Röplapok, lövések, ellentmondások

Mint azt Kiss Gábor könyvtárigazgató, a rendezvény moderátora elöljáróban elmondta: rengeteg kötet és tanulmány született már ami a helyi eseményeket vizsgálja és dolgozza fel, ám ezek az irodalmak nincsenek bent igazán a köztudatban. Oka ennek többek között az 1957-1989 közötti emlékezetpolitika, de az is, hogy a rendszerváltozás után számos politikai szervezet és más csoportosulás kezdte el „gyártani” a saját ’56-os emlékezetét; sajnos sokszor minden történelmi hitelességet nélkülözve. Vagyis az emlékezés rendre aktuálpolitikai felhangot kapott.

Kerekasztal-beszélgetés a helyi forradalomról

A mostani beszélgetésen a helyi közgyűjtemények témával foglalkozó szakemberi – Béres Katalin történész (Göcseji Múzeum), Csomor Erzsébet és Kapiller Imre levéltárosok (MNL Zala Megyei Levéltára), valamint dr. Gyenes Imre helyismereti könyvtáros (DFMVK) – vettek részt. Nemcsak felelevenítették a zalaegerszegi események sorát, hanem néhány érdekességre is ráirányították a figyelmet.

Bevezetésképpen az úgynevezett Fehér könyv (Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben I-IV.) Zalaegerszeget tárgyaló részét vették alapul. Bemutatva a forradalom utáni kommunista propaganda azon szándékát, hogy ellenforradalomként deklarálja az eseményeket a köztudatban. Béres Katalin elmondta: a Fehér könyvben több olyan név is szerepel, akik valójában nem voltak a forradalom helyi vezéralakjai, hanem csak egyszerű felvonulók.

De az is egy tanulságos történet, hogy az október 26-i, pártbizottság épülete (Ady utca) előtti lövöldözés egyik áldozatából, Telenkó Jánosból miképp kreált hőst a hatalom, s milyen pletykák indultak el róla a tüntetők körében. Telenkó katona volt, akit azért vezényeltek a székház elé, hogy védje az épületet. Afféle „baráti tűz” áldozata lett, hiszen az ávósok lőtték le, akik a fegyvertelen tömeget akarták ekképpen eloszlatni. (1957-ben a hatalom aztán posztumusz elő is léptette.) A halálesetet követően persze a forradalmárok körében is elindult a szóbeszéd, miszerint parancsmegtagadás miatt lőtték le a katonát.

Kapiller Imre a Magyar Néphadsereg ötvenes évekbeli állapotát és forradalmi reakcióit jellemezte néhány példával. Mint azt felidézte: a már említett pártbizottság székháza elé öt harckocsi indult el a laktanyából, ám csak kettő ért oda. Egy ugyanis útközben lerobbant, kettő pedig ottmaradt ennek biztosításra. A katonaság műszaki állapotát nagyon jól szemlélteti ez az eset. A zavarodottságot pedig jól illusztrálja, hogy a forradalom napjaiban szinte folyamatosan egymásnak ellentmondó utasításokat kaptak a katonák. Többek között arról, hogy ki hagyhatja el a várost, és ki léphet be. Még majdnem az élelmiszerszállító is kívül rekedt; végül a pártbizottság közbenjárására beengedték.

Csomor Erzsébet a Zalaegerszegi Forradalmi Tanács megalakulásának (október 27.) körülményeiről és üléséről beszélt. Na, és a városban uralkodó közhangulatról. Mint mondta, a belvárost ellepték a röplapok, melyek az alakulás helyről és idejéről tájékoztatták a lakosságot. Október 27-én délelőtt 11 órakor óriási tömeg gyűlt össze a Petőfi-klubban (ma Göcseji Múzeum időszaki kiállítóterme), illetve az épület előtt is. A kívül rekedtek kihangosítón hallgathatták az eseményeket. A tanácskozást egy budapesti egyetemista nyitotta meg, majd Varga Ferenc lett az elnök, a titkár pedig Pék József. Hosszú nap volt, éjszakába nyúló. A nyugalom fenntartása érdekében a forradalom napjaiban szinte megállás nélkül üléseztek. Fontos lépés volt például az itt maradt ÁVH-sok családtagjainak védelembe helyezése. A tanács vezetőit aztán a forradalom leverése után életük végéig figyelték, sosem szabadultak meg ettől a bélyegtől.

 A helyi sajtó szerepéről és átalakulásáról Gyenes Imre szólt. Mint fogalmazott: ahogy a vidéki eseményekben, úgy a tudósításokban is megfigyelhető pár napos csúszás. A Zala című lap október 25-én tudósított a pesti forradalomról. Sőt, később vezető hírként hozták a Nagy Imre beszédet is. Október 26-án a rendes kiadást követően egy rendkívüli lapszám is megjelent, nemzeti színű kerettel. Az újság október 28-án Új Zala néven jelent meg, I. évfolyam 1. számként; ezzel is megszakítva a folytonosságot elődjével. Ezenkívül lekerült a „Világ proletárjai egyesüljetek!” szlogen. Új jelmondat lett: „A szabad, független Magyarországért!” A helyzet azonban gyorsan változott; míg november 4-én még „Szabadsághoz” címmel közöltek verset, november 6-án már az MDP lapja lett az újság, egy nappal később pedig visszakerült a „Világ proletárjai egyesüljetek!” mondat… igaz csak két napra.

Az események ugyanis nem értek véget a szovjet hadsereg bevonulásával. Decemberben országos sztrájk kezdődött, melyhez Zalaegerszeg is csatlakozott.