Cipőbe zárt erotika a falon

A Keresztury VMK Gönczi Galériájának legfrissebb tárlata a kortárs fotóművészetre koncentrál, mégpedig egy szlovén alkotó, Arven Sakti Krajl Szomi művein keresztül. Mondhatjuk persze – és a tárlatnyitón el is hangzott –, hogy akkor ez itt a szlovén kortárs fotóművészetnek egyfajta lenyomata. De a helyzet az, hogy a képek tökéletes lenyomatai (vagy hangulati elemei) a Kelet-közép európai létezésnek is. Sőt, akár tovább léphetünk nyugat felé, mert a fotóművész már nevében is egyesíti a keleti és nyugati energiákat: az Arven egy kelta név, a Sakti pedig a hinduknál az áramló, kozmikus energiát jelenti. Ha ez még nem lenne elég; az alkotó a szlovéniai Kranjban született, tíz éves korától Angliában élt, és tanult, majd Ljubljanába költözött. Mindkét országban képzőművészetet tanult, azon belül pedig video- és fotóművészeti stúdiumokat végzett. A Szomi nevet már férje után (Szomi Béla) kapta, aki egy Szlovéniában nagyon népszerű, világzenét játszó együttes, a Kontrabant vezetője. A zenekar állandó kísérője a művésznő tárlatnyitóinak, s ez most sem volt másképp.

Szlovén fotóművész a Gönczi Galériában

Fekete-fehér fotóival maga az alkotó jelentkezett a Gönczi Galériába, s mint azt Nagy Johanna közművelődési szakember, a kiállítás szervezője elmondta: örömteli, hogy egyre többen keresik fel őket bemutatkozási lehetőséget kérve. A szlovén művész képeit nagy örömmel fogadták, annál is inkább, mert a fotóművészet ritkán kerül fókuszba a város kiállítótereiben.

A Betekintés című tárlatot Bencze Lajos költő ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Mint mondta: Arven Sakti művészeti kutakodásának középpontjában a fotó által feltárható értékek és kincsek kerültek. Azt a valóságot tárja fel, amit a szemünkkel nem feltétlenül látunk; vagy nem úgy látjuk. Több és más jelentéssel. Mert a melankólikusnak látszó dolgok nem feltétlenül csak szimplán szomorúak. Sokkal inkább jelentenek szenzibilitást; erőteljesebb lelki érzékenységet bizonyos szituációk, vagy jelenségek iránt. A szociofotók pedig nemcsak a romokat jelenítik meg, hanem az elhagyatottság varázsát is. Na, és mindazt, amit meg kellene őriznünk a múltból, nem pedig hagyni, hogy enyészetté váljon.

Ismerős gondolatok és ismerős képek; a tárlat egyik legfőbb értéke pont az, hogy nagyon könnyen azonosulni tudunk ezzel a fekete-fehér világgal. Néha talán kicsit nyomasztó, ám felemelő is, főleg mert a nagyméretű képeken gyermekarcok, lebegő gyermekalakok láthatók. Ezeket a légies árnyképek Bencze Lajos szerint angyalokat ábrázolnak. Egy merőben más – és a többi képtől kissé eltérő – sorozat a Boldog ujjak ciklus, ahol harisnyás női lábakat, illetve női lábakra felfüggesztett cipőket láthatunk. A nyilvánvaló zártság ellenére (hiszen azok a bizonyos boldog ujjak a cipőkbe vannak zárva) mégis erotikus kisugárzású (ám nem tolakodó) művek ezek.

Sokakat meglep, hogy a fotóművész képinek jó részét egyszerű mobiltelefonnal készíti. Jelezvén; a kortárs fotóművészet nem feltétlenül igényli a legújabb és legdrágább felszerelést ahhoz, hogy mégis tökéletes alkotások szülessenek.

Arven Sakti a tárlatnyitón azt mondta: fotókat készíteni egyáltalán nem olyan könnyű és egyszerű dolog, mint amilyennek az látszik. A kisebb, miniatűr felvételek afféle skiccek, a nagyobbak pedig direkt fekete-fehér technikával készültek. A fotóknak megvan a saját történetük és afféle kifejezőeszközként funkcionálnak. A „kifejezést” pedig az idő folyásán keresztül próbálja megvalósítani.

A mostani tárlat az elmúlt tizenöt-húsz év munkáiból válogat. Bencze Lajos szerint az alkotó már a szlovén fotóművészet egyik jeles képviselőjévé vált. Az itt látható művek pedig a szlovén fotográfia keresztmetszetén túl, az európai művészet rokon törekvéseit is bemutatják.

A kiállítás március 18-ig látogatható.