Mi jön a rózsaszínű köd után?

A párkapcsolat és az idő volt a témája a legutóbbi Egerszegi Pszicho Estek rendezvénysorozatnak. Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeutával Nagy Réka klinikai szakpszichológus beszélgetett a PopUp Caféban. Elöljáróban szóba került, hogy régen csak egy családi minta létezett (a házasság szigorú intézménye), ami mára felbomlott. A szakember szerint egy átmeneti korban élünk, új közmegegyezés nincs, az új minták még nem szilárdultak meg. Pláne, mert jelenleg tizenöt kapcsolati minta közül választhatunk. Ezek közül kiemelte az egyre gyakoribb, úgynevezett részéletút kísérőt, ami gyors (pár hónapos, maximum egy-két éves) viszonyokat jelent. Ahogy a nehézségek jönnek, és múlik a rózsaszínű köd, a kapcsolatnak vége lesz. Hogy aztán minden kezdődjön előröl. A terapeuta azt mondja: egy életciklusban így 30-50 kapcsolata is lehet az egyénnek. Kamaszkorban és az egyetemi évek alatt rendben is vannak az efféle gyors viszonyok, de a későbbi életszakaszban már nem.

Pszicho Est a párkapcsolatok fázisairól

Az okok szerteágazóak, de az idő, mint olyan mindenképpen fontos tényező itt is, és a kapcsolatok többi formájánál is. Egy kettősségben élünk. Egyrészt a komoly döntéseket (elköteleződés, családalapítás) halogatjuk (mert határköveket állítunk; majd diploma után, majd ha egzisztenciám lesz, majd ha házam is lesz…), másrészt viszont gyorsan akarunk mindent. Mondjuk, ha már megijedünk, hogy kifutunk az időből („most azonnal kell valaki találnom”), vagy ha már egy ideje rossz párkapcsolatban élünk. „Most azonnal kérek időpontot!” - keresik fel sokan a szakembert. „És mégis mikor jelentkeztek a nehézségek?” – kérdez vissza a pszichológus. Rendre jönnek a válaszok: már több éve. De megoldás, az azonnal kellene.

Jó, ha szembenézünk azzal, hogy ahogy az idő halad, a párkapcsolat változik. A rózsaszínű köd más minőséggé alakul, ami sokak számára ijesztő lehet. Kozma-Vízkeleti Dániel szerint, viszont ha vállaljuk az elköteleződést, akkor ezekkel a minőségbeli változásokkal kell kezdenünk valamit. Az egyik megoldás pedig éppen a szerelem kezdetén megélt intenzív élményekben és érzelmekben keresendő. A kapcsolat első fázisában, a szimbiózisban (mikor csak a jó tulajdonságait látjuk a másiknak és minden időnket egymás közelében akarjuk tölteni) tankolunk fel ugyanis olyan élményekkel, amikkel ki lehet bírni, át lehet vészelni a többi évet, évtizedet.

A differenciálódás vitákkal tarkított időszakában ezekből a kezdeti élményekből tudunk meríteni. A konfliktust – a kapcsolat ezen második szakaszában – nem lehet megúszni. Már látjuk a másik hibáit és elkezdődnek a játszmák is. Ekkor alakulnak ki azok a szabályok, amik mentén élünk majd. Így lép át a viszony a harmadik szakaszba, ami az önmeghatározás időszaka. Ilyenkor eszünkbe jut, hogy a kapcsolat előtt is volt egy életünk – munkánk, hobbink, barátaink –, így ismét a külvilág felé fordulunk. A szakember itt megjegyezte: ebben a szakaszban van meg talán a legnagyobb esély arra, hogy egy harmadik fél is megjelenjen a színen. A gyesről munkába visszatérő anyukák újra nőnek érzik magukat és a férfiak is kereshetik az új, izgalmas dolgokat, hiszen az otthoni biztonság megszokottá/unalmassá válhat.

Az egyensúlyt fontos megtalálni. Annál is inkább, mert egyrészt vágyunk a biztonságra, másrészt meg elvárjuk az izgalmakat, a változatosságot. Ez nem megy mindig egyszerre. A pszichoterapeuta viszont azt tapasztalja, hogy a párok többsége ellavíroz valahogy a két állapot között; hol az egyik, hol a másik kerül fókuszba. Ebben a harmadik szakaszban a kapcsolatnak az az egyik legfőbb „feladata”, hogy épp a biztonság révén, érzelmileg feltankolhassunk egymásból. Így eljuthatunk a negyedik szakaszig, ami újból a közeledésről szól. Jellemzően ez az az időszak, amikor a gyerekek kirepülnek, és a pár újra együtt lehet. Az átlagéletkor kitolódásával ez egy hosszú szakasz lehet, így fontos, hogy minőségi időt tudjanak a felek eltölteni egymással.

Persze ez utóbbi a többi szakasznál is nélkülözhetetlen. Kell, hogy a párok kettesben (is) legyenek, és új élményekkel gazdagodjanak. Különben csak amolyan lakótársakká válnak. Az elköteleződéssel tehát nem szabad hátradőlni és elengedni magunkat. Mert a kapcsolatért mindig tenni kell. A kommunikáció pedig sokkal hasznosabb tud lenni, mint a teljesíthetetlen elvárások, és az ebből fakadó sérelmek. Ehelyett inkább fordítsunk energiát a másik elismerésére, ami mindként fél számára egyfajta „kapcsolati tuning” lehet.