Az eleganciától a talponállóig

 A zalaegerszegi resti története

A szebb napokat látott, hajdan igényes étterem üzemeltetése 1928-tól 1970-ig egy család nevéhez kötődött. Eszéki (eredeti nevén Ekhamp) Kálmán, és felesége az államosítás előtt tulajdonosként, 1950 után pedig alkalmazottként működtették a restit. A kultikus vendéglátóhely történetét dédunokájuk, Háriné Eszéki Mariann elevenítette fel érdeklődésünkre, aki szintén a vendéglátásban tevékenykedik, korábban pedig a Páterdombi Szakképző Iskola tanára volt. (A szakember tavaly ősszel a zalaegerszegi vendéglátás történetét összegző levéltári konferencián is beszámolt a pályaudvari étterem múltjáról.) 

Egykor elegáns étterem volt, hangulaos kerthelyiséggel (Forrás: Háriné Eszéki Mariann)

- Mindig érdekelt a családom története, ezért is kezdtem kutatni a téma után. Kiderült, hogy több ágról vannak vendéglátósok az ősök között; egészen 1800-ig sikerült visszavezetni a családfánkat. A zalaegerszegi pályaudvari éttermet dédapám, Ekhamp Kálmán (aki később Eszékire magyarosította a nevét) vette bérbe 1928-ban. Ő akkor már tapasztalt, világot látott vendéglátósnak számított. Ezt megelőzően a zalaszentiváni vasúti éttermet vezette, melyet apjától vett át. Ilyen előzmények után érkezett Zalaegerszegre. Előbb a Baross-liget vendéglőjét bérelte, majd az 1920-as évek végén, az akkor felújított, és kibővített vasútállomás épületében nyitotta meg a pályaudvari éttermet. Ami a korabeli sajtó tanúsága szerint gyorsan a helyiek és környékbeliek kedvelt találkozóhelye lett – mesélte Háriné Eszéki Mariann.

Hogy milyen volt a két világháború között egy igényes étterem? A szakember szerint egy vendéglőnek komoly hangsúlyt kellett fektetnie nemcsak a minőségi ételekre, hanem arra is, hogy jó zenével, és hangulatos kerthelyiséggel várják a közönséget.

Eszéki Kálmán és felesége, Böhm Karolina (Forrás: Háriné Eszéki Mariann)

- A vasútállomás és környéke akkoriban nem úgy nézett ki, mint napjainkban. A Baross-ligettel és a zárdáig húzódó kis utcával gyakorlatilag egy szépen parkosított, egységes teret alkotott. Egy elegáns korzó volt ez, ahol rangos hölgyek és urak találkoztak. Így nemcsoda, hogy gyorsan megkedvelték a színvonalas vendéglőt, melynek kertje a Baross-liget felé nézett. Ebben a két világháború közötti időszakban József főherceg, Bethlen István, Teleki Béla, sőt Horthy Miklós is megfordult itt. A vendéglőnek nagy terei voltak, kint és bent is 120-120 ember elfért. Számos rendezvénynek, estnek adott otthont. A felszolgálás szakmaiságáról idősebb Panácz Antal csapata gondoskodott, akinek neve sokáig fogalom volt a városban.

A beszélgetés során kiderült: a korabeli étlapokból sajnos csak egy maradt fenn, 1930-ból. Eszerint Ekhamp Kálmán vasúti vendéglőjében többek között roquefort vajat, vesevelőt, borjúmájat, mirigyrózsát, libamájat árultak az előételek között.

Háriné Eszéki Mariann régóta kutatja a családja történetét

- Mindez gyakorlatilag a mai fine dining-nak felelt meg – tette hozzá a szakember. Kiváló alapanyagokból, modern technológiával készültek a minőségi, ízletes ételek. A hely jellege miatt természetesen nemcsak az átutazókat várták, hanem a helybélieket is. Sok tehetősebb polgár, vagy vasúti főtiszt, megyei és városi vezető megfordult itt, de különféle egyesületek is rendszeresen látogatták a helyet. Aztán jött a válság és a háború…

Eszéki Kálmán hátramaradt dokumentumaiból kiderül, hogy mivel a második világháború idején bombatalálat érte a vasútállomást, az étterem üzleti berendezése szinte teljesen megsemmisült; mindent újra kellett építeni. 1945 után pedig a tulajdonviszonyok is megváltoztak: 1948-ban létrejött az Utasellátó Nemzeti Vállalat, melytől még Eszékiék bérelték az üzlethelyiséget. 1950-ben azonban bekövetkezett az államosítás, ekkortól a család, alkalmazottként vezette az éttermet. Eszéki Kálmán 1953-ban elhunyt, utána felesége, Böhm Karolina (Lina néni) vitte tovább az üzletet egészen haláláig (1970). Bár a MÁV egységesített Utasellátó Vállalata sok változást hozott a klasszikus vendéglő életében, a minőség 1970-ig azért nagyjából megmaradt.

A fennmaradt étlap egy részlete (Forrás: Háriné Eszéki Mariann)

- Persze az államosítást követően már nem a fine dining szellemiség volt az uralkodó. Az ’50-es, de még inkább a ’60-as évektől a mindennapi ember szükségleteit elégítette ki az Utasellátó, vagyis a resti. Az ételek és az alapanyagok olcsóbbá váltak, de azért így is igényesen elkészített, magyaros ételeket kínált a dédanyám vezette csapat. Az Utasellátóban már nemcsak leülni lehetett, hanem beindult a mozgó ellátás is. Sok olyan terméket árusítottak, amit magukkal vihettek az utasok. Ilyen volt a népszerű csokirolád, kókuszrúd, rumosgolyó. Érdekes, hogy a ’60-as évektől II. osztályú étterem és III. osztályú „söntés” működött az Utasellátó keretein belül. Az étterem sokáig a vasúti dolgozókat is kiszolgálta, akik kedvezményesen étkezhettek itt, a kocsma-részt pedig a városba települt gyárak közönsége látogatta szívesen. De voltak cukrászati termékek, sőt nyaranta fagylaltot is árusítottak. És hát a zene sem maradhatott el, de az akkori slágerek már wurlitzerről szóltak.

Vasúti étterem az 1970-es években (Forrás: Fortepan/Bauer Sándor)

Eszéki Mariann azt is elmondta, hogy dédanyja halála után a resti kikerült a család hatásköréből. De néhány utód azért mind a mai napig viszi tovább a vendéglátós vonalat. Számára mindig furcsa érzés, hogy most üresen áll az egykori resti. De azt sem volt jó látni, hogy a hajdani elegáns étteremből a ’80-as, ’90-es évekre egy lezüllött vendéglátóegység lett, majd mindenféle más szolgáltatás nyílt a terekben. Sajnos ez országos jelenség is: a restik nem nagyon tudtak megújulni, egy idő után nem fejlesztették őket. 

A resti- és az Utasellátó nyomai napjainkban a vasútállomáson (Fotó: Pánczél Petra)

- Azt tapasztalom, hogy sokaknak hiányzik egy igényes vasúti étterem. Szerintem ma is lenne jövője! Arról nem is beszélve, hogy a vonattal érkezőket mindig a vasútállomás és környékének képe fogadja először. Nem mindegy, hogy mit lát az, aki leszáll a vonatról. Bízom benne, ha néhány év múlva felújítják az állomás épületét, abban lesz helye egy új, modern étteremnek.