állt nekünk modellt egy volt artistalány, aki leesett a trapézról, és sérülése miatt nem gyakorolhatott. A megváltozott életmód miatt kicsit meghízott, de nagyon szép, arányos alakja lett. Amolyan népmesébe illő forma. A hölgy látható is az egyik grafikán.

A kiállítás második részébe többek között köztéri művek (például kútszobrok), a fő helyre pedig mitológiai ábrázolások kerültek. De helyet kapnak a 2000-es években készült – régi lakodalmas tárolóedényekről mintázott – nagyméretű fazekak és céhkorsók is. A művész ezek oldalát szintén népmesei motívumokkal, vagy népmondákban szereplő történet-elemekkel díszítette.

A művész a kiállításmegnyitó után tárlatvezetést is tartott

- A népművészetet ugyanúgy el is lehet rontani, mint ahogy fel lehet használni. Ha csak utánzásról, „leábrázolásról” szól a dolog, akkor abból giccs születik, belső mondanivaló nélkül. Persze nem világmegváltásra kell gondolni! A népművészet, és az abból eredeztethető műalkotások sokkal inkább a tisztaságról, őszinteségről szólnak. Ezt próbáltam az elmúlt évtizedekben átültetni a szobraimba, újraértelmezve kicsit a régi fazekashagyományokat – mondja.

Németh János még mindig alkot. Nemrég éppen az Eötvös-iskola számára készített egy dombormű-vázlattervet. Az elképzelések szerint honfoglalás kori motívumok, valamint a Nap, a Hold és a csillagok szimbolikája díszíti majd az alkotást; jelezve az örök időt.

Hogy honnan nyeri az erőt és az energiát a korongozáshoz és szobrászkodáshoz? Nos, ahogy mondja: magából a munkából. Ez tartja kondícióban, és közben minden rosszat elfelejt.

A Városi Hangverseny-és Kiállítóteremben nyílt tárlatot Feledy Balázs művészettörténész nyitotta meg. Az alkotót Balaicz Zoltán polgármester is köszöntötte születésnapja alkalmából. A jubileumra megjelent egy Németh János munkásságát bemutató könyv is.