Pszicho Est

Van, akinek a hasa fáj, másoknak a feje, háta, válla. Sokakat asztma gyötör, de krónikus fáradságról is egyre többen panaszkodnak. Az emberek hajlamosak egyik orvostól a másikig menni, és bizony előfordul, hogy a tartós fájdalom, vagy rossz közérzet ellenére nincs konkrét diagnózis.

Két év szünet után folytatódott a népszerű Pszicho estek rendezvénysorozat, mely az újranyitással immár a hetedik évadát kezdte meg. A VMK Cafféban rendezett esemény házigazdája ezúttal is a programsorozat alapítója, Nagy Réka klinikai szakpszichológus volt.

Az egyedül olvasás is lehet terápiás hatású, ha akkora erővel bír a szöveg, hogy az megváltoztatja valaki látásmódját. Az igazi irodalomterápia azonban csoportos tevékenység és szakavatott vezetővel történik.

Ritkán esik szó nyilvános fórumokon a pszichológusok, pszichiáterek és a pácienseik kapcsolatáról, hiszen egy intim és nagy diszkréciót igénylő viszony ez. Persze, hogy mi zajlik konkrétan a terápiákon, arról nem szabad és nem is kell lerántani a leplet, ám néha nem árt átbeszélni, hogy „Hogy is vagyunk egymással?” – ahogy arra az esemény címe is utalt.

Nárcisztikus, vagy egyszerűen csak hiú az, aki mondjuk túl sűrűn posztol magáról fotókat a közösségi oldalakra? Hol van a határ, és milyen az élet egy „valódi”, pszichiátriai értelemben vett nárcisztikussal?

Nap, mint nap átélünk kisebb vagy nagyobb kríziseket. A vészhelyzetek egyéneket, társadalmi csoportokat egyaránt érinthetnek. Miképp reagálunk egy-egy ilyen szituációban? Mi idézi elő a pánikot? Baj-e ha valaki hisztériázik, vagy éppen „lefagy” egy váratlan helyzetben?

Életünk akkor kezdődik, amikor megfogantunk. Az egy milliméteres sejtből új világ születik. Ettől a pillanattól kezdve érnek minket ingerek (jók és rosszak), melyek mind hatással vannak későbbi érzelmeinkre, mentális állapotunkra.

Mindenkinek vannak titkai; egyéneknek, családoknak, más közösségeknek egyaránt. Kisebbek, nagyobbak, olyanok, amiket mélyre temettünk és olyanok, melyekre gyakorta gondolunk. Vannak, amik nyomasztanak nap mint nap, és vannak olyanok, melyekről nem is tudjuk, hogy tudat alatt hatnak ránk.

Antiszociális személyiségzavar, az élethelyzetek feletti erős dominanciaigény, felületes báj, jó intellektus, erős manipulációs képesség, minimum három, különböző időpontban elkövetett gyilkosság. Tömörítve ezek jellemzik a pszichopata sorozatgyilkosokat.

A testvérkapcsolatoknak legalább akkora hatása van személyiségünk fejlődésére, minta a szülő-gyerek viszonynak. De miért is veszekednek/verekednek egymással a testvérek? És az hogy lehet, hogy egy családon belül – azonos nevelési elvek mellett – sokszor nagyon különböző a gyerekek mentalitása, gondolkodása?