Zeneszó és fáklyásmenet Deák tiszteletére

A Talpra magyar! című múltidéző kirándulás az önkormányzat, a Tourinform Iroda és a Zalaegerszeg Turizmusáért Egyesület közös szervezésében valósult meg, az idegenvezető ezúttal Béres Katalin, a Göcseji Múzeum történésze volt. A barangolás a Deák térről indult; nem véletlenül.

Zalaegerszeg a forradalom napjaiban

Béres Katalin a plébániatemplom elé is elkalauzolta az érdeklődőket

Már a 18. században is egy központi helye volt ez a városnak, hiszen itt állt a vármegyeháza épülete (ma törvényszék), ahol a megye politikai eseményei zajlottak. Itt döntöttek többek között az országgyűlési követutasításokról is – kezdte az ünnepi időutazást a történész. Hozzátette: 1848. márciusában a pestihez hasonló forradalmi események ugyan nem történtek Zalaegerszegen, két politikus miatt mégis felkerült az akkori mezőváros az ország politikai térképére. Nem nehéz kitalálni, hogy Deák Ferencről és Csány Lászlóról, illetve reformkezdeményezéseikről van szó.

A vármegye 1848. március 15-én is ülésezett, akkor még mit sem tudva a fővárosi eseményekről. Sokkal inkább a két nappal előbbi bécsi forradalomról, na és Kossuth Lajos felirati javaslatáról tárgyaltak. Egyetértve a rendszerváltó követelésekkel. Azt is elhatározták, hogy Deák Ferencet felkérik, hogy fogadja el a követséget, hogy ő képviselhesse a vármegyét a pozsonyi országgyűlésben. Érezték ugyanis, hogy komoly jelentősége lesz a gyűlésnek. Deák másnap Zalaegerszegre érkezett. Az itteni „megmozdulás” tulajdonképpen az ő köszöntése volt. Hiszen fáklyásmenet és zeneszó várta a politikust. A pesti forradalom híre, majd csak az ezt követő napon, vagyis március 17-én jutott el a városba.

Megálló a Széchenyi-domborműnél

Hogy hogy nézett ki ekkoriban a városközpont? Béres Katalin elmondta, hogy a vármegyeháza épületén kívül, állt attól nem messze egy alispáni kúria, ami korábban a megyei orvos háza volt (az épület maradványai a múzeum alatt vannak). Már megvolt a sóház, a plébániatemplom- és hivatal, valamint az Arany Bárány, de nem a ma ismert szálloda, hanem egy jóval kisebb fogadó. Ezzel szemközt a városháza egyemeletes épülete helyezkedett el.

Zalaegerszegnek körülbelül 4000 lakosa volt ekkor, akik főleg mezőgazdaságból és iparból éltek, persze voltak köztük nemesek is. Talán furcsának tűnik, de a belváros egészen újnak nézett ki akkoriban. Mint azt a történész felelevenítette: 1826-ban két tűzvész is pusztított, ami szinte teljesen lerombolta az addigi várost. Ezt követően született meg az első igazi városrendezési terv, s az újjáépítés ennek elvei mentén zajlott. Érdekességképpen megemlítette, hogy ekkor „egyenesedett ki” a Kossuth utca is, amit akkor még Fehérképi utcának hívtak.

A séta résztvevői a Zalai nemest is meglátogatták

A belvárosi séta során a résztvevők megálltak többek között a kvártélyház falán lévő Széchenyi domborműnél, a Kossuth-szobornál és a Zalai nemes szobránál (ahol a korabeli viseletről is hallhattak érdekességeket). A barangolás utolsó állomása a Csány-szobor volt, ahol a politikus érdemein kívül, szóba került magának a szobor felállításának a históriája is. A történész arról is beszélt, hogy az „aradi tizenhárom” ismertségéhez képest kissé eltörpül Csány emlékezete, részben azért, mert őt négy nappal később végezték ki.

A nemesi viselet is szóba került

Béres Katalin úgy látja, hogy az érintett időszakban felnőtt a városban egy olyan lelkes, fiatal generáció (például Csúzy Pál, Degré Alajos, Tolnay Károly), akik komoly szerepet vállaltak a közéletben. Nemcsak a szórakozásból és a bálok szervezéséből vették ki részüket, hanem – országgyűlési követként, és/vagy honvédként – a szabadságért vívott küzdelemnek is aktív résztvevői voltak.